Ki lesz a győztes?!

6. rész - Széthullás

Reggel önbizalomtól duzzadva ébredt. Azonnal lerúgta a takarót, majd a fürdőbe indult. Aztán felvette a kedvenc epres kötényét a konyhában, majd reggelit készített.

Misuzu és Shoto a miso leves illatára botorkáltak a konyha felé.
- Mi történt veled? - kérdezte Misuzu, két ásítás között.
- Semmi, csupán elhatározásra jutottam.
- Mivel kapcsolatban? - kérdezte most Shoto. Ayamin elé tette a kis étkező asztalra a reggelit, majd hadarni kezdte.
- Úgy döntöttem, hogy abbahagyom a versenyzést.
- Kizárt dolog… A versenyzés a lételemed Ayamin. - rázta fejét Misuzu.
- Tudom, és igazad van. De mit fog tenni a szőke, ha nem szájalok vele többet? - emelte fel az ujját.
- Szerintem elveszti az érdeklődését irántad. - érvelt Misuzu.
- És ha nem? Mi van ha szájalás nėkül is tetszem neki?
- Tuti nem… Lefogadom, hogy azonnal abbahagyja a furcsa közeledését, ha már nem leszel neki érdekes.
- De… - akadt a szó a torkán. Mert barátnője érvelése logikusnak tűnt.

A következő hétfőn csinosan felöltözött, majd jókedvűen lépett be az irodába.
Jó reggelt! - mosolygott az ifjúra, aki félig felhúzott szemöldökkel mustrálta. Ayamin nem zökkent ki, mosolyogva, dudorászva pakolt ki, majd készült fel a napra. A szőke egész délelőtt egy szót sem szólt. Figyelte a lányt. Majd ebédnél, amikor a lány felé nézve érdeklődött az ebédje felől; kiakadt.
- Neked meg mi bajod van?!
- Semmi! - mosolygott felé. A fiú felállt és az asztala felé lépett. Ott megállt és lehajolt hozzá.
- Valami van az arcoddal…
- Mi lenne? Csak jó kedvem van. - felelte.
- Nem tudom mi történt, de kezd zavaró lenni. - undokoskodott vele.
- Zavaró? Csak jól érzem magam. Mi ebben a rossz?
- Hogy idesegít. Az ilyen viselkedés zavar. Jobb volt, amikor feleseltél. - fordult el tőle.
- Mi?! - pattant fel a lány.
- Nem tudom mi ez a fortély, talán az őrületbe akartál kergetni ezzel a jókislány pofival? - ült le.
- Micsoda? Dehogyis! Szimplán jól éreztem magam! De ezek szerint neked tényleg csak az a jó, ha civakodhatsz! Mindegy kivel, csak legyen valaki akinek boldogtalanná teszed az életét!? - kiabálta most már a lány, majd hozzávágta a bentos doboz.
- Tessék, ezt neked készítettem! - azzal dúlva fúlva kiviharzott. A fiú nézte a dobozt, majd kinyitotta. Az étel némelyest összeforgott, de így is ki lehetett venni, hogy milyen gondosan lett elkészítve. Elvette az evőpálcikát és megkóstolta.
- Nem egy főszakács műve, de nem rossz… - mondta magának.

Kèsőbb a lány némasági fogadalmat tett magának, így mikor visszasétált a helyére rá se nézett a szőkére. Egész nap levegőnek nézte. Amikor elérkezett a munkaidő vége, egyszerűen összepakolt és hazaindult.

Az utcán nagyot sóhajtott, majd megállt a buszmegállóban. Ekkor ért mellé a fehér autó.
- Szálj be! - szólt ki a lehúzott ablakon a fiatal Bakugou. Ayamin tüntetően elfordult. A szőkénél kezdett elszakadni az a bizonyos vékony cérna, hát kikapcsolta a biztonsági övet és kipattant az útra.
- Azt kértem szállj be! - ripakodott rá.
- Még mit nem! - kiabált vissza, de hiába mert a fiú behúzta az autóba. Rácsapta az ajtót és elhajtott vele, a buszmegállóban állók rosszalló tekintete ellenére.

Alig pár perc autózás után, némileg hidegebb fejjel szólalt meg. A lány karba font karral nézett ki az ablakon.
- Amikor nálam voltál, őszintén közeledtem hozzád. Érdeklődtem irántad, mert hiszel magadban, nem félsz vitába szállni velem és tudom hogy érzel irántam vonzalmat. Mert elkövetted azokat az ostobaságokat. De ma egész nap fura voltál, vigyorogtál és… - nem tudta folytatni mert a lány felé fordulva félig kiabálni kezdett.
- Az meg se fordult a fejedben, hogy boldog voltam?! Azért viselkedtem így, mert a fiú aki tetszik megcsókolt! Erre idiótaként nézel rám? Te vagy az idióta! - itt teljesen felé fordulva lendült bele az ordítozásba a lány. A fiú gyorsan keresett egy parkolóhelyet, hogy meg tudjon állni időben, mielőtt valahol garamboloznának a vita hevében. Ayamin azonban folytatta.
- Ugyan miért is lennél boldog?! A szüleid élnek és szeretnek, van egy jól menő vállalkozásotok és amilyen jól nézel ki bárkit megkaphatsz! Ezzel szemben te csak bántasz és megalázol mindenkit!
- Mivel jól menő cégünk van, ezért mindenki a pénzünkért közeledik hozzánk… - de nem tudta folytatni, mert a lány kiabált vele tovább.
- Engem aztán nem érdekel a puccos kocsid, vagy a drága designer ruháid amiben jársz! Én csak egy állást akartam, ahol elég pénzt kereshetek az önállósághoz! És… és szerelmes akartam lenni… de gratulálok, elérted, hogy már ezt se akarjam… - gördült le könnycsepp az arcán. A fiú szemei kitágultak, mire a lány letörölte a szemét, kikapcsolta a biztonsági övet és becsapta maga után az autó ajtaját. Könnyeitől elhomályosult szemmel botorkált előre, bár fogalma sem volt hol lehet éppen. A fiú lépett oda hozzá, és állította meg.
- Hazaviszlek… - mondta már higgadtan. A lány puffogva kirántotta a karját és visszaindult az autó felé. Egy szót sem szólt többet, a sírást azonban abba hagyta. Amikor megérkeztek csak egy halk köszönömöt mondott, mielőtt kiszállt volna az autóból.
A szőke most nem ment utána, nem kiabált és nem mondott egy szót sem. Hagyta, hogy a lány elsétaljon és hazavezetett.

Ayamin a lakásba érve halkan a szobájába sunnyogott, nehogy amazok ketten megneszeljék hogy ismét megríkatta a szőke. A lány megmosta az arcát és másnap reggel acélos szívvel lépett be a munkahelyére.
Kikerülte a szőkét, be sem ment az irodába. Felment az emeletre, bekopogott az igazgatóhoz és letette elé az asztalra a felmondását.
- Miért? Hiszen annyira erős és bátor voltál eddig… - kezdte az igazgató, de a lány megrázta a fejét.
- Munkatársként nem mondanék fel. De nőként igen.
- Ezt hogyan kellene értelmeznünk? - nézett rá a férfi.
- A fia… kikezdett velem, majd kigúnyolt és most nem tudom hogyan nézzek a szemébe.
- Úgy érted… összetörte a szíved? - kérdezte most az ifjú Bakugou édesanyja. A lány csak lehajtotta a fejét, majd közelebb tolta a szülők felé a dokumentumot.
- Kérem fogadják el a felmondásomat. - Köszönöm… - azzal illedelmesen elköszönt.
- Inkább leszek csóró, de többet nem hagyom magamat tönkretenni! - acélozta meg magát ismét, és kisétált az irodaházból, hogy hazainduljon.

A szőke a parkolóból sétálva látta a lányt hazamenni. Nagyot sóhajtva indult az iroda felé.
- Ezt jól elintéztem… - morogta a saját orra alatt…