Jövő és szerelem💖⏳

16.rész: Fordulatok

Nemsokára meg is láttuk a lépések gazdáit. Vagy hat kapuaga jött be utat csinálva köztük majd Köszem és háta mögött Meleksima jött.
- MEGIS MI FOLYIK ITT ? - ordított a szultána mérgesen majd ahogy meglátta Oszmánt egyből alábbhagyott a dühe- Szultánom, bocsássa meg hogy ordítottam, nem láttam önt! Mi folyik itt Oszmán? Azt az értesülést kaptam hogy a szolgálok teljesen kifordultak magukból és kényszerítenek 3otokat hogy részt vegyenek ebben a hülyeségben !- nézett mind a hármunkra Köszem.
- Ne aggódj Válidém, nem kényszerít senki sem minket semmire sem, sőt Atike és Szófia ötlete volt ez az ebéd mert így sokkal jobb lesz a hangulat és igazuk lett. Nem is hittem volna hogy ilyen jól elbeszélgethetek az agákkal!- mosolygott Oszmán mire a szultána nagyot nézett és hátra fordult Meleksima felé de addigra a nő kámforrá vált. 'Ezt a nőt, nem csak kurva de még besúgó is! Úgy le csapnám csak kerüljön a szemem elé!' Gondoltam mérgesen mire Atike szólalt meg.
- Ugyan már Oszmán, én csak bólintottam egyet hogy csináljanak úgy a szolgálók mint ahogy Szofi mondta! Az egész az ő érdeme! Olyan jókat beszélgetünk és így még az étel is jobban csúszik! -mondta mosolyogva- Válidém nem akarsz csatlakozni ? Kérlek! - nézett rá boci szemekkel mire Köszem elnevette magát.
- Miért is ne! Rég szegtem meg én is szokásokat. Hádzsi ülj le te is és a kapuagák is! - nézett a mellette lévőkre és egy pár perc múlva már olyan volt a hangulat mintha mi sem történt volna.
Ahogy ott folyt a beszélgetés láttam ahogy bejött még egy aga és egy kicsi dobozt nyújtott át a szultánának amiben egy levél volt. Rossz érzésem volt a reggel történtek miatt. Félek hogy ha nem mondom el Oszmánnak is a történetet akkor más lesz minden. Odahajolok Oszmán füléhez és elkezdek súgni.
- Oszmán beszélnünk kellene Iskenderről! Tudok egy történetet és elmondtam a Válidédnak és attól tartok baj lesz mert nagyon ijesztő képet vágott amikor a szándékairól beszéltünk!- fejtettem ki aggodalmaimat mire Oszmánra néztem aki bólintott és karjaiban tartva felállt és elindul velem.
- Mindjárt jövünk vissza, maradjatok Válidém! - mondta de már csak egy halk rendbent hallottunk mert már rég kiment a hárem ajtaján.- Biztos vagy benne hogy a Válidém valamiben sántikál? - suttogta és miközben mentünk rám nézett. Én erre bolintottam majd miutan befordultunk egy folyosón lerakott egy fal mellett és megnyomott egy téglát a falon. Ezzel kinyílt a titkos kert ahova be is léptünk. Mögöttünk becsukódott az ajtó, mi pedig leültünk egy narancs fa alatt lévő padra.
- Szóval mond kérlek, mi történt?- nézett rám aggodva Oszmán.
- Tudod hogy sétálni indultunk Köszemmel viszont leültünk a kertben egy pavilonban és ott beszélgettünk! Majd amikor szóbahozta Iskendert elmeséltem neki egy történetet amelyet még mamám mesélt nekem pici koromban! - néztem rá Oszmánra és láttam rajta hogy ideges lett.
- Miért nem mondtad el hogy tudsz Iskender sorsáról amikor kérdeztelek?
- Nem tudtam hogy Iskenderről szólt! Amikor mesélték nekem soha nem említettek neveket! Ahogy gondolkoztam utánna hogy miért nem halottam ilyen eltűnt hercegről a töri órán akkor jutott eszembe mamám meséje! - mondtam védekezve mire láttam hogy megnyugszik valamennyire.
- Kérlek mond el neke is ,......MINDENT!- emelte ki az utolsó szót mire nagyot nyeltem és elmondtam neki mindent a kertben történtekről és a nagyim meséjét is elmeséltem neki.
Vagy egy halomnyi idő után végre befejeztem a mondandomat és aggódva vártam Oszmán válaszát.
- Nah, mit gondolsz ? Mit akarsz tenni Oszmán?
- Nem tudom Szofi ! Iskender most céltáblát tett a hátam közepére mert a népen így sem kedvel, hát miután kiderül hogy ő herceg! Még többen meg akarnak majd őlni engem Szofi és ezzel együtt a testvéreimnek és a Válidémnak is vége lesz !- nézett maga elé tanácstalanul. Úgy tűnt mintha valami nagyon fontos lett volna a cipőjén mert azt bámulta.
Megszorítottam a kezét és lehettem egy csókot a szájára.
- Erős vagy Oszmán! Egyezz ki vele! Ajánlj neki például nagy birtokokat valahol messze! Képes vagy rá! A testvéreid sorsa most csak ezen a kiegyezésen múlik! Gondolj rájuk és meg lesz amit csak szeretnél! Erőt adnak majd neked !- megöleltem mire ő belém kapaszkodott és nem akart elengedni. Úgy szorított mintha az élete múlna rajta.
Egy perc......... két perc...... három perc ....
....negyed óra és csak ölelkeztünk mikor is megmozdult és fejem kezével tartva belenézett a szemembe és láttam az övéi könnyesek voltak de reményteliek. Megcsókolt majd homlokát az enyémnek tette.
- Mit kezdhetnék nélküled?- mondta ironikusan és újra megcsókolt, immáron sokkal szenvedélyesebben. Csak csókolt és csókolt mintha egyre többet akarna és ledőltött a padra. Én is visszacsókoltam. Azt hittem a fellegekben járok! Nyelve bejutást kért a számba amit megtagadttam ekkor viszont kezét, még ha 3réteges szoknya is volt rajtam megéreztem a két lábam között, az érzékeny pontomnál ahogy elkezdte masszírozni azt.
- Oszmán ....
- Vagy a csókot megkapom teljesen vagy ezt !- megütögette az érzékeny pontomnál a ruhaanyagot. Erre én nem sokat teketóriáztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Keze eltávolodott nagy örömre attól a ponttól és ismét csókcsatába kezdtünk. Már csak a levegő hiány szakított szét minket vagy egy végtelennek tűnő idő után.
- Mihez kezdenék én nélküled?- ismételte meg mondatát és egy csókot lehelt a nyakam érzékeny fül alatti részére. - Gyere akkor menjünk vissza hogy ne fogjanak gyanút és kitalálom hogyan egyezzek ki vele!
- Rendben........
Ment volna már mikor is megszorítottam a karját ezzel újra magamra vonva a figyelmét.
- Valamiről én szeretnék többet tudni! - mondtam félénken mire megfogta a másik kezemet.
- Miről?- mosolyodott el Oszmán bíztatva engem.
- ..A.....a.......a fi....fi.....fiadról!- néztem rá mire a mosolya lefagyott.
- Oh Szofi, nem hiszem hogy ez jó ötlet lenne, Meleksima kikészitene téged!
- Oszmán ő a fiad és ha azt akarod hogy több is legyen köztünk ,tudni akarok róla is!- mondtam neki bizonytalanul mire ő csak nézett engem majd bólintott.
- Holnap odahivatom hozzám és megismerheted őt! - próbált mosolyogva válaszolni de nem nagyon jött neki össze.- Most inkabb menjünk vissza a hárembe! - ajánlotta mire most én bólintotta és én karjába kapaszkodva indultunk el együtt visszafelé.
Így ment ez pár percig mikor is zajra lettünk figyelmesek!
Mintha kiabál lett volna és valami mintha eltörött volna. Gyorsabban kezdtünk el mozogni és Oszmán a hang felé indult előszedve a tőrjét is egyidőben. Már elég jól hallatszott hogy ezek nyögések és érzelemdús visítások.
Oszmán a háta mögé terelt majd kését elővette. Ahogy odaértünk a hangforráshoz észre vettuk Meleksima alakját és egy férfiét.
Láttam hogy Oszmán mérges lett ezért megfogtam a kezét és megszoritottam. Erre ő rám nézett és szemeiben láttam a fájdalmat. Megérintettem az arcát hogy egy kis lelket öntsek belé. Másik kezével, ügyelve a késre, megfogta a kezemet amelyet az arcára tettem és csókot lehelt rá.
-Nyugi jól vagyok!- suttogta.
- Ne hagyd hogy idegesítsen! Mutasd azt hogy nem érdekel a dolog! Meglátod majd úgy fog előtted földöncsúszni a bocsánat kéresedért könyörögve!- suttogtam vissza mire komoly arcot vágott, vett egy nagy levegőt és bólintott egyet, ezzel beleegyezve abba amit az előbb mondtam neki.
Kitárta az ajtókat és megláttuk a férfit is akivel Meleksima volt......Mehmet.
Azt hittem lefagyott a levegő és megállt az idő. Ránk néztek és azonnal abbahagyták tevékenységüket. Meleksima megprobálta eltakarni magát majd miután úgy hitte ez meglett neki az egyik paplan álltal felállt és odajött hozzám.
A következő pillanatban pedig azt éreztem hogy az arcomat csípi valami.

__________________________________________

Itt az uj rész! Vajon mi történt? Mi csípte meg Szofit ?
🌹Puszika nektek 🌹