- Jungkook.... - ölelt magához szorosan.
- Annyira sajnálom..... Ez miattam történt veled.
- Semmi baj Chim...... Nem érdekel mi van velem. Csak te vagy a fontos. - fúrtam fejem nyakába.
Ki vittem őt abból a házból, és a kocsiba ültettem.....
Viszont Chim meg sem bír mozdulni a fájdalmai miatt, ezért a biztonsági övet sem tudja becsatolni......
- Várj segítek.... - hajoltam az öv felé, amit át is húztam rajta, és be csatoltam őt.
Viszont miközben ezt csináltam, Chim csak az arcom bámulta, pislogás nélkül.
- K-köszönöm. - csuklott el hangja.
Én pedig a gázra taposva, indultam haza...........
****************
Már pár perce megyünk, és Chim még csak rám sem mer nézni.....
De vajon miért ?
Még a levegővételét sem lehet hallani.....
De ezt a csendet én töröm meg.
- Jól vagy ? - néztem rá egy pillanatra, majd a tekintetem újra az útnak szenteltem.......
- Igen.... Jól vagyok. - felelte remegő hangon. - Te-te jól vagy ? - tette fel a kérdését.
- Jól.... - feleltem ennyit, közben pedig leparkoltam egy kórház előtt.
Nem akarom hogy Chimnek bármi baja essen, ezért hát el hoztam ide.
- Miért álltunk meg ? - kérdezi kitágult szemekkel.
- Azért hogy nézze meg egy orvos, a sebeid...... Nameg a bordád. - feleltem, és ki is szálltam az autóból, amit Chim is követett.
- Jungkook erre semmi szükség.... - mondta már akkor, mikor az ajtóban álltunk.
- De igen, van. - ezzel oda is léptünk az egyik nővérhez, és útba igazított minket.........
Be szálltunk az egyik liftbe, és megnyomtam a gombot, ami a 2. emeletre visz.
- Jungkook mi an ha úgy vizsgál meg hogy fájjon ? - kérdezte pánikba esve.....
- Ne félj Chim. Minden rendben lesz. - mentem közelebb hozzá, és még szerettem volna ölelni őt, viszont el húzódott tőlem, ami nagyon fájt......
- Jól van - tettem magam elé mindkét kezem.... - Bocsánat.
- S-semmi baj. - ment el a hangja.....
Mikor megérkeztünk, rögtön jobbra a második ajtóhoz kell mennünk.
Én el is indultam, de Chim ott álldogált magának....
- Gyere.... - szóltam oda neki, mire vett egy mély levegőt, és felém lépkedett.
- Ne félj.... - fogtam meg vállát biztatóan, mikor mellém ért. - Én itt kint megvárlak. - mondtam, mert gondoltam nem szeretné hogy be menjek vele.....
Ezért inkább, leültem a váró teremben.
De Chim még mindig nem ment be.
- Kook.... - szólított meg, kétségbe esetten.
- Nem jönnél be velem ? - kérdezte meg aranyosan, én pedig felálltam a helyemről, és be mentem vele.....
- Jó estét !!! - köszöntem rá az orvosra, aki mélyen meghajolt, és vissza ült a helyére.
- Miben segíthetek ?
****Pár órával később****
Már régen itthon fekszem, mivel fárasztó egy nap volt ez..... És csak egy jó nagy pihenésre van most szükségem.
Na meg Chim közelségére, de ő úgy döntött hogy lent alszik a nappaliban.....
És amúgy nem törtek el a bordái, hanem csak meghúzódtak egy kicsit..... Viszont az orvos azt mondta neki, hogy feküdjön pár napot, és ne erőltesse magát nagyon.
