- Te kurvára kussolj. Jungkook a pasim.... Szóval te csak ne ölelgesd őt. Sőt, még csak rá se nézz. - mondta üvöltve. - Most pedig..... Takarodj innen. Nem kíváncsi rád senki.
- Lisa!!!!!! Elég legyen. - jött oda Jungkook hozzánk, és nagyon idegesen pillantott a lányra aki csak továbbra is engem méregetett.
Én pedig, olyan zavarónak éreztem itt magam...... Úgy éreztem hogy, útban vagyok.
- Semmi baj.... - mondtam Kook-ra nézve, és be mentem a házba.
Fel húztam a cipőm, és ki mentem hozzájuk vissza. - Hát akkor, sziasztok. És köszönöm hogy segítettél.... Újra. - mosolyogtam Kook-ra, és a lányra aki gúnyosan nézett.
- Jimin..... - suttogta nevem Kook, és csak bámult engem. - Jimin ne menj el..... - kiáltott utánam, én pedig vissza fordultam felé de nem álltam meg.
****Pár órával később****
Nem is tudom hogy miért, de othon kötöttem ki pedig tudtam hogy ha be lépek a házba, akkor nekem végem.
De erőt véve magamon, meg tettem.
Be mentem.
- Nahát nahát..... Csak haza tért az én kisfiam. - mondta gúnyosan az anyám.
- De azt ugye tudod, hogy a ma éjszakát nem éled túl ? - mondta halál komolyan, bennem pedig meg fagyott az a kevés vér is. - Az apád, nagyon dühös rád. - mikor ezt ki mondta, meg is jelent előttem az említett személy.
Meg ragadta a hajam, és egyenesen a szokásos helyre húzott maga után. Mármint a pincébe.
- Mit képzelsz hmm ? Azt hitted hogy meg véd az a semmirekellő ? - vágott be a jobb szemem alá, amitől a földre zuhantam és csak zokogtam.
- Tudod mit ?...... Most játszunk egy kicsit. - mondta vigyorogva, és kiáltott egyet Felixnek aki azonnal be jött.
- Mit akartok ? - kúsztam hátrébb, addig míg a falnak nem ütköztem.
- Szórakozunk.... - mondta Felix, és el kezdte le szedni magáról a nadrágot.
Amint le került róla, hozzám jött és le fogott.
Az apám is oda jött hozzám, és ő pedig le vette rólam a ruhadarabokat... MINDET.
Helyet cseréltek és mostmár az apám fogott, Felix pedig a lábaim közé furakodott.
- Ne kérlekhh - könyörögtem, de minek is..... Az apám el kezdte püfölni a fejem, én pedig el kábultam viszont ugyan úgy éreztem mindent.
- Gyerünk már.... - förmedt rá Felixre, a nevelő apám.
Felixnek sem kellett több, mivel belém nyomta magát teljesen, én pedig azt sem tudtam hogyan kiabáljak a fájdalom miatt....... Szerintem épp most szakadtam szét belülről.
- Oohh Jimin.... Nem is tudtam hogy ennyire jó vagy. - mondta Felix, élvezettel teli hangon, én pedig be fogtam a fülem hogy semmit se halljak, de az apám el vette onnan a kezeim.
- Hallanod kell..... - vigyorgott rám.
- Eléghhh..... Nagyon fáj. - üvöltöttem tiszta erőből, erre Felix csak még gyorsabban kezdett mozogni bennem, én pedig úgy éreztem hogy el fogok ájulni.
- Elég.... Most én jövök. - jött elém az apám, én pedig már ellenkezni sem tudtam, mert teljesen át vette a fájdalom az uralmat a testem fölött.
Az apám is közém furakodott, és most ő nyomta belém magát, ami még fájdalmasabb volt.
Én pedig csak némán, sírtam és sírtam megállás nélkül, mert még a hangom is el ment.
Teljesen le gyengültem.
- Aahh istenem.... - diktált egyre gyorsabb tempót, és közben a fejem kezdte ütni tiszta erejéből.
Én meg már, a vértől semmit sem láttam.
De igazából, nem is akartam látni semmit. - Ezt kapod, mert el szöktél. - folytatta tovább az ütéseket.
- Az a férfih is megdugotthh hmm ? - utalt Jungkook-ra, közben pedig folytogatni kezdett, én pedig csak kapkodtam a levegő után.
****Pár perccel később****
Mikor be fejezték az egészet, el kezdtek fel öltözni.
Mikor az apám készen lett, ki küldte Felixet a szobából, és elő húzott egy bazi nagy kést.
Én csak remegtem a félelem miatt, szinte azt hittem hogy szívinfarktust fogok kapni.
- Most pedig, tudd meg hogy mi az igazi fájdalom..... - ült rá a csípőmre, és a magasba emelte a kést. - Készülj mert jövök. - mondta vigyorogva, és a hasamba eresztette a kést, én pedig egy hangot sem tudtam ki adni...... Pedig rettentően fáj..... Nagyon.
Azután pedig, a hasamba szúrta vagy háromszor az említett tárgyat....
Mikor már meg unta a szúrkálást, el kezdte vágdosni a szúrások helyén.
****Pár órával később****
Egyedül fekszem a földön csupa véresen, és még volt bennem annyi erő, hogy a mobilomért nyúljak.
Ki kutattam nagy nehezen Jin számát, és hívni kezdtem őt amit rögtön fel is vett.
- Haló.... Jimin ? - szólt bele a telefonba.
- Se-gítshh - mondtam nehezen, mivel vért köhögtem fel, és el is nyelt a sötétség.....
Jungkook szemszöge:
- Jimin..... Hol vagy most ?..... Jimin ? - szóltam bele mostmár én a telefonba, és nem is szarakodva indultam is a kocsihoz Jinnel az élemen.
- Jungkook szerintem othon van Jimin. Oda menjünk. - mondta Jin aggódva, én pedig majd fel robbantam a düh miatt.
Viszont egyben nagyon féltem.
Féltem hogy valami nagy baj történt Jiminnel.......
- Hívd fel a zsarukat.... - mondtam Jinnek, aki hívni is kezdte őket.
Pár perc után meg is érkeztünk Jiminék házához, és mindenhol égett a villany, kivéve egy helyet.
Gondolom ott van Jimin......
Meg sem várva a rendőröket, ki szálltam a kocsiból, majd be rontottam a házba és egyből Jimin nevelő apjának estem.
- Hol van Jimin te rohadék ? - vágtam be neki még egyet.
- Mi közöd hozzá ? - nézett rám vigyorogva, én pedig még jobban ideges lettem, és elő vettem a fegyverem, amit feléjük tartottam.
- Ne akard hogy meg ismételjem... - tartottam egyenesen a férfi fejére, és ebben a pillanatban a rendőrök is be rontottak az ajtón.
- Kezeket a tarkóra... Most !!!! - üvöltötte a az egyik rendőr, és a férfi mellé lépett.
Én pedig be mentem a sötét szobába, fel kapcsoltam a lámpákat, de ami ott fogadott az valami borzalom.
- J-Jimin - suttogtam nevét, és némán meredtem a vérben úszó fiúra, aki már eszméletlenül feküdt.
Rögtön oda szaladtam hozzá, és fel vettem őt menyasszony pózba, majd indultam is ki a házból egyenesen a kocsim felé.
- Jin.... Indítsd a kocsit azonnal. - üvöltöttem Jinnek, aki át ült a kormány mögé, és tette amit kértem.
- Úr isten Jungkook..... - tette kezét a szájára a barátom, mikor meg látta Jimint.
- Indulj már.... - mondtam, kicsit sem nyugodt hangon, mire Jin a gázra taposott.....
- Tarts ki Chim..... Tarts ki. - mondtam aggódva, és véres arcára simítottam.
Nem is vettem észre, de csak úgy hullottak a könnyeim.
****Este****
Nem a kórházba vittük Jimint, hanem hozzám mivel már említettem hogy Jin is orvos.
Már pár órája bent vannak, én pedig egyre nyugtalanabb vagyok már.
- Aahhjjj... - jött ki egy nagyot sóhajtva Jin , én pedig rögtön elé szaladtam.
- Hogy van ? B-be mehetek hozzá ? Válaszolj már az istenért.
- Először is, nyugodj meg.....
- Oké...... - fujtam ki egy nagy levegőt, és próbáltam legalább egy kicsit is nyugodt lenni.
- Majdnem el vesztettem az életét. De - mikor ezt ki mondta, azonnal rohanni kezdtem Jiminhez. - Jól van. - halkult el Jin, mivel én ott hagytam őt.
