A jövő problémái BEFEJEZETT

9. Haldoklás

-Carissimi, veni!

Harry rögtön a Szellemszállásra vezető alagúton keresztül igyekezett szerelméhez. Pedig emlékszik, hogy meghalt akkor, mi változott? Mikor megérkezett látta, hogy ott nincs senki szerelmén kívül, de a férfi nyakából vészesen dőlt a vér. Ez fiatalabbként is megrázó volt, de most, hogy a szerelmét és nem az akkori legnagyobb ellenségét látta maga előtt sokkal nagyobb fájdalmat okozott számára.

-El....jött...él. -nyögte ki rekedten Perselus.

Harry azonnal odasietett hozzá és kezét a nyakára tette akárcsak fiatalon. Most viszont cselekvőképes maradt. Másik, pálcás kezével egy pálcasuhintás segítségével kigombolta Perselus talárját, melynek belső zsebében azonnal megérezte a benne lapuló bájitalokat. Először a már korábbról is ismert Nagini mérge elleni ellenszert adta be neki. 

Rögtön utána vérpótló, majd erősítő főzetet is bejuttatott a szervezetébe. Ezekkel az esszenciális lépésekkel sokat emelt Perselus túlélési esélyein. Ha a seb nem is gyógyult be, de legalább a kígyó mérge többé nem akadályozza a vér alvadását. Harry a férfi felé térdelt, majd el kezdte mondani az egyetlen varázslatot, amit idáig hatékonynak talált.

-Vulnera Sanentur, Vulnera Sanentur, Vulnera Sanentur! -mondta el háromszor is a varázsigét, pont úgy, ahogy Perselus csinálta régen. A nyakán a sebek szépen lassan bezárultak, vérének folyama elapadt. 

Ahogy Harry jobban végignézett a másikon, akinek a vérveszteségtől a szokásosnál is sápadtabb volt az arca és szeme mintha tükör helyett magába vonzotta volna a fényt most tompa volt. Perselus testét egyértelműen megviselte ez a helyzet, mégis Harry valamiféle büszkeséget vélt felfedezni a tekintetében. Hirtelen szédülni kezdett, ezért úgy érezte le kell ülnie, Perselus mellé. Lassan letelepedett a vértócsába, mikor oldalába rettentő fájdalom hasított és kezét ösztönösen is odakapta. Perselus aggodalmasan nézett rá, majd mikor Harry levette tenyerét fájó oldaláról az véres volt.

Oldalában üvegszilánkok voltak, melyek behatolását meg sem érezte a csata hevében. A testét éltető adrenalin nem hagyta, hogy elveszítse addig az eszméletét, de most nagyon közel állt hozzá. Képtelen volt még magát is ülőhelyzetben tartani, ezért oldalra dőlt, ahol Perselus válla segítőkészen állította meg a fejét. A férfi úgyszintén fáradtan dőlt neki a másiknak, miközben nagy nehezen kinyögött egy szót:

-Sajnálom.

-Mit? -kérdezett vissza Harry félálomban.

-Azt, hogy.......nem tudtalak megvédeni. -mondta egy rövid torokköszörülés után.

-Ezt mégis, hogy érted? -kérdezte gyengén. Erre a férfi először felhajtott egy erősítő főzetet, majd egy vérpótlót Harry szájához tartott, aki lassan megitta az éltető nedűt. Az oldalán tartott keze alatt erősebben csorgadozott a meleg vére.

-Annyira elcsesztem. Harry.... te haldokolsz és én pillanatnyilag úgy érzem, hogy felállni sem vagyok képes, nemhogy varázsolni. Nem szabadott volna idejönnöd, meg kellett volna halnom, de én hívtalak. Te.....te pedig megsérültél. -mondta akadozva. -Maradj életben! -suttogta kétségbeesetten. -Ha még mindig szeretsz tedd meg értem! Nem akarlak pont most elveszíteni, össze akarok veled házasodni. -folytatta elfúló hangon.

-Perselus.... -szólalt meg meghatottan Harry, majd feje elbicsaklott oldalra és teste vele dőlt.

A Perselus vére által képzett tócsába hanyatlott és ott feküdt tovább. A férfi kétségbeesetten mászott a másikhoz, ujjait a másik nyakára tette és megérezte annak szívverését, mely gyenge volt ugyan, de legalább volt. Tudta, hogy cselekednie kell, ki kell mentenie Harryt. Az általa használt korábbi varázslat most nem működhet. Az ő varázslata a Sectumsempra visszafordítója és a mágikus sebek begyógyítója, de természetes sérülésekre nem hat.

Ráadásul nem értette, hogy kerül majd ő ide hullaként, ha életben van. Végül kiderült számára. Egy szökevény halálfaló, aki futva menekült a csata bántalmaitól. Csuklyája és maszkja is rajta volt, de Perselus egy varázslattal rögtön a falhoz taszította, majd letépte róla az őt fedő álarcot.

Richard Fraser. -ismerte fel a férfit. Emlékszik még rá, mikor még újonc volt. Nem kedvelte. Gyáva volt, de mégis egy pszichopata, aki másokon taposva jutott előrébb. Kár, hogy Voldemort sosem fedezi fel ezt a köztük lévő hasonlóságot. -gondolta gúnyosan.

-Mm...mit akarsz? -kérdezte az dadogva.

-Az életed. -suttogta a férfi, majd minden erejét összeszedve gyors véget vetett a másik életének. Harryt letisztítva arrébb fektette, messzebb a vértócsától, majd a férfi nyakán egy varázslattal két helyen átszúrta. Nem kellett neki sok, a vér magától ömleni kezdet, ezzel feltöltve a hiányos, már-már alvadásban lévő tócsát. 

Átváltoztató varázslatokkal és saját hajszálaiból kivont tulajdonságai segítségével a férfi testét a magáévá alakította sebesült állapotában. Harryt karjaiba véve hoppanált a házához. Azonnal a kanapéra fektette és száját résnyire nyitva vérpótló, erősítő és az esetleges sérülésekre még egy csontforrasztó főzetet is leöntött a torkán, melyet óvatosan ujjaival masszírozva segítette le a bájitalokat. Az utolsó dolog Harry sebe volt, 

Bizonytalan volt azt illetően, hogy ha varázslatot használ a szilánkok nem sértik-e tovább a területet, ezért nekiállt kézzel kihúzogatni a darabokat. Mikor végzett újabb adag vérpótlót adott be neki. Aztán további kezelésként egyik nemrég kifejlesztett és tesztelt gyógyító főzetét használta a sebeken. Ez ugyan megállította a vérzést, de a húsa még mindig kilátszódott. Ezt pár alap gyógyító varázslattal oldotta meg, majd utolsó lépésként egy gyógyító kenőccsel erősítette meg a bőr végső védelmét.

Ezt Harrynek a későbbiekben többször is kell majd használni, ha meg akar gyógyulni. Perselus végül a sérülése után megerőltető, adrenalinlöketes gyógykezelés végeztével csak annyit tudott tenni, hogy kanapéját fekvőhellyé alakította, majd Harryt szorosan belül tartva becsukta a szemét.

------------------------------

Jó gyorsan írtam meg ezt a részt! Még csak kedd van (volt, hajnali fél 1 van) és hétfőn kezdtem! Igyekszem ezt már gyorsabban befejezni, hogy más könyvekkel is haladhassak. És ez az első rész, amiben gyakorlatilag semmi helyesírási hiba sincs! Mit gondoltok erről a részről?