Megláncolva (novella)

Nyomozásra fel

Carter nyomozó

Egy fekete kávé minden reggel helyretesz. Enélkül nem tudok koncentrálni a borzalmakra, amiket minden nap látok. Nem éppen a legvidámabb munka a gyilkossági csoport főleg mostanában, mikor túl sok hulla tűnik fel ebben a nyugalmas városban.

Ahogy fő le az életmentő folyadék és belengi a konyhát a jellegzetes és általam imádott őrölt kávé illata, megcsörren a pulton a telefonom.

Bosszankodva nyúlok érte és felveszem. Nem szoktak ilyen korán zavarni, hacsak nem történt valami rémes.

- Carter nyomozó. – szólok bele morcosan, miközben kiveszem a kávéval teli bögrét a kávé gépből és kortyolok egyet.

- Nyomozó, Miranda vagyok a recepcióról. Elnézést, hogy ilyen korán zavarom, de gyilkosság történt. Az otthonában megölték John Cannigent, valamint találtak egy kikötözött nyolc éves kislányt a fenti hálószoba egyikében.

- Hogy micsoda? – megáll a bögre a kezemben és megdermedek.

John Cannigen elvesztette a feleségét és a lányát is viszonylag rövid idő alatt, készségesen segített nekünk a nyomozásban és tisztes állampolgár volt aki semmi kihágást nem tett. Mégis ki és miért ölhette meg?

- 10 perc és a házánál vagyok. Köszönöm a hívást.

- Még valami! Egy névtelen üzenetben valaki azt írta nekünk, hogy mindenképpen nézzük meg a gépét, mert találunk ott olyan dolgokat, amik érdekelhetnek minket.

- Rendben, vettem. Személyesen kutatom át. Köszönöm.

Leteszem a telefont, kikeresem a kedvenc utazó bögrém, megtöltöm a kávémmal és már pattanok is be az autóba. Nem messze laknak Cannigenék tőlem, szóval nem kell sokat mennem és már látom is a lezárásokat, a biztonsági szalagot és az elkerülhetetlen bámészkodókat. Az istenit, még csak fél hat van, hát senki nem alszik?

Közelebb érvén azonnal észrevesznek és átengednek, majd megpróbálják elterelni a tömeget a helyszínt biztosító rendörök. Remélhetőleg semmit nem mozdítottak el.

Mielőtt belépnék odamegyek a helyszínelőkhez és a két láthatóan zaklatott rendőrtiszthez akik az ajtótól nem messze állnak.

- Jó reggelt uraim, felvilágosítana valaki, hogy mégis mi a fene történt itt?

- Én... mi... szóval kiküldtek minket, mert sikoltozást jelentettek ebből a házból. Fogalmunk sem volt, hogy ez Cannigenék otthona és mikor nem kaptunk választ behatoltunk. Nyitva volt az ajtó a nappaliba belépve pedig Josh Cannigent találtuk vérbe fagyva. Valaki elvágta a torkát. Tovább kutatva meg felfedeztünk egy kikötözött, eszméletlen, meztelen kislányt. Nyolc éves körüli, valaki betakarta.

- Értem, láthatnám a halottat? – ellépett tőlük és az ajtón keresztül a nappaliba sétált. Minden érintetlen volt a test körül, a szobát viszont már elkezdték gondosan átvizsgálni a helyszínelők és biztosítani a terepet.

- Uraim, ha bármit találnak, azonnal jelentsenek. – szólt oda a két férfinak, akik a könyvespolccal voltak éppen elfoglalva.

- Rendben nyomozó.

Egy másik társuk kattogtatta a gépét és minden létező szögből lefotózta a holttestet. Egy mély precíz vágás éktelenkedett a férfi torkán. Elég volt ennyi, hogy meg is haljon. Aki meggyilkolta, nagyon érti a dolgát és pontosan tudja, hol kell egy torkot elvágni, ez látszik a sebből.

Elvett két kesztyűt és megvizsgálta a testet. A vágáson kívül kisebb karmolásokat látott a kézfején, de alig volt nyoma, mégis elfogta egy rossz érzés a nyomozót.