Amit hallottam eddig, az valami borzalom és ezt mind egy nap alatt.
Nagyon sajnálom ezt a fiút, min mehetett keresztül ?
De legyen bárhogy is, nem fogom vissza engedni a nevelő szüleihez.....
Akár velem, vagy akár Jinnel, de itt marad.
- Bocsánat.... Csak ki akadtam. Már túl sokat mondtam igaz ? - nézet hol rám, hol pedig Jinre.
- Nem.... Semmi baj. Viszont nem mész oda vissza. - szögezte le Jin.
- Mi ? De-de muszáj haza mennem. - esett kétségbe, és rám pillantott.
- Miért akarsz még mindig haza menni ? - kérdeztem tőle tök nyugodt hangon.
Annyira nyugodt voltam most hogy szinte féltem magamtól.
- Mert nekem annyi ha nem kerülök haza még ma. - mondta remegő hangon, mindvégig a szemembe nézve.
- Jimin én már évek óta ismerlek téged. Már olyan vagy nekem mint a fiam. És túl jó ember vagy azokhoz az emberekhez képest. Nem ezt érdemled. - próbálta rá venni Jin hogy maradjon.
- De úgyis megtalálnak engem. - kezdett el zokogni újra. - Sehol sem vagyok biztonságban. És titeket sem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni. - nézett újra rám, én pedig csak némán figyeltem őt.
Jó, barátnőm van meg minden, de hogy lehet egy fiú ilyen gyönyörű ?
- Jimin hidd el itt biztonságban vagy. De nem mehetsz vissza. Ezt nem fogom engedni hogy így bánjanak veled. - mondta neki Jin, de Jimin csak engem bámult ahogy én is őt.
Mi történik most ?
- Jimin.... Figyelsz te rám ?
- Igen persze..... - tért vissza a valóságba, én pedig le hajtottam a fejem, és el mosolyodtam rajta.
- Na akkor válassz..... Nálam vagy Jungkook-nál ? - nézett Jinre, és sóhajtott egy nagyot.
- Jin..... Kérlek érts meg engem. Nem akarlak titeket veszélybe sodorni.... - mondta szomorúan.
- Nem fogsz.... - szóltam oda neki, mire rám kapta tekintetét. - Maradj itt... Velem. Oké ? - néztem rá biztatóan.
- Szerintem is.... Inkább maradj csak Jungkook-kal. Rendben ? - mondta Jin.
- De Jin....
- Nincs semmi de Jimin..... Itt maradsz. - lett egy kicsit ideges Jin.
- Aahhjj..... Rendben. Maradok. - egyezett végre bele.
- Akkor ezesetben.... - álltam fel és össze csaptam a kezem, mire Jimin egy kicsit össze rezzent. - Oohh bocsánat... Nem akartalak megilyeszteni. - mentem oda hozzá és le ültem az ágy szélére.
- Rendben.... Én ki megyek és csinálok valami finomat. - állt fel Jin és ki is ment a szobából.
- Jól vagy ? - ültem le Jin helyére. - Nem fáj semmid ?
- N-nem. Már jól vagyok. - hajtotta le fejét.
- Mond miért nem jelentetted fel őket ha ezt tették veled ?
- Mert akkor a nevelő apám ki nyírt volna..... Pedig már nem egyszer próbáltam meg. - mosolygott el fájdalmasan.
- Értem.... Na és hány éves vagy ? - kérdeztem rá mivel érdekelt.
- 19 vagyok... - na ezt sem néztem ki belőle. Azt hittem hogy kiskorú még.
- Bevallom azt hittem hogy kiskorú vagy. - nevettem fel amit ő is követett. - De hát, nincs köztünk sok év.
- Miért te hány éves vagy ? - nézett rám kíváncsian és egyben aranyosan.
M-mi ?
- Én 21 vagyok. - néztem a szemébe.
- Na látod, én meg többnek néztelek téged. - nevetett fel.
- Ugyan, mennyinek ? - kérdeztem kuncogva.
- Vagy 30 évesnek hittelek. - na az komoly....
- Kössz..... Most öregnek érzem magam.
- Bocsi.... - hajtotta le fejét. - Most biztos megbántottalak.
- Hé...... - ültem le mellé az ágyra. - Nem bántottál meg. Semmi baj.
- Nem haragszol ? - nézett fel rám már könnyes szemekkel.
- Nem haragszom. - nevettem el magam. - Mit szólnál, ha hoznák fel neked Jin főztjéből ?
- Nem kell.... Ne fáradj ezzel.... Majd le megyek én. - állt volna fel, de hirtelen felszisszent a fájdalom miatt.
- Maradj.... Ez nem fáradság. Hozok neked majd én.
- Rendben... Köszönöm. - mosolygott rám kedvesen.
Fel álltam helyemről, és le mentem a konyhába, ahol Jin készítette a vacsit.
- Na mi az kölyök ? Hogy van Jimin ? - kérdezte Jin én pedig le ültem az egyik székre.
- Szerintem, jól van.... De mond csak, mióta ismered őt ?
- Már nagyon rég..... Viszont mikor első napján el jött, már akkor is meg volt verve. Elég durván. - mondta, és ki tette egy tányérra a vacsorát.
- Tényleg ? És te miért nem hoztad el őt korábban ?
- Mert az apja nem engedte.... Egyszer el jött az étterembe, és kiabálni kezdett velem, hogy maradjak távol tőle....
- Veled ?
- Igen velem..... Jimint pedig el vitte magával az nap..... Ki tudja mit csinált vele akkor is. - lett szomorú Jin.
- Na jó.... Fel viszem a vacsit neki....... - álltam fel a székről. - Te is itt maradsz ?
- Nem kölyök..... Én haza megyek mert sok dolgom van még..... - állt fel Jin is, majd pakolászni kezdett.
- Rendben..... - mondtam és mentem is fel a szobámba, ahol Jimin volt.
Mikor be nyitottam, Jimin már el aludt.
Biztos hogy nagyon fáradt volt.
- Jimin.... Kelj fel. - suttogtam, és Jimin azonnal ki nyitotta a szemeit, amik könnyben úsztak. - Hé..... Nyugodj meg. Csak én vagyok az. - tettem le a tálcát, és le ültem az ágy melletti székre.
- Itt a vacsora.....
- Köszönöm..... - mondta, és ült volna fel de nem igazán ment, ezért segítettem neki.
- Így jó ? Nem fájnak így a sebeid ?
- Nem.... Így jó. - mondta, én pedig elé tettem a tálcát.
- Hát akkor.... Jó étvágyat hozzá. Én hagylak. - álltam fel a székről, és mentem is ki.
