- Majdnem el vesztettem az életét. De - mikor ezt ki mondta, azonnal rohanni kezdtem Jiminhez. - Jól van. - halkult el Jin, mivel én ott hagytam őt.
Mikor be mentem Jiminhez, meg szakadt a szívem a látvány miatt......
Ott feküdt csövekkel a testén, ami miatt hullani kezdtek könnyeim.
Mostanában nagyon sokat sírok....
Ez fura.
Le ültem Jimin mellé, és néztem hogy milyen nyugodtan alszik.
- Miért mentél el ? - fogtam meg kezét, ami annyira puha és kicsi volt az enyémben.
- Annyira sajnálom..... Utánad kellet volna mennem, de nem tettem. Nagyon sajnálom. - hajtottam le fejem az ágy szélére.
- Nemh a teh h-hibád Jungkookh - nyögte ki nagy nehezen, én pedig fel kaptam a fejem.......
- Jimin..... Ohhh Jimin annyira örülök. - borultam nyakába de óvatosan, hogy meg ne üssem őt.
- Aahhjj Jungkook lassabban.....
- Bocsánat.... Csak annyira megilyedtem. - töröltem le könnyeim, amik csak úgy záporoztak.
Ma én nagyon érzékeny lettem.
De most miért ?
- Hé... - szorította meg egy kicsit a kezem. - Jól vagy ? - kérdezte gyenge hangján.
- Mostmár jobban..... Na és te hogy érzed magad ?
- Hogy őszinte legyek, rettentően fáj mindenem. Főleg a testem. - mosolyogta el magát. - De ez már nem az első.... Szóval, mindegy.....
- H-hogy hogy nem az első ? - döbbentem le mondandóján.
Hogy lehet valaki ilyen köcsög, faszfej, Ááááhh nem is találom rá a szavakat..... Egy szóval.... Fasz.
- Hát már, nem egyszer tették ezt velem. Többször is át kellett ezt élnem.... Rettentően rosszak voltak azok is, de most valahogy ez mindegyiknél rosszabb volt. Ez fájt a legjobban.
- De többé már nem kell át élned semmi ilyesmit..... Le csukattam a nevelő szüleid, a fiúkkal együtt...... - mondtam, mire Jimin kikerekedett szemekkel nézett rám.
- K-komolyan ? Akkor.... Akkor már nem fognak bántani soha ? - csillantak fel szemei, amin el mosolyodtam.
- Így van. Többé nem bánt senki sem.
- Köszönöm Kook... - tette kezét a szája elé, és nagyon örült a hírnek....
Kook ?...... Ez aranyos.
- Szívesen.... - nevettem fel aranyos viselkedésén.
- Most úgy meg ölelnélek, de nem tudlak. És nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni..... De egyszerűen annyira boldog vagyok. - ült volna fel, amibe be segítettem.......
- Nyugodtan Chim.... - utaltam az ölelésre, mert most tényleg jól esne ha meg ölelne valaki. - Most nagy szükségem lenne rá. - árultam el végül.
- De-de nem merlek.... - hajtotta le fejét szomorúan.
- Mégis miért ?
- Mert mikor legutóbb meg tettem, ami amúgy véletlen volt, a barátnőd nagyon dühös lett. Szóval inkább el kerülöm ezt. - mondta lehajtott fejjel.
- Akkor majd én megteszem. Csak most, hagy öleljelek meg téged..... - mondtam még mindig könnyes szemekkel. - Meg engeded ? - néztem szemébe, és bólintott egy aprót.
- De lassan..... - tette még hozzá, én pedig fel álltam helyemről, és Jimin mellé ültem.
- Gyere ide. - tártam szét karom, amibe Chim óvatosan bele bújt én pedig át öleltem.
- Nem tudom hogy köszönjem meg ezt neked..... - nézett fel rám, én pedig mutató ujjammal, megböktem az orra hegyét.
- Mondjuk azzal, hogy nem mész el tőlem sehová. - mosolyogtam rá, és egyre közelebb hajoltam arcához.
- Rendben.... - suttogta szinte már az ajkamra, én pedig már úgy voltam vele, hogy meg csókolom őt.
- Jungkook... - rontott be Jin, mi pedig szét váltunk azonnal..... - Jimin.... Végre magadhoz tértél. - ült le az ágyra Jin.
- Igen.... - mondta zavartan Chim.
- Na és hogy érzed magad ? Nem fáj semmid ?
- Tulajdonképpen mindenem, de már meg szoktam az érzést. Szóval nem gond. - nézett szemeimbe, én pedig el mosolyogtam magam.......
