- Hát akkor.... Jó étvágyat hozzá. Én hagylak. - álltam fel a székről, és mentem is ki.
Hát mivel Jimin a szobámban alszik, én addig egy vendég szobában fogok, ami közvetlen a szobám mellett van.
De még azért be nézek rá, hátha szüksége van valamire, így hát, be is kopogtam az ajtón.
- Szia Jimin.... Be jöhetek ? - kérdeztem rá, és mivel nem jött válasz, ezért be mentem. Jimin már aludt, én pedig le ültem az egyik székre ami az ágy mellett volt.
Óvatosan, ki szedtem az arcába nem illő hajtincseket, és aztán csak tanulmányoztam az arcát ami hasonlított egy angyaléra.
- Jimin.... - mondtam ki nevét suttogva, de egyben mosolyogva. - Hogyan lehet egy fiú, ennyire édes aki tele van zúzódásokkal, vágásokkal, a lelke pedig fájdalommal ? - na jó ezzel még magam is megleptem, de nem érdekel.
Felé nyújtottam a kezem, és gyengéden az arcára simítottam mire Jimin rögtön ki nyitotta a szemeit.
Fura hogy egy érintés miatt fel kel.
- Hagyj békén..... Ne érjetek hozzám. - kezdett el zokogni, és kapálozni.
- Hé hé nyugalom. - fogtam le kezeit, ő pedig rémülten nézett rám. - Csak én vagyok az.... Jungkook. Nyugodj meg én nem bántalak. - mikor ezt ki mondtam, egy hirtelen mozdulattal, a nyakamba borult zokogva. - Öööhh oké...... - mondtam meglepődve, de viszonoztam a tettét.
- B-bocsánat... - vált el tőlem, miután realizálódott benne, hogy mit is csinál.
- Semmi baj..... Jól vagy ? - néztem rá aggódva.
- Azt hiszem.... - mondta lehajtott fejjel. - Sze-szeretnél valamit ?
- Csak annyit hogy szükséged van e valamire.... De mivel nem jött válasz, ezért be jöttem. - mondtam neki mosolyogva. De nem értem miért mosolygok........
- Áááhhh értem...... De figyelj, nem gond hogy a szobában alszom ? Ha gond azonnal megyek. - állt volna fel az ágyból, de rá szóltam.
- Nem nem nem..... Maradj csak nyugodtan. Én jól el leszek a vendég szobában is.
- De-de ez a te szobád..... Neked kellene itt aludnod. - mondta aranyos tekintettel.
- Figyelj, nekem jó ott... Szóval te maradj nyugodtan. - néztem szemébe mosolyogva.
- De én így rosszul érzem magam.... Hisz elfoglaltam a szobád. Majd én át megyek a vendégszobába.
- Na jó..... Ha ennyire ragaszkodsz hozzá, mit szólnál ha én is itt aludnék ? - vetettem fel az ötletet, Jimin pedig mosolyogva nézett rám.
- Rendben. - állt fel az ágyról, és meg fogott egy párnát amit le tett az ágyam mellé.... Én pedig értetlenül néztem hogy mit is csinál pontosan.
- Mit csinálsz ?
- Hát aludni készülök. - mondta halál komolyan.
- Na azt már nem..... Nem fogom engedni hogy a földön aludj. Úgyhogy én vissza megyek a vendégszobába. Oké ? - álltam fel a székről, és hagytam is volna el a szobát.
- Jungkook..... - úr isten..... annyira aranyosan mondta ki a nevem.....
- Tessék ? - néztem rá kíváncsian.
- Majd én megyek..... - mondta, és ki is lépett a szobámból. - Jó éjszakát. - mosolygott rám édesen.
- J-jó éjszakát. - mondtam le sokkolva, Jimin pedig be is ment a vendégszobába.
Nekem komolyan nem ez volt a célom, hogy el vegyem ezt a szobát.
Én csak annyit szerettem volna kérdezni tőle, hogy szüksége van e valamire...........
Túl jó szíve van. - Akkor hát aludjunk.... Ha tudok ezek után.
****Reggel****
Szinte semmit nem aludtam az este, mert bántott az, hogy el vettem Jimintől a szobám.......
Fél álltam az ágyból, és el végeztem a reggeli rutinomat, majd mentem is ki a konyhába.
De mielőtt le mentem volna, be kopogtam Jiminhez.
- Jimin.... Fent vagy ? - kérdeztem, viszont választ megint nem kaptam.
Be nyitottam, de Jimin ágya üres volt.
Mivel nem volt bent, gondolom a konyhában van. És igazam volt.
- Jó reggelt... - köszöntem rá, mire Jimin megugortt egy kicsit.
- Jó reggelt. - mondta, és pont ebben a percben, csengetett valaki, aki nem akarta be fejezni.....
- Megyek meg nézem ki az. Te csak reggelizz tovább nyugodtan. - mentem oda az ajtóhoz, és ki nyitottam.
Egy férfi és egy nő állt előttem, akik csak mosolyogtak rám.
Jimin szemszöge:
- Jó reggelt.... Miben segíthetek ? - hallottam Jungkook hangját.
- Jó reggelt.... Mi a fiúnkat keressük. És azt hallottuk hogy itt tartózkodik. - na mikor ezt a hangot meghallottam, be pánikoltam. A nevelő anyám hangját hallottam az ajtóból.
Rögtön Jungkook mellé vettem az irányt, mivel féltem hogy valami baj lesz.
- Öööhhh.... Kik is maguk ? - vágott értetlen fejet Jungkook, én pedig sikeresen mellé értem.
- Jimin kisfiam.... Annyira aggódtunk érted... - ilyenkor kisfiam mi ? Na ez szép.
- Ááááhh szóval Jimin nevelő szüleihez van szerencsém.... - mosolygott rájuk Jungkook, és karba tette a kezeit.
- Igen.... Mi vagyunk azok. És szeretnénk haza vinni a fiúnkat. - mondta az anyám.
- Jimin nem megy sehova.... - tolt a háta mögé Jungkook, a nevelő apám pedig csak nézett egy nagyot.
- Nem, Jimin velünk jön. - vágott vissza az anyám.
- Biztos maga ebben ? - kérdezte mosolyogva Kook. Na.... Még becenevet is adtam neki. Aranyos.
- Igen biztosak vagyunk benne. - ragadta meg az apám a karom, és el rántott Jungkook háta mögül.
Kook-nak sem kellett több, mivel elő rántott egy fegyvert, amit a nevelő szüleim felé tartott.
- Azt hiszem, nem értették jól amit mondtam. De hát el ismétlem még egyszer. - jött közelebb hozzánk Kook. - Jimin. Itt. Marad. - mondta szótagolva, hogy még értsék a nevelő ( szüleim ).
- Ki vagy te ? Jimint haza visszük ha tetszik, ha nem. - vágott vissza az apám.
- Látom nem érted még mindig. - Kook ki biztosította a fegyvert, és lőtt egyet közvetlen az apám mellé. - Engedd el szépen. - mondta mosolyogva, az apám pedig tette amit kért.
- Ezt nem hagyom annyiban... Vissza jövök érted. - mondta nekem az apám, és el is mentek a láthatárról.......
Kook felé fordultam aki csak aggódva nézett, én pedig neki csapódtam.....
- Köszönöm köszönöm köszönöm.... - szorítottam magamhoz erősebben, amit viszonzott is.
- Jól vagy ? - szippantott egy mélyet a hajamba, ami meglepett de most per pillanat, nem érdekelt......
- Jól vagyok..... - néztem fel rá, mosolyogva.
Viszont egy női hang csapta meg fülünket.
- Ez meg mi a franc ? - jött oda a lány, és konkrétan el lökött Kook-tól.
- Te mit csinálsz ? - förmedt rá Kook.
- Miért ölelted meg azt ott ? - mutatott rám a lány, én pedig próbáltam fel állni a földről, de a lábam nagyon meg ütöttem.
- Annak ott, neve is van ha nem esett volna le. - mondta idegesen Kook.
- Figyelj bocsánat..... Nem akartam ezt tenni. - mondtam a lánynak aki idegesen felém lépkedett, és le kevert egy pofont.
- Te kurvára kussolj. Jungkook a pasim.... Szóval te csak ne ölelgesd őt. Sőt, még csak rá se nézz. - mondta üvöltve. - Most pedig..... Takarodj innen. Nem kíváncsi rád senki.
