Még mindig keresem a helyem a nagyvilágban,
De ő nincs,hogy szeme legyen a gyógyszer,
Más szemében nem lelhetek boldogságra,
Hiszen nélküle nem lehetek egész úgysem.
Volt,hogy szívem mellette aranyban ragyogott,
Most sötét,árnyékos folt dobog mellkasomban,
Idővel minden aranyló boldogság elfogyott,
S démoni sötétség uralkodik tudatomban.
Sötétség,mely könnyeim is beszennyezte,
Hogy fájjon,de közben sírni se tudjak,
Hogy azt érezzem,hogy mindent elengedtem,
Búcsúzzak tőled,s majd végleg elbukjak.
Ő már előre tudta,hogy ez lesz a vége,
Hogy összeomlok,ha már nem lesz velem,
Ha nem lesz itt,hogy önmagamtól féltsen,
A sötétség győz,s elveszik a jobbik felem.
