Eddig csak magam szerettem,de ez változott,
Hisz már magamra is csak utálattal nézek.
Éjszaka az álmokban nem jössz,csak távozol,
Búcsú nélkül,nem tudva,hogy mit érzek.
Majd jön egy új nap,
Megint át kell élnem egy napnyi poklot,
Melyben csak fájdalmak jutnak,
S ezek után álmaimban sem lehetek boldog.
Hiába a gazdagság, ha te vagy minden,
Semmim sincs,mert te nem lehetsz velem,
S bár végig ennek az ellenkezőjében hittem,
Talán mégsem mellettem van a helyed.
Nem kergethetek mindvégig lázálmokat,
Nincs,s talán nem is volt erre remény,
Jobb végleg elvágni a hozzad kötődő szálakat,
A lényeg az,hogy te bármi áron boldog legyél.
