- Jó reggelt Jimin. - köszöntött kedvesen.
Egyedül ő az az alak aki úgy viselkedik velem mint ember az emberrel.
Nem pedig kutyaként kezel mint mások...... És egyébként Jinnek hívják őt.
A napom az valami szörnyű volt, mivel halálra untam magam.
Egy vendég sem jött be hozzánk, pedig vagy ezren megfordultak az étterem előtt.......
Én pedig már reggeltől itt ülök a pultban, és már este hét óra van.
- Ahhh Jimin menj haza nyugodtan. Majd én be zárok. - szólt ki Jin a konyhából.
- Biztos vagy benne ? - mentem be hozzá.
- Igen.... Menj nyugodtan.
- Rendben. Akkor jó éjszakát. - mentem ki tőle, és egyenesen az öltöző felé vettem az irányt.
Megfogtam a cuccaim, és indultam is úgymond haza......
A hazafelé vezető utam, nagyon csendesen telt addig, míg meg nem pillantottam a hátam mögött egy jól ismert alakot.
A nevelő apámnak, igen komoly tartozásai vannak, és ez az ember pedig rajtam követeli, mivel az apám azt mondta a férfinek, hogy majd én megadom neki.
Egyre gyorsabban kezdtem menni, de ő is felvette a tempót velem......
A férfi utól ért, és le fogott engem.
- Eresszen el..... Nincs nálam pénz. - kértem tőle már sírva, de minthogy el engedett volna, be húzott egyet a bal szemem alá, én pedig a földre zuhantam.
- Mond meg az apádnak, hogy üdvözlöm. - mondta és ezzel ott is hagyott.
- Miért én ? Mit tettem ? - suttogtam magam elé, és a fájó szemem fogtam......
****Pár perccel később****
Meg mindig az utcán feküdtem, mert egyszerűen nem bírtam fel állni.
A szemem pedig be dagadt, és egyáltalán nem látok rá semmit.......
Egy kocsi zúgása csapta meg a fülem, és azonnal próbáltam fel állni, de nem ment mert még mindig az ütés hatása alatt voltam. Egy szóval..... Szédültem.
Jungkook szemszöge:
Épp hazafelé tartok, de az út közepén megláttam egy embert aki szeretett volna fel állni onnan, csak nem ment.
Gondoltam biztos be van rúgva vagy be szívott......
Ki szálltam a kocsiból, és az ember felé vettem az irányt.
- Hé.... Mit csinálsz az út közepén ? - gugoltam le hozzá, és egyáltalán nem volt be rúgva és be szívva sem.
Meg volt verve..... - Jól vagy ? - ki a faszom üt meg egy gyereket így ? Most komolyan ?
- Nem vagyok jól..... Egyáltalán nem. - mondta remegő hangon, a szemét fogva.
- Gyere segítek fel állni. - fogtam meg a kezét, és felfelé kezdtem húzni őt.
Még a lábán is alig tudott állni.
- Köszönöm..... De én nem is rabolom tovább az idejét...... És mégegyszer köszönöm. - mondta és ment volna el, ha térdre nem esik........
- Uhhh figyelj, mond meg merre laksz és elviszlek. - mentem oda hozzá és újra felsegítettem őt......
- Nem nem nem...... Egyedül is menni fog.
De azért köszi. - vágta rá egyből és újra el szeretett volna indulni, de egyszerűen a lábai nem engedték, mivel össze esett. Megint.
- Hát bocs, de én meg nem foglak ilyen állapotban itt hagyni..... Bármilyen idegen is légy. - kaptam fel őt menyasszony pózba, és be ültettem a kocsiba őt.
- Mond hol laksz ? - kérdeztem meg újra.
- Nem mehetek haza egy vadidegennel. - hajtotta le fejét.
- Jó akkor el viszlek magamhoz. Megfelel ? - néztem rá kérdőn.
- H-hogy hová ? - kérdezte dadogva.
- Magamhoz viszlek.... Mivel nem óhajtod megmondani hogy merre is laksz.... Vagy meggondoltad magad ?
- Majd én haza sétálok..... Már jobban vagyok úgyhogy ki szállok. - ki szállt a kocsiból, és el indult.
Engem pedig mart a bűntudat, hogy hagytam el menni ilyen állapotban, ezért hát ki szálltam a kocsiból, és inkább utána mentem.
- Hé várj...... - szóltam utána.
- Mit akarsz még ? Mondtam hogy haza sétálok egyedül is. - mondta és lábai majdnem feladták a harcot, de szerencsére megfogtam őt.
- Akkor haza kísérlek..... Na ehhez mit szólsz ? - vetettem fel az ötletet.
- Nem lehet mert a nevelő anyám ha meglát, nekem annyi.... Érti ? - nézett rám kétségbe esve.
- Akkor a házatoktól arrébb állok majd meg. Csak gyere velem. - győzködtem tovább, és végül nyert ügyem van mivel bele egyezett.
Be ültünk a kocsiba, és már indítottam is.
- Maga messze lakik ? - kérdezte rám pillantva.
- Egy kicsit..... Itt merre kanyarodjak ? - néztem rá en is.
- Jobbra, és a második kanyarnál pedig balra. - mondta a helyes utat, de engem jobban inkább a szeme kötött le.
Nagyon be dagadt neki, és lila is lett.
- Nagyon fáj a szemed ? - néztem rá egy pillanatra, majd vissza az útra.
- Nagyon..... De ne aggódjon.... Már megszoktam az érzést. - mondta mosolyogva, én pedig le sokkolva figyeltem hol rá, hol pedig az útra.
Hogy hogy megszokta ? Vajon bántsák őt othon vagy mi ?
- Figyelj, le húzódok és le kezeljük. Rendben ? - álltam félre, és elő kerestem az elsősegély dobozt.
- Ugyan erre semmi szükség.... Majd othon megcsinálom.
- De el fog fertőzni ha sokáig így hagyod.
- Ahh rendben. - fordult felém, én pedig neki is álltam a fertőtlenítésnek.
- Mond csak mi történt veled ? - kérdeztem tőle, mert nagyon mart már a kíváncsiság.
- Hagyjuk...... - mondta szomorúan, én pedig nagyon megbántam azt hogy rá kérdeztem.
- Bocsánat.
- Nem, semmi baj..... - mosolygott rám kedvesen.
- Lehetne egy személyes kérdésem ?
- P-persze.....
- Hogy értetted azt, hogy már megszoktad az érzést ? - kérdeztem rá, amire tényleg nagyon kíváncsi voltam.
- Ahhh ez hosszú...... - legyintett egyet a kezével.
- Bántanak téged ? - néztem rá aggódva, mire egy aprót bólintott.....
- De-de erről senkinek se szóljon kérem. Mert csak még nagyobb bajba sodor...... - hadarta el gyorsan.
- Nyugi, senkinek sem szólok. Ez nem rám tartozik...... Csak kíváncsi voltam.
- Tényleg nem szól ? - nézett rám könnyes szemekkel.
- Igen..... Nyugodj meg. - tettem kezem a vállára, nyugtatás képen.
- Na kész is vagyok........ Szóval indulhatunk.... - tettem el a dobozt, és a gázra is tapostam.
****Pár perccel később****
- Itt vagyunk..... Itt álljon meg kérem. - állított meg, én pedig eleget tettem a kérésének.
- Innen biztos haza találsz ?
- Igen.... Pár házzal arrébb van csak az othonom. És nagyon köszönöm hogy nem hagyott magamra. - hálálkodva nézett rám, én pedig villantottam felé egy kedves mosollyt........
- Ne köszönd, bárki megtette volna..... - mondtam és már ki is szállt az autóból.
- Hé.... - üvöltöttem utána.....
- Igen ?
- Hogy hívnak ?
- Jimin vagyok.... - nyújtotta felém a kezét amit azonnal el fogadtam.
- Én Jungkook vagyok..... Örülök hogy találkoztunk. - fogtam meg sima puha kezét.
- Én is örülök...... Jó éjszakát. - mondta és már ment is.
- Jó éjszakát.... Jimin. - mondtam vigyorogva, már magamnak.
