Mondd ,miért nem olyan semmi,mint régen,
Te voltál az első,kit igazán szeretni tudtam.
Mondd,hogy lehetne így most vége,
Hogy tértünk át külön utakra.
Elég volna egy óra,egy perc,egy pillanat,
Csak érezzem,hogy újra itt vagy velem.
Valami kevés,amely a végsőkig itt marad,
Mely bizonyítja,hogy ér valamit életem.
Eladom lelkem,hogy ajkad enyém legyen,
Hogy újra érezhessem,hogy vagy nekem.
Eladom életem,hogy utoljára veled legyek,
S a jövő nem számít,eldobom mindenem.
Mit te rémálomként élsz meg éjjelente,
Nekem az a szomorú valóságom.
Míg te mással tekintenél a végtelenbe,
Addig én csak te rád várok.
