És amúgy nem törtek el a bordái, hanem csak meghúzódtak egy kicsit..... Viszont az orvos azt mondta neki, hogy feküdjön pár napot, és ne erőltesse magát nagyon.
****Pár órával később****
Már olyan éjfél körül lehet, de én egy szemhunyásnyit sem aludtam, mert idegesített hogy Chim meg lent alszik a nappaliban.......
Egy nagy sóhaj kíséretében, fel álltam az ágyból, és le indultam megnézni Jimint.
A nappaliban sötétség honolt, és így nehezen tudok közlekedni bármerre is, ezért a telefonom vakujával mentem tovább.......
Chim ott feküdt a kanapén összekuporodva, és édesen szuszogott.......
Le gugoltam hozzá, és nézni kezdtem az alvó szerelmem.....
- Sajnálom Chim.... Nagyon sajnálom. - suttogtam, és gyengéden arcára simítottam, hogy fel ne ébredjen.
Viszont ez be következett......
Chim ilyedten nézett rám és mivel sötét volt, ezért nem látott rendesen engem.
- Hagyj..... Ne érj hozzám... - kezdett el üvölteni, és kapálozni...
- Jimin...
- Jungkook.... Segíts - üvöltött nekem, mivel azt gondolta hogy fent alszom, én pedig le fogtam őt.
- Jungkook segíts kérlek... - halkult el karjaimban, már zokogva.
- Én vagyok Jimin.... Itt vagyok. - öleltem magamhoz őt, Chim pedig csak egyre jobban sírt.
- Én nem akarom újra át élni... - fúrta fejét melkhasamba, ezzel el áztatva a pólóm viszont egy cseppet sem érdekelt.
- Tudom Chim..... Tudom. - adtam egy puszit feje tetejére. - Nyugodj meg.... Nincs semmi baj. - nyugtattam őt, ami talán sikerült mivel kezdett nyugodtabb lenni.
- Jungkook... - vált el tőlem, és szemeit kezdte törölgetni. - Te miért nem alszol ?....... Szeretnél valamit ? - kérdezte, én pedig mielőtt válaszoltam volna, fel álltam és felkapcsoltam a lámpákat.
- Csak lejöttem megnézni hogy vagy... De látom rosszul tettem. - mondtam és lehajtottam fejem. - Bocsánat.
- Semmi baj...... Már elmúlt. Jobban vagyok. - nézett rám könnyes szemeivel, amibe ha bele nézek, akkor csak jobban összetörök.....
- Akkor én megyek is.... Nem zavarlak. - álltam fel mellőle, amit Chim egy nagy sóhajjal nézett végig. - Jó éjszakát.
- J-jó éjszakát. - mondta elcsukló hangon, én pedig el is tűntem a láthatárról.
Beérve a szobámba, le feküdtem az ágyamba, és próbáltam elaludni, ami kissebb nagyobb sikerrel, de sikerült.....
Jimin szemszöge:
Mikor Kook magamra hagyott, már nem tudtam vissza aludni.
Féltem.
Nem mertem vissza aludni......
Akárhányszor lehunyom a szemem, csak újra és újra át elém azokat a szörnyűségeket.....
Most épp azon agyalok, hogy fel menjek e Jungkook-hoz, vagy sem...
Nem akarom őt zavarni, de egyszerűen félek elaludni.....
Arra a döntésre jutottam, hogy fel megyek.
Megfogtam az egyik párnát, és elindultam felfelé....
Remélem nem gond ha ott alszom, de mi mást tehetnék....
Felérve megálltam Kook ajtaja előtt, és csak vártam..... Nem mertem bekopogni mert féltem hogy felkeltem őt.
Végül csak be nyitottam hozzá, és oda sétáltam az ágya mellé.
- Szia Jungkook... - suttogtam neki, és óvatosan be bújtam mellé.....
- Remélem nem zavar ha itt alszom.... De félek ott lent.... Vagyis mostmár félek. - takartam be magam is. Viszont csak egy takaró van.
Arrébb csúsztam hozzá, és mostmár elég volt a takaró.....
Mikor sikeresen el helyezkedtem, feltérképeztem Jungkook hibátlan arcát, és óvatosan rá simítottam.
Viszont Kook ki fordult tőlem, ami miatt rosszul éreztem magam.....
Vajon megutált ?
Vagy nem is szeretett ?
Ahh mostmár úgyis mindegy......
Ő Lisa pasija......
Mit is vártam én.
