Szobámban gyertyafénynél éberen,álmomban,
Folyton őt hallom,nem hagy nyugodni hangja.
Üres a szoba,tudom;üres teljes egészében,
Társam a hang,s gyertyámnak haldokló fénye.
Halványul a fény,és beborul az égbolt,
Elfelejtettem mindent ami rég volt.
Csak egy hang maradt,mely sír,nevetgél
Köszönöm! Köszönöm,hogy annyira szerettél.
Kialudt a lángod,most már el kell engedjelek,
Némulnak a hangok is, s már felejtelek.
Sötét némaság a szobában,a szívemben,
S így gondolkozok,hogy nélküled ki lettem.
