Ki lesz a győztes?!

4. rèsz - Àlpasi

4. Rész

A lány pokoli mérges volt. Szinte füstölt a billentyűzet az ujjai alatt. Nem ebédelt rendesen, mert a szőkével ál-randira ment, így az irodától távol töltött időt le kellett húznia túlórában. Már esteledett, és a dühtől képtelen volt a munkájára koncentrálni. Állandóan elrontotta amit írt, így méginkább hátráltatta saját magát a munkában.
- A szemét! - sziszegte a fogai között, amikor újra és újra az elméjébe tódultak a majdnem randi képei.
Vele szemben a szőke adonisz is dolgozott, bár őt cseppet sem zavarta a lány viselkedése. Párszor ránézett, majd unottan a dolga felé fordult. A lány emiatt is duzzogott rá. Később, amikor befejezte a feladatát felállt, és hazaindult. Halkan becsukódott az ajtó és egyedül maradt tehetetlen dühével Ayamin.

Késő este ért csak haza. Fáradtan dobálta le a cipőjét, és indult zuhanyozni. A forró vízzel igyekezett alaposan lemosni a testét, mintha megszabadulna közben a nap rossz emlékeitől is. Sóhajtozva bújt ágyba.

Reggel új stratégiával ébredt. Úgy döntött, hogy szerez magának egy pasit és kiveri a fejéből a szőkét. Felcsapta a laptopját és olyan oldalra tévedt, ahol jó pasikat lehet bérelni, akik csekély összegért cserébe elkísérnek moziba vagy ahova csak szeretné... Misuzu baljós tekintettel rázta a fejét, és igyekezett rámutatni mekkora ostobaság ez, de Ayamin bosszúra vágyott. Vagy legalábbis arra, hogy elfeledje a kialakuló vonzalmát.
- Nem értelek... Pontosan úgy viselkedsz, mint aki bele van zúgva abba az alakba. - emelte fel ujját Misuzu, miközben beleharapott a gyozaba.
- Kikérem magamnak! Én csupán elégtételt akarok.. - puffogott tovább, majd rányomott egy helyes, szimpatikus fiúra, akinek a bemutatkozó leírása teljesen ellentétes volt a szőke személyiségével.

A következő pár napban egy kedves fekete hajú, magas fiú jött érte munkába, virágot hozott neki és vacsorázni mentek. A lány félretett pénze igencsak megcsappant, de megérte nagyon, mert a szőke meglepettnek látszott.

Péntek estére Ayamin úgy érezte, hogy nyeregben van és igent mondott az irodai banda báros meghívására.
Gratulálunk a barátodhoz! - koccintott vele az egyik lány, aki nemrég kezdett a cégnél. Ayamin zavartan kuncugott.
- Csak párszor találkoztunk...
- Ugyan, ne szabadkozz! Látjuk minden nap, hogy mennyire édesen jön érted. - bökte meg a lány a karját. Ayamin mosolyogva óvatosan oldalra fordult, hogy lássa a szőke reakcióját. De a férfi háttal ült, és egyáltalán nem érdekelte az ostoba csevegés. Ayamin kék szemei szikrákat szórtak. Dühében megivott még 3 pohár bort, és kipirult arccal odalépett hozzá.
- Nocsak nocsak... Úgy látszik a pökhendi Úrnak nincs társasága... - kezdte. Bakugou ráemelte a tekintetét, majd összehúzta a szemeit.
- Mit akarsz? - fogadta szárazon.
- Oh, csupán jeleztem, hogy egyedül vagy. - mutatott rá önelégülten.
- Nem kellene innod, ha nem bírod az alkoholt. - Fordult el a lánytól, és felemelte a poharát, hogy bele igyon. A lány duzzogva fordult el. Ekkor lépett oda hozzá a fiú, aki a barátját játszotta a héten.
- Ayamin! Nahát, nem is tudtam, hogy itt töltöd az időt. - Hajolt hozzá közelebb. A lány elhúzódott.
- Ez céges találkozó, kérlek menj vissza a barátaidhoz. - tolta el magától.
- Bocsánat... - vigyorodott el, és kellemetlenkedni kezdett. Erőszakosan magához húzta, majd a pulthoz szorította.
- Menjünk el innen kislány, és megmutatom mit hagytál ki eddig. - nyalta meg a szája szélét. Ekkor állt fel a szőke. Ayamin tehetetlen próbálkozását nézte, ahogy a lány igyekezett levakarni magáról a fiút. Mérgesen sóhajtott, majd eltolta a másik férfi kezét.
- Húzz el! - morogta rá, mire a fekete hajú felröhögött.
- Azt hiszed a tiéd? Ugyan... Jelenleg ő az én kis barátosném... - szorongatta meg a lány állát, mire Ayamin pofon vágta.
- De kis dacos vagy! - nyúlt volna újra hozzá, ám ekkor a szőke elhúzta tőle és elé állt.
- Húzz el! - ismételte meg, majd a fekete hajú horkantott párat, megpaskolta a mellkasát és eloldalgott. A lány szégyenében takarta el az arcát, aztán kisietett a bárból. A szőke lassan utána ment.
- Ezt bent hagytad. - emelte fel a lány táskáját, hogy Ayamin elvehesse.
- Köszönöm... - felelte halkan. Bakugou felhúzta a szemöldökét.
- Nahát, tudsz így is beszélni?!
- Miért kell állandóan kekeckedni! - kiabált rá azonnal a lány, majd trappolva elindult.
- Hova mész? - kapta el a karját a szőke.
- Haza... - felelte mérgesen, és próbálta kirángatni a karját a markáns férfi kézből.
- Ilyen állapotban nem hinném, hogy hazatalálnál.
- Csak pár pohár bort ittam, kutya bajom!
- Bent meleg volt, és megütött az alkohol. Hazaviszlek. - Rántotta magához a lányt. Ayamin csak a szavaival ellenkezett.
- Te is ittál...
Autóval jöttem, és nem ittam alkoholt. - jelentette ki határozottan, majd a parkoló felé kezdte el húzni a lányt. Ayamin a kezét figyelte, a járását, az egész megjelenését. Gondolataiban a harag már rég elpárolgott, kezdett hálát és örömet érezni. A szőke megmentette abból a rosz helyzetből, és most egész kedves vele... Éppen azon tűnődött, hogy mennyire szívdöglesztő ebben a fekete ingben, amikor megérkeztek a fehér autóhoz. Bakugou beültette, majd elindult a parkolóból kifelé.
- Merre laksz? - kérdezte. A lány kissé kipirultan nézett rá.
- A város másik felében, a régi metró közelében. - a szőke bólintott, majd elindult a főútra. Alig pár perc múlva megszólalt.
- Nem kellene ilyen alakokkal járnod. - a lány felhúzta az orrát.
- Nem járok vele. - duzzogta.
- Nem úgy tűnik, hogy ő is így gondolja. - folytatta a szőke.
- Csak eljött értem, meg hazakísért. Semmi más nem történt! - fordult el tőle. A szőke ránézett, majd elfogadta a válaszát. Nem volt tovább értelme beszélni erről, így csendben maradt. De a lány gondoltai egészen máshol jártak.
- Ha már itt tartunk, ő legalább őszinte volt velem. - nézett a szőkére szúrósan. A férfi arcán gunyoros pimasz mosoly jelent meg.
- Szóval azért randiztál vele, hogy engem cukkolj!? - látta át azonnal a helyzetet. A lány méregbe gurult.
- Egyáltalán nem érdekel mit gondolsz! - mutatott rá, majd fordult az ablak felé, tüntetően. A szőke vidáman vigyorgott tovább, és vezetett a megfelelő irány felé. Ayamin mérgében meg sem akart szólalni többet, csak nézte a sötétben a felvillanó fényeket, a nyüzsgő város most teljesen csendes volt.
- Merre kell menni? - kérdezte a szőke, de választ nem kapott. A lány elaludt, és mikor megállt hogy felébressze sem tudta felkelteni.
- Remek... - forgatta a szemeit a szőke, majd elindult haza.

A lány szédelegve ébredt, enyhe fejfájással. Amikor felült az ágyon, egy ismeretlen szobában találta magát. A tegnapi ruhája volt rajta, és egy puha takaró melegítette a testét. Zavartan pislogott körbe. Hirtelen egy ismerős hang szólította meg.
- Csakhogy felébredtél. - morogta a szőke, majd odasétált hozzá. Egy fekete koponyás pólót és melegítőt viselt. A lány megállapította, hogy ebben is szörnyen szívdöglesztő. Bakugo oda guggolt elé.
- Szörnyen nézel ki. Le kéne zuhanyoznod. - mutatott az arcára, mire a lány paprika piros lett a méregtől és a szégyentől.
- Mit keresek itt?! Miért vagyok itt?! - zihálta.
- Mert elaludtál, és fel se bírtalak kelteni. Minek iszol, ha nem bírod az alkoholt? - állt fel.
- Te jó ég... - makogta mérgesen, majd felállt és a férfi által mutatott mosdó felé vette az irányt.