Vigyázz, kész WEASLEY!

A szar gyermekkor

A második próba előtt járunk pár nappal és a tanulást nem vették komolyan a tanáraink se mivel van elég bajuk így is.
Fred és George megint dolgoznak valamin aminél nekem nincs maradásom ahogy hallottam szóval már sokadik napja egyedül vagyok. Vagy mikor volt is egy kis időnk kettesben folyton megzavart valaki így ez is kimaradt.
Tanítás ma nincs szóval mégrosszabb mivel abszolút nincs kedvem most senkihez és semmihez Fredet leszámítva.

- Annyira egyedül vagyok - mondtam az ágyamon ülve Petra irányába

- Hé?! Akkor én mi vagyok? Dísz tárgy? - nézett az irányomba

- Ahj de te nem Fred vagy - dobtam magam hátra

- Hát nagyon sajnálom - viccelődött

- Már több napja se híre se hamva, olyan mintha nem is a pasim lenne. Most csak gondolj bele, van valakid és már vagy egy hete hozzád sem ér - magyaráztam

- Szar lehet - ült át mellém Petra

- Annyira imádom, hogy ilyen értékes megjegyzéseid vannak - toltam fel magam az ágyon - nagyon sokra megyek vele - tettem hozzá

- Jólvan na - nevetett fel a lány

- Csak azt nem tudom mit csinálhatnak már ennyi ideig - túrtam a hajamba

Petra már válaszra nyitotta száját de az ajtón kopogtak szóval én csak hörögtem egyet és visszadőltem az ágyra.

- Kinyitod? - néztem Petrára aki erre nagyot nyelt

- Nem merem - nézett rám le

- Ahj, életképtelen - morogtam és az ajtóhoz cammogtam.

Mikor kinyitottam Fred állt ott, én félreálltam, hogy beengedjem őt így ő szégyenlősen elém lépett.

- Nagyon sajnálom, hogy ennyi... - kezdett bele de a nyakába ugrottam és megcsókoltam amit ő meglepetten de viszonzott

- Soha többé ne csinálj ilyet - ütöttem gyengéden búbjára

- Már nagyon hiányoztál - mondta és újra megcsókolt

- Hé, nem mintha zavarna de én is itt vagyok és látom az egészet - szólalt fel Petra amire Fred leengedett a földre - Tényleg maradok én szívesen csak ti nem biztos, hogy örülnétek - magyarázta Petra

- Felőlem nézheted - vont vállat Fred amire a vállára csaptam - Most mivan? - nézett rám

- Petra kérlek ne is foglalkozz vele - néztem Fredre majd az ágyamhoz sétáltam és leültem volt helyemre

- Jó... - vigyorgott Petra

- Na gyere - intett nekem Fred

- De hova? - néztem rá fel,
Fred erre elém sétált és megfogta a kezem

- Csak kövess - somolygott

- Ám legyen - kezdtem el mégjobban mosolyogni és elindultam Fred után

Mikor kimentünk a szobából Fred elkezdett vezetni a hálókörzet kijáratához.

- Na jó kezdek egyre kíváncsibb lenni - néztem a fiúra aki csak somolygott rám majd átkarolt miközben vártuk, hogy a lépcső végre odaérjen amerre mi menni akarunk

- Tudom, hogy ostoba voltam, hogy csak így itt hagytalak de hidd el megszenvedtem az árát - mondta majd simított egyet a vállamon

Fred elvezetett egészen a prefektusi fürdő magasságáig mígnem megállt egy helyben.

- Fred, a fürdő arra van - mutattam az irányába de Fred ugyanúgy csak egy helyben állt.

- Tudod tegnap sétálgattam és egyszer csak megjelent, ez - mutatott magunk elé és a szükség szobája jelent meg