Vigyázz, kész WEASLEY!

Első próba

Eltelt pár nap és Fred rám se hederített ami Angelinat ahogy láttam eléggé boldoggá tette.
George sem tudott velem szót váltani ugyanis Fred állandóan magával rángatta.
Ma lesz az első próba és jó lenne ha végre tudnám ezt tisztázni vele még a be sem jelentett bál miatt.

Éppen reggelizni mentem és leültem az ikrekkel és Leevel szemben, és próbáltam elkapni Fred tekintetét de semmi mintha nem is ismerne.
Nem telt el sok idő és Angelina ült le mellé.

- Sziasztok - mosolygott majd rám is vetett egy pillantást

- Szia Ang... - tettem le a poharam

- Tudnánk... beszélni? - kérdezte szégyenlősen Angelina

- Velem? Ez most komoly? - leesik az állam mi a fészkes fene történik

- Légyszíves - pillantott rám gyűlölködve Fred amire a felső ajkam bal részét kicsit felhúztam és vágtam egy grimaszt, nem tetszik nekem ez a Frederick

- Menjünk - álltam fel és kezdtem el sétálni a kijárat felé majd hátrapillantottam, hogy Ang is jön e, szinte futott utánam lehet komoly dolog

- Bocsánatot szeretnék kérni - nézett rám mikor már az ajtó előtt álltunk

- Oké - vontam vállat somolyogva

- Tudom ez sovány vigasz és most valószínűleg utálsz engem, de mióta tudom, hogy Fred mit is akar már nem vagyok féltékeny és - magyarázta amire elkerekedett a szemem és le kellett állítsam

- Hogy Fred mit csinált? - már jó pár fiú összetörte a szívem de az az egy érzés mindig is egy marad ahogy szorít a mellkasom mikor meghallom vagy tudom mi is a valóság

- Elmondott mindent és így ezek után - folytatta volna Ang de megint félbeszakítottam mert éreztem, hogy azonnal el kell tűnnöm

- Mennem kell - mondtam majd gyors léptekkel a nem használt lány mosdóba indultam ahol soha nincsen senki és próbáltam addig is lenyugtatni magam

- Okés... akkor szia...? - halkult el mögöttem Ang hangja

Angelina szemszöge:

Ez furcsa... már tudta előre mit akarok mondani? Vagyis honnan tudhatta már volna meg, hogy Fred szerelmes belé? Ezt akartam elmondani neki a bocsánatkérés után, hogy tegnap beszéltem Freddel és mindent elmondott, hogy mennyire szereti Blankát és bármit megadna azért, hogy ő is így érezzen és, hogy mindenkinél és mindennél jobban szereti.
És láttam Freden, hogy mennyire szomorú ezért gondoltam kiderítem mit is érez a metál fej, vagyis Blanka, hogy hátha ezzel legalább örömet tudok neki okozni...
Hát de ez van, ez most nem jött össze.

Szóval vállat vontam és elindultam vissza reggelizni.

Blanka szemszöge:

Végre beértem a mosdóba.
Azonnal a hátam mögé csaptam az ajtót és nekidőlve csúsztam le rajta.

- O-oo ez nem tűnik jónak - hallottam meg Mirtill hangját

- Csak, hogy tudd nem bőgök - néztem fel rá unottan majd a kopottas csaphoz sétáltam és a tükrébe néztem- Nem vagyok gyenge - bicsaklott el a hangom és kitört belőlem a sírás, az arcom elvörösült és némán szenvedtem, míg nincs itt más addig ez így is marad

- Blanka? - hallottam meg Myles hangját

- Myles? - kérdeztem vissza gyorsan és pánikolva próbáltam eltűntetni a könnyeim de a fiú már rég észrevette

- A vöröske az ? - nézett rám aggódva de láttam rajta, hogy dühös Fred miatt.
Én bólintottam és mikor megéreztem ahogyan Myles a mellkasához szorít teljesen elvesztem.
Kellett nekem arra gondolnom, hogy nincs itt senki. Már be is vonzottam.