Emlékszem mennyire meg voltam ijedve. Az agyam alig tudta befogadni a dolgokat, amik történtek. Mikor X bemutatkozott nekem és azt mondta mostantól az E.-ban fogok dolgozni. Nem ismertem senkit. Nem tudtam mi lesz a dolgom, mit csinálhatok, hogyan kell viselkednem, mit kell mondanom, hogy vegyem a levegőt. Téged ismertelek S. Rád akaszkodtam, mintha te mindig ott lennél nekem. Idegeneket kellett kiszolgálnom, megszólítanom vagy akár beszélgetni velük. Kávét kellett készítenem mindenki szeme láttára és a pingvin egyenruhában végigsétálni az éttermen. Kedvesnek lenni a vendégekkel, nem tudva, ők milyenek, hogyan reagálnak majd a kedvességemre. Halálra rémisztett ez a dolog. Egyáltalán nem tetszett és ez látszódott is rajtam.
Aztán elhívtál hajnalok hajnalán találkozni. Emlékszem mennyire meglepődtem és boldog voltam egyben. Tudtam, hogy barátnőd van, sőt véletlenül a barátnődtől kérdeztem meg, hogy van e most valakid. Okkal mondtad, hogy legyek óvatos. Annyira hülye voltam. És fiatal. Tapasztalatlan kislány. De rajongtam érted, és bármit megtettem volna, csak, hogy végre elnyerjem a figyelmed.
De még nem volt tapasztalatom nyilas fiúval.
