Jövő és szerelem💖⏳

13.rész :A családi ebéd meg miegymás (16+)

Majd beléptem és szemeim elé egy gyönyörű török szokásokhoz passzoló hálószoba tárult ami közepén tele volt rakva párnákkal egy alacsonyabb asztalkával. "Már majdnem mindenki ott volt."- gondoltam magamban miközben végignéztem hogy hol volt üres hely a párnákon. Két hely volt még szabad: egy Oszmán és egy idegen nő között vagy Köszem szultána és gondolom Mehmet között mert már csak ez a 3 hely volt üres szóval gondolhatjátok hogy nem vagyok hülye ezért az elsőt választottam. Pukedliztem a szultána és Oszmán előtt majd leültem a párnára.
- Örvendek hogy eljöttél!- súgta oda nekem Oszmán- Legalább nem lesz halál unalmas!- kaccsintott rám majd egy nagy puffot hallottunk és az ajtó tárult is. Azt hittem majd hogy odaszolok amikor is az ajton nem más jött be hanem Mehmet és az a hülye utolsó ribanc. A nő meghajolt és sietve a mi asztalunk mellett lévő kisebb asztalnál foglalt helyet, míg Mehmet az általam jól sejtett helyre ült le.
Amikor rám nézett láttam rajta valamit de nem tudtam mi az: düh, gúny, undor, vagy féltékenység, félelem és megbánás.
- Nos akkor örülök hogy mindenki itt van! - köszöntött minket a szultána.- Drágáim mint azt már biztos hallottátok Oszmánnak van egy új kedvence aki rejtélyes mód került ide! A neve Szófia! - mutatott rám a szultána mire én meghajoltam úgy amennyire tudtam ülve.- A jövőből jött és segít Oszmánnak ezért kérlek legyetek befogadóak és segítőkészek! - mosolygott rám Köszem.
" Phu ember ez még nem rég meg akart ölni most meg milyen kis cuki próbál lenni!" - undorodtam tőle de egy műmosolyt kölcsönözve az arcomra bolintottam a szultánának köszönés képpen.
- Ahaha!- nevetett fel Mehmet mire mindenki szúrósan nézett felé- Ugyan már Válidém pont te mondod nekünk hogy legyünk kedvesek vele ameddig te megprobáltad megöletni őt pár napja? - gúnyolódott a herceg anyjával és láttam Köszemen hogy mindjárt megfojtja a röhögő fiát. Muszáj volt közbeszóljak.
- Ugyan Mehmet! Látod a Válidéd rájött arra hogy fontos is lehetek a BÁTYÁDNAK- hangsulyozasomnal Mehmet majdnem az asztalra csapott- viszont te nem tanultál az ő előbb te általad elmondott rossz példájából hanem inkább folytattad!
Láttam rajta hogy dühös és rettentően mérges most rám de mielőtt bármit is mondhatott volna egy másik férfi/fiú inkább velem egykorú felnevetett.
- Imádom ezt a lány bátyám! Még soha senkit nem halottam hogy így visszaszóljon Mehmetnek! Allahra, Oszmán, ez a lány valami csoda!
- Én is tudom Kászim és egyre jobban a tudtomra adja hogy milyen jól döntöttem amikor lecseréltem vele Meleksimat! - mondta Oszmán is nevetve mire én lefagytam két dologért is. Jobban körül néztem az asztalnál ülő embereken és feltűnt hogy nagyon hasonlítanak. ' Azt a kurva, ezek Oszmán testvérei!'
- Várjunk csak egy pillanatot- néztem rá újra Oszmánra mire ő abba hagyta a nevetést és rám nézett.- Kászim? Mármint hogy Kászim herceg?
- Igen ez én lennék!- bólintott ismét a fiú.
- Wow, akkor ti vagytok gondolom a többi testvér igaz ?- néztem rájuk mire ők mind mosolyogva bolintottak.
- Eltaláltad Szófia, mi mind azok vagyunk. Oszmán vérszívói!- kacsintott rám a mellettem ülő hölgy. - Én Ayse vagyok! Oszmán és Mehmet után a legidősebb, utánnam ott van Murád Kászim, Ibrahim és ők ott- mutatott három lányra- Fatma, Geverhán és Atike!
- Oh, másképp néztek ki- néztem mind végig rajtuk miközben láttam hogy nem értik mire értem- mármint hogy a festményeken amiken fennmaradt a portrejaitok sokkal másabbak. Sokkal szebbek vagytok! - mondtam mosolyogva mire mind újra kuncogni és mosolyogni kezdtek.
- Oh ugyan már, köszönjük hogy ezt gondolod rólunk!- hajolt meg Fatma tiszteletből.
- De ugyanakkor valamit nem értek! - mondtam mire Ayse bólintott jelzés képpen hogy kérdezhetek- Nincs egy Bayazid nevű tesotok?
Erre mindenki elhallgatott.
- Bayazid nem az igazi tesónk, csak féltestvérünk és mielőtt kérded őt leginkább az ő Válidéje nevelt míg Oszmánt a mi válidénk annak halála után. Bayazid ellenséges tud lenni és nem nagyon jön ki mindannyiunkat!
- Ah értem, bocsassatok meg csak nem értettem.
- Ugyan semmi baj ! - nézett rám majd
elkezdődött az evés ugyanakkor mindenki elkezdett beszélgetni egymással, én meg Ayséval váltottam szócsevejt.
- Szóval mit gondolsz a családomról de őszintén? - nézett felém mire nekem gombóc lett a torkomban. - Ugyan már nyugi, nem foglak megenni ha rosszat mondasz ! - kacsintott rám Ayse mire megnyugodtam egy kicsit. Vettem egy mély levegőt és nekikezdtem.
- Hááááát, eléggé kétszínüek tudtok lenni viszont nagyon kedveseknek is tűntök, legalábbis te meg a legidősebb bátyád!- mondtam ki őszintén mire Ayse felnevetett.
- Hát nem is láthatnád tisztábban, te lány! Ne bízz sokunkban mert harapni tudunk!- kacsintott felém. Mind a ketten nevetni kezdtünk.' Kedves lány Ayse, jóban leszünk szerintem!' Gondoltam magamban majd egyszer csak éreztem hogy valaki megfogta a bal combomat. Felnézek a tulajdonosra, aki nem más mint Oszmán viszont ő nagyon mást mustrál ezért abba az irányba fordulok amerre ő. Azt hittem majdnem kiköpöm a vizemet amit épp ittam amikor megláttam Meleksimát Mehmet ölében. A herceg etette őt szőlővel majd miután a lány elvette tőle a szőlőszemet Mehmet egyszer csak megnyalta a nő nyakát közben végig engem bámulva.' Phu te! Ez a férfi tudja hogyan csesszen ki az idegeimmel! ' néztem őt dühösen mire éreztem hogy a combomon lévő kéz jobban megszorítja azt. Ismét Oszmánt nézem és megfogom a kezét. Oszmán rám néz majd látom a szemében hogy nagyon ideges ezért megszoritom a kezét biztatás egyben nyuktatás képpen.
Ő rám mosolyog majd egy gyors rántással az ölébe húzott.
- Azt a hét százát, Oszmán!- néztem rá mire ő szenvedélyesen megcsókolt. Egy pillanatra abba hagyta majd a fülembe súgta.
- Van kedved vissza adni nekik a féltékenységi játékukat?
Én erre elpirultam de nem kellett sokat gondolkozzam ezen és megcsokoltam Oszmánt. ' Hát Mehmet remélem keserú gombócként ér ez. Ha cseszekedni akarsz velem és játszadozni akkor megverlek a saját játékodban!' Gondoltam mire még erősebben megcsókoltam Oszmánt. Körülöttünk újjongás tőrt ki Oszmán testvérei által és hallottuk ahogy valaki feláll és kitrappol a szobából.
' Éljen, megérdemelték!' Gondoltam a kis sikeremre majd próbáltam ellökni magamtól Oszmánt de ő nem engedett hanem letepert a párnákra.
- Oszmán ne itt! - hallottuk meg Köszem szúrós hangját mire Oszmán felvett a válára mint egy krumplis zsákot és felállt.
- Oszmán tegyél le!- ütöttem a hátát de ő egy gyors hajlás után a Válidéja előtt és kilépett a szobából velem a hátán.
Elkezdett vinni engem valahova majd egy ajtóhoz érve kinyitotta majd becsapta utánunk. Ez Oszmán lakosztálya.
- Oszmán tegyél le de most rögtön!- kiáltottam rá mire ő ledobott az ágyra.
- Kérésed számomra parancs! - kacsintott rám majd rámmászott és megcsókolt. Én nem tudtam mit tegyek. Eszembe jutott az elmúlt egy hét és viszzacsókoltam. Aggódott értem és végig ott volt amikor beteg voltam.
Oszmán bejutást kért nyelvével a számba amit meg is kapott. Faltuk egymást majd kezével a ruhámat kezdte el szétbontani. Nagyon forrón csókolt és kezei egy kis idő után a melleimhez értek. Levette az ingét és megcsodálhattam kidolgozott felsőtestét. 'Tényleg nem tudom Meleksima miért cserélte le őt. Ezek az izmok!' Gondoltam magamban majd megérintettem a hasfalát mire benne egy férfias morgás tőrt fel műkörmeimet érezve.
- Ahh, nehogy abba hagyd! Imádom a körmeidet! - vált el a csokbol de szája miután ezt kimondta az egyik melbimbomat kezdte el kényeztetni. Belőlem jól eső érzés tőrt fel és kezemet Oszmán hajába túrtam. Nyelvével felfedeztem melleim minden pontját és nyakamat kezdte el szívni, mire belőlem ismét egy jóleső nyögés tőrt fel.
- Oszmán....
- Shsssssss, csendet vagy abba hagyom! - mondta majd fojtatta tevékenységét.
A nyakam már kezdett fájni mire abba hagyta és büszkén rám nézett.- Mostmár ez enyém vagy! Megjelőltelek!- mondta vigyorogva mire én hasba ütöttem- Jolvan nah csak viccelek, nehogy megölj!
Ezen felnevettem és megcsókoltam. Miközben csókoltam jöttem rá arra hogy én még nem voltam kész erre a sexre.
- Oszmán, bocsáss meg de én ezt még nem akarom!- néztem rá szomorúan mire neki is lefagyott a mosolya.
- Miről beszélsz? Az előbb még itt nyögtél nekem!
- Tudom Oszmán de kérlek, még nem akarom. Tudom hogy nálatok nagyon hamar nőnek titulálnak egy lányt de az én időmben nem így megy vagyis legalábbis nálam nem!
- Nem akarsz engem ?- nézett rám Oszmán majd legördült rólam és ledölt mellém. Én a karjára dőltem majd megcsokoltam.
- De akarlak téged de elobb meg csak így, csokok és semmi olyan extra! Ezt nevezik nálunk járásnak! Egy lány jár egy sráccal így a pasija lesz. Érted? - néztem Oszmán szemébe amiben félig nyugodtsagot láttam.
- Rendben akkor járkáljunk! Csak csók és semmi extra! - nyomott csókot a hajamba mire én nevetni kezdtem.
- Járni Oszmán, nem járkálni!
Mondtam majd hozzábújtam mégjobban. Nem telt bele sok idő és annak ellenére hogy dél volt, éreztem hogy mind ketten elalszunk.
Amikor ismét felkeltem valami megcsapta az orromat.....

___________________________________________
Hát ez egy ilyen rövidebb rész lett! Jó olvasást nektek továbbra is és az új szereplők a szereplők 1-2 ben fent lesznek!
🌹Puszika nektek !🌹