Ki lesz a győztes?!

7. rész - Újrakezdés

A lány miután hazament újra munkakeresésbe vetette magát. Csak néha ment ki a szükségleteit ellátni. Este azonban kiment a két barátjához.

- Ne érezd magad rosszul, ha nem találtál semmit. Egyszer fent, egyszer lent. - vigasztalta Shoto. A fiú nem sokat beszélt, de ha szólt mindig kedves volt. Ayamin bólintott és elfogadta Misuzutól a vörös babos gőzgombócot. A lány igyekezett nem evésbe fojtani a bánatát. De a sírástól édeset kívánt.
- Meg se érdemli az a szemét, hogy könnyeket hullajts érte... - motyogta Misuzu.
- Tudom... - válaszolta halkan, majd betömte a gombócot s szájába, közben pedig ismét a szobája felé indult. Ekkor kopogást hallottak. A fiú nyitott ajtót. Meglepetten pislogtak egymásra a szőkével.
- Ki az Shoto? - lépett oda Misuzu, de már csukta is be az ajtót. A szőke ingerülten fogta meg az ajtót.
- Beszélnem kell vele! - kezdte köszönés helyett.
- Még mit nem! - tuszkolta tovább az ajtót a lány. Persze a fiú erősebb volt, így benyomult a lakásba.
- Addig nem megyek el, amíg nem beszéltünk! - hangoskodott, miközben a nappaliba sétált. A lány ezt hallotta meg. Kijött hát a szobájából.
- Mit keresel itt?
- Téged! Miért mondtál fel?
- Miattad. Mintha nem tudnád... - szűkültek a szemei. A fiú felé lépett.
- Eddig sosem futamodtál meg, most hogy komolyabb lett a helyzet lelépsz?!
- Micsoda? Nem emlékszel mit mondtál? Hogy lehetnék boldog, ha a nevetésemet se viseled el?!
- Elviselem, csupán furcsa volt, hogy így viselkedtél... - halkult el a szőke.
- Még senki sem akart engem, úgy ahogy te. Nem tudtam kezelni az érzéseidet. - vallotta be végül.
- És ezért megtettél mindent, hogy megbánts! Mire számítottál? Hogy majd szépen leülök újra az irodába és elvitatkozunk naphosszat? - toporzékolt a lány. Misuzu becsukta az ajtót. Majd mérgesen leült a teája mellé.
- Megértem ha nem jössz vissza az irodába többet. De legalább a bocsánatkérésemet fogadd el. - nézett őszintén a lányra.
- Rendben! - enyhült meg valamelyest.
- És most? - fölényeskedett a lány. A szőke már nem volt mérges rá, hanem magára inkább.
- Hajlandó lennél előről kezdeni? - kérdezte óvatosan.
- Nem tudom, majd két hét múlva kérdezd meg, ha már nem haragszom talán... - vágta vissza a választ. Ekkor a szőke bólintott és kisétált a lakásból.

Ayamin a következő napokban új munkát talált egy vállalkozónál. Személyi asszisztens lett a BestJeanist vállalatnál, és rendbe tette a lelkét.

A szőke megkereste őt a két hét leteltével. A lány addigra megnyugodott és újra magabiztosan viselkedett.
- Randizz velem. - kérlelte őt a lakásuk előtt az utcán. A lány nagy levegőt vett. Szerette volna, de ott volt a szemei előtt az utolsó eset.
- Mi lesz, ha megint nevetek és te azt hiszed idióta vagyok? Netán kedves leszek és azt hiszed a pénzed kell? Vagy... - sorolta volna az érveit az ujjain, de a szőke megfogta a kezét.
- Már régóta értem, te független vagy és nem kérsz ezekből. Csak magamért kedvelsz. - lépett hozzá közelebb. A lány horkantott egyet.
- Mert olyan rendes és jól nevelt voltál, hogy vegyelek főnyereménynek?! - èlcelődött a fiúval, de ő még közelebb lépett hozzá.
Megtanultam a leckét. - mondta szelíden, a szemei őszintének tűntek. A lány nézte a szempárt, ami eddig is mindig kitörölte a szavakat a fejéből. Csak nyelt egyet és bólintott, mert már nem emlékezett mit akart mondani. A szőke az autó felé húzta és randizni vitte. Egész este odafigyelt, mit mond vagy tesz. Aztán pedig ha élcelődött is a lánnyal, egyszer sem lépte túl a lány által meghúzott képzeletbeli határt.

Teltek a napok, és az új esély kezdett kiteljesedni kettejük között. A szőke komolyan gondolta, hogy a legelejétől kezdjenek mindent. Megcsókolni is csak a harmadik randin merte a lányt. Ayamin bizalmatlan volt az első két randin, de remélt és engedett a fiúnak. A szőke pedig őszintén udvarolni kezdett, ahogy tőle kitelt. Nem volt túlzottan romantikus lélek, de a lány kedvéért próbálta feszegetni a határait.
Az első randin vacsorázni vitte, a másodikon moziba hívta, a harmadikon pedig sétálni és beszélgetni.
- A szüleim neheztelnek rám, amiért elmentél a cégtől. De örültek, amikor elmondtam, hogy találkozol velem. - mesélte Katsuki, miközben óvatosan a lány keze felé nyúlt. Ayamin engedte, hogy megfogja és kézen fogva sétáltak tovább. A lány nem mondott semmit erre, csupán némán örült, hogy a fiú ezen oldalát ismerheti meg. Lassan cseperegni kezdett az eső. A fiú a lakása felé húzta. A lány a bejárat előtt megtorpant.
- Nem teszek semmi olyat, amit ellenzel. - mondta neki őszintén a fiú.
- Nagy szerencséd, hogy bőrig áztunk. - viccelődött a lány. A fiú előre engedte a lakásba, majd levették a cipőjüket.
- Korábban nem volt itt szőnyeg. - mutatott a kanapé felé.
- Amikor itt jártál korábban, még alig pár hete laktam csak itt. Azóta beszereztem pár dolgot. - dobta le a vizes inget magáról. A lány elpirult a látványtól, és zavartan igyekezett másfelé tekinteni. Ezt a szőke hamar kiszúrta.
- Ne fordulj el. - fordította maga felé. A lány tekintete lázba hozta. Lassan közelebb hajolt és megcsókolta. A lány a mellkasára tette a kezét, de nem tudott tiltakozni igazán. A csók hamar elmélyült, és mire észbe kaptak már a lány felső ruházata a földön volt. Pár lélegzetvétel után újra csókolózni kezdtek, és elszabadultak az elfojtott érzelmek. Hamarosan a háló felé vitte a lányt, és megmutatta neki, mennyire komolyan gondolta a kapcsolatukat...

Másnap reggel a napfényre ébredt. Katsuki mellkasán pihent, ő pedig nyugodtan aludt, ölelve a lányt. Ayamin ekkor próbált meg kimászni, hogy a fürdőben frissítse fel magát. Alig aludtak az éjjel, és most biztosan rettenetesen kócos a haja. Alig nyitotta meg a csapot, hogy arcot mosson a szőke máris besétált.
- Először azt hittem megszöktél...- kezdte pajkos mosollyal az arcán. A lány ismét elpirult. Az ifjú megvakarta a fejét, majd közel furakodott hozzá.
- Elképesztő, mennyire látszik az arcodon mit gondolsz... - húzta fel a lány állát, és hajolt le hozzá. A lány mégjobban elpirult.
- Kisértésbe viszel... - morogta halkan, majd a szájara kapott. Heves csókban húzta a zuhanyfülkébe, majd a forró víz alatt ismét magáévá tette.

- Többet nem engedlek el... - mormolta halkan a lánynak, miközben a legőszintébben ki is mutatta felé...