Vigyázz, kész WEASLEY!

Kviddics

Ezek után már csak a többiekkel folytattuk a félbehagyott társalgást habár nem tagadom, hogy Percy hangulata nem javult az érkezés óta főleg nem az összeszólalkozás után.
Elindultunk a lelátó felé miután Mr. Weasley megmutatta a jegyeinket és fel nem küldtek minket az úgy nevezett V.I.P. részlegre. Most az ikrek előre mentek így én a trióval maradtam na meg Ginny-vel sereghajtóként miközben Bill és Charlie néha hátrapillantottak ránk.

- Biztos ne hozzam azt a táskát Blanka? - fordult hátra Charlie már vagy ezredjére segítsége nyújtása gyanánt de újra vissza utasítottam

- Nagyon kedves tőled ismét. De nem kell köszönöm ugyanis csak három darab kis ásványvíz van benne - magyaráztam amire a mellettem sétálók egyből rámpillantottak

- Csak víz? - nézett rám Ron

- Igen, miért? - húztam össze szemöldököm

- Omniszkóp nélkül nem sok mindent fogsz látni - magyarázta Ginny és elővett egy távcsőre emlékeztető tárgyat

- Miért? - néztem a trió irányába

- Olyan gyorsak a játékosok, hogy szinte követhetetlen! Ez pedig lelassítja neked - állt mellém Ron lelkesen

- Ó... de legalább van nálam víz- próbáltam pozitív maradni

- Igaz, de minek neked három? - nézett rám Hermione

- Egy George, kettő Fred és három, én- magyaráztam majd hagytam, hogy Ginny elém tolakodjon, nem sok lépést tettünk és megláttunk egy vacogó házimanót vagyis pontosabban Harry mert ő állított meg minket ugyanis azt hitte, hogy a hírhedt Dobby ül nem messze tőlünk

- Dobby?! - állt meg a szakadtas ruhát viselő manó mellett aki újságpapírral takarta fejét és remegve ült az egyik széken, de amint levette a felszólítás miatt a papírt arcáról egyből rájöttünk, hogy ő egy nőstény szóval köze nem lehet Dobby-hoz

- Dobby? Nem én Winky vagyok - szólalt meg az óriási szemű manó és olyan vékony hangja volt, mint amit Petunia néni hallatott mikor Dudley egy méteres nyelvét ráncigálta

- Ó, sajnálom összetévesztettelek valakivel - lepődött meg Harry

- Ó, én jól ismerem Dobby-t ! Csak rosszat tett vele, hogy odaadta azt a zoknit neki! Teljesen megtébolyult! Utazgat meg boldog dolgokat csinál! - nézett Winky a kerek szemüveges fiúra

- Tán féltékeny vagy? - kuncogott fel Ron

- Winky ?! Winky nem féltékeny! Winky úgy gondolja, hogy egy házimanó nem lehet boldog! Winky csak szótfogad gazdájának! - magyarázkodott a manó kis dühvel

- Miért gondolod ezt Winky? - álltam kicsit előrébb. A manó tekintete az enyémet kezdte el keresni és mikor megtalálta ostobán pillantgatott rám- Egyértelmű, hogy tériszonyos vagy! Nem kéne itt lenned! - szidtam a manót de ő csak hűen ingatta fejét amibe még nagy fülei is belemozdultak

- Winky házimanó! Arra született, hogy szolgáljon! És a gazdám azt parancsolta foglaljam a helyét! Így Winky ezt teszi! - nézett rám ártatlanul.
Összeszorult a szívem, hogy ezt találja normálisnak de hát ő tudja

- Ki a gazdád? - szólt előre Hermione is

- Mr. Kupor - vágta rá Winky amire a loboncos hajú lány és én összenéztünk.
Máris tudtuk mire gondol a másik.
'Mr. Kupor mégsem olyan jó, mint azt Percy állítja'
Csak bólintottunk és végül ahogy észrevettük mennyire lehagytak a többiek továbbindultunk otthagyva Winky-t

- Azért szánom szegényt- szólaltam fel elsőként

- Én is! Ez rabszolgamunka! - értett egyet Hermione