Egy napon talán a legboldogabb leszek,
S arcomon a mosoly nem csak álca lesz.
Egy napon majd magamon erőt veszek,
De addig szomorú szívem úgy is tönkretesz.
Látom magam előtt a fényt az alagútban,
De bizonytalan vagyok,hogy ki akarok jutni,
Visszagondolok az eddig megtett fájdalmas útra,
És ha ki is jutok,a rémképek elől nincs hova futni.
Akit szeretek az már sosem lehet velem,
Elvesztettem,mert nem a szívemre hallgattam,
Hanem hagytam,hogy vigyen előre a fejem,
Ekkor a szívemet,a szerelmem és önmagam is elhagytam.
Van-e rosszabb,mint elveszíteni akit szeretek?
Darabokra tört szívvel érezni a fájdalmat amit okoztam,
Tudni,hogy többé nem vele ébredek,nevetek,
Hanem cipelni a fájdalom terhét,amit magamra hoztam.
