Mrs. Weasley szinte a csontjaim roppanásáig szorongatott majd boldog mosolyával nézett engem.
- Blanka drágám, remélem jó volt az út - fogta a kezem Mrs. Weasley
- Igen - bólintottam mosolyogva - ami azt illeti tényleg elég jó volt - pillantottam Charlie irányába amire Mrs. Weasley fiát is megszorongatta
- Jaaj te is úgy hiányoztál - dőlöngélt jobbra-balra a nő fiával a karjai közt majd mikor elengedte a Charlie háta mögött lévő bőröndökre nézett amelyek most a szobáinkba indultak - Nem került sokba a taxi ugye? - jutott eszébe
Erre Charlie lopva rám nézett de mikor látta, hogy a nevető görcs szélén állok tarkójára nyúlt és könyörgő mosollyal nézett anyjára de még mielőtt bármit is tehettem volna két kéz a derekamra szorított és valaki megforgatott a levegőben majd szoros ölelésbe húzott, nem kellett pár másodperc míg rá nem jöttem, hogy két ember folytogat jelen pillanatban
- George, Fred - engedtem el őket
- Már hiányoltál minket mi? - nézett rám féloldalas mosollyal George
- Természetesen - hajoltam csípőre tett kezekkel előrébb játékosan majd meghallottam Fred hangját a hátam mögül
- Kedvesem megint el kell, hogy mondjam, hogy ha ez a bagoly csak fele akkora tudással is rendelkezik, mint amekkora szeme van akkor van egy kalitkába zárt Alber Einstein-ed - jegyezte meg szórakozottan a gyömbér hajú fiú majd a fejem búbját használta volna könyöktámasznak
- Tudod, hogy ki az ? - sétált le megjátszott arroganciával a lépcsőn Hermione
- Hermione - ugrottam a lány nyakába amire ő is szorosan vissza ölelt ezzel Fred elvesztve egyensúlyát és kissé előre bukva nézett a most érkező Hermione-ra.
A lány éppen, hogy elengedett Ron lépkedett le a lépcsőn álmos szemekkel- Mi történt? - nézett körül mielőtt még észre vett volna
- Én történtem Ron - álltam ki Hermione takarásából amire Ron meglepetten de egyben boldogan kezdte dörzsölgetni álmos szemeit majd mikor realizálta, hogy nem csak álmodik nagy mosoly hagyta el ajkait és ő is megölelt
- Rég láttalak - mondta majd Hermione mellé állt
- Négy napja... - dünnyögtem amire a körülöttem lévő emberek nevetni kezdtek Ron zavartságán
- Jó teljesen mindegy - legyintett - még korán van - panaszkodott amire az órára pillantottam
- Ron - szólítottam meg - délután egy óra van kereken - magyaráztam majd végül elnevettem magam.
Nem sok idő telt el és egy kart éreztem ahogy átkarolja a nyakamat, éppen már fordítottam volna a tekintetem a mellettem lévő test irányába de nem kellett erőlködnöm ugyanis az emberünk már éppen elég közel hajolt hozzám. Megláttam kacéran vigyorgó száját amiről egyből rájöttem, hogy ez Fred lesz majd mikor a szemébe néztem láttam benne azt a boldog csínytevő csillogást. Pár másodperc volt az egész de számomra lelassult az idő viszont amint Fred megszólalt minden vissza is tért eredeti körforgásába.
- Nem érdekelne pár kísérlet? - kérdezte játékosan amire nem nagyon tudtam, hogy mit mondjak de amint megszólaltam volna George is ugyan így felémhajolt és folytatta
- Az ideiek elég jól sikerültek - mondta amire zavartan bólintottam és próbáltam nem beégni a barátaim előtt ami azt jelentette, hogy nem elesni egy lépcsőfokban se és vagy nem bemenni egyik szobába se ahova nem kéne, miközben sétáltunk próbáltam memorizálni a zavaros kis házat, hogy véletlenül se éljek meg kínos pillanatokat. Eléggé kívülállónak éreztem magam amit az ikrek észre is vettek.
YOU ARE READING
Vigyázz, kész WEASLEY!
FanfictionMs. Thatcher egy Griffendéles lány aki nem igazán találja a helyét már jó ideje. Inkább olvasgatással töltötte minden napjait ugyanis szülei muglik voltak míg egész családjából ő volt az egyetlen boszorkány. Öccse úgyszintén varázstalan ember volt é...