Ez a történet egy fanfiction. Köszem szultána életéről szóló sorozat alapján készítettem, de persze pár helyen el fog térni a story. Egy lány Törökországban vakációzik, amikor is egy véletlen folytán a múltban ragad. Kiakar jutni a rémálomból de köz...
Egyszer csak éreztem hogy valami cirogatja a fülemet majd elhalad a nyakamon végig egészen a melkasomig. Apró csokok voltak ezek amelyek felfedezték a felsőtestemet. Ahogy ez tudatosult bennem kipattantak a szemeim és az árnyékokból is rájöttem hogy Oszmán van fölöttem. - Oszmán mi a fészkes fenét csiná....- próbáltam kérdezni de Oszmán ekkor megcsókolt. Szenvedélyesen csókolt mintha nem telne be vele. Keze elindult lefelé egészen a melleimig, amik az előző felfedezési köre után eléggé dudorodtak a haloingen keresztül . Amint két ujja közé vette mellbimbomat belenyogtem a szájába amitől Oszmán elvigyorodott.' A szentségit! Miért ilyen vékony a ruhám anyaga?'- szitkozodtam magamban. - Ez tetszik mi ? Akkor meg is van a gyenge pontod a nyakadon kívül. - mondta kaján vigyorral az arcán majd újra az ajkaimnak esett mielőtt válaszolhattam volna bármit is. Csókcsata kezdődött el és Oszmán felültett az ágyban majd az ölébe húzott. Ismét a fenekemet szorította míg én a hajába túrtam. ' Basszus ez kurvára nem jó dolog, nagyon nem jó a jövőre nézve, az EN jövőmre nézve!' -gondoltam magamban de valami akkor sem állított le. Oszmán ekkor a számról elkezdett haladni lefelé és a nyakamat majd még lennébb haladt míg nyelvével el nem kezdte cirogatni melleimet, miután széttnyitotta ruhám fölsö részét. - Oszmán......- nyögtem fel és kissé meghúztam a haját a jóleső érzésre mire ő egy férfiasat nyögöt. Elkezdte a hálóköpenyemet felhúzni a lábaimtól közben visszatért a számra. Már majdnem kint volt a kincsem mire kopogtak az ajton. -Oh hogy bassza meg!- morogta Oszmán a számba és elhúzódott tőlem.- Mi van ?- kiáltotta ingerülten mire három cseléd rohant be, egyik egy levélhordozó kicsi dobozkát míg a másik kettő egy ruha szettet hoztak nekem es egy szettet Oszmánnak. Amíg én kimásztam az ágyból félig sokkos állapotban hogy mégis mi a fasz történt majdnem az előbb, a férfi kinyitotta a ládikát majd a pecsétet megtörte a levelen és elkezdte olvasni. A két szolgáló oda léptek hozzám és betuszkoltak egy elválasztó akármi mögé hogy Oszmán ne lásson ugyanúgy mint a másik aga aki a levelet hozta.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Ezt a ruhát kaptam ami összefoglalva röviden életemben nem láttam még ilyen szép ruhát és az anyaga, biztos hogy selyem. Gyönyörű rubintok díszítették a ruhát majd egy kisebb hajdiszt tettek a hajamba amely szintén vörös drágakövet tartalmazott. Amire készen voltam Oszmán már fel-alá járkált mérgében teljes pompában. - Min mérgelődsz annyira ? - kérdeztem tőle mire ő rám nézett és teljesen lefagyott. - Azta hetszázát! Allah büntessen ha hazudnék de te meseszép vagy Szofi! Valami gyönyörűen áll ez a ruha! - jött oda közel hozzám majd magához rántott és kezét derekamra helyezte. Adott egy csókot a homlokra majd elengedett.- Vissza kell hogy menjünk Isztambulba! A Válidém írt hogy támadások történnek a távollétemben és trónbitorlók pásztáznak a trónom fölött mint valami dögkeselyűk! - mondta nekem szomorkásan majd az aga felé fordult- Készítsék elő Hópelyhet majd minnél hamarabb mehetünk is!- parancsolt rá aki a másik két szolgaleánnyal távozott egy-egy gyors meghajlás után. - Sajnálom hogy ez csak ennyi volt, annyi mindent akartam neked itt megmutatni, Szofi ! Olyan szép kertje van a nyaralónak- mondta szomorúan felém majd megölelt- ugyanakkor örültem volna ha befejezzük azt amit elkezdtunk a tegnap este!- nézett rám ismét egy kaján vigyort mutatva nekem. - Köszönöm Oszmán a kedvességedet viszont kérlek inkább felejtsük el hogy mi történt múlt éjjel és ma reggel! Belenéztem a szemébe és majd hogy nem elvesztem azokban a sötét szemekben és az őszintét megvalva elgondolkoztam azon hogy mi lett volna ha befejezzuk. Oszmán mintha csalódott képet vágott volna bólintott majd kérte a cselédeket akik időközben bejöttek hogy vezessenek engem a lóhoz. Így is lett. 10percen belül már csak Oszmánt vártuk, aki mint emlegetett szamár abban a pillanatban pattant is ki a kapu mögül. Felsegitett a lóra majd ő is felült és miután derekamat körbezárta karjaival, indulásra vezényelte Hópelyhet. Mentünk egy jó darabig majd úgy egy vagy két óra múlva tartottunk egy kis pihenőt egy erdőben a nagy meleg, napsütés elől elbujva. Le voltam ülve egy pokrócra míg Oszmán állt és bámulta a jegyzeteket amiket az egyik aga tartott aki épp arról beszélt hogy mik a helyzetek a fővárosban. Így hallgatva félfüllel mindezt, az erdő fáit bámultam mire észrevettem egy kis mozgást közöttük. ' Né már szellemek is járnak erre! ' kuncogtam magamban viszont ekkor az az árnyék elkezdett tisztulni előttem és kiszúrtam egy nyilast egy kifeszített íjjal amely épp Oszmán felé volt irányítva. Rettentően megijedtem és felpattantam. -OSZMAÁAAAAAN! -kiáltottam felé majd még időben ellöktem őt a nyílvessző elől ami ezután az eddig beszélő aga fejében állt meg. Oszmánnal felborultunk majd én a mellkasára míg ő a földre esett. Ezután a katonák csomója körbe vette tüstént a szultánt és a támadó felé indult egy másik osztag. ' Mi a fene történt már megint? Mi volt ez ?' - kérdeztem magamban de már tudtam is a választ, merénylő. 'Tényleg el akarják tüntetni Oszmánt az elők közül.' - Jól vagy ?- kérdezte tőlem Oszmán aggódó képet vágva miután felszisszentem a derekam mozgatása után. - Inkább tőled kéne megkérdezni, hisz te voltál a célpont! - néztem rá kissé ingerülten de utanna egyből elmosolyodtam. -Frikto!- ordított Oszmán mire egy kb húsz- harminc evnyire idősebb férfi lépett elő aki Oszmán parancsa után nagyobb védelmifelkészültséget rendeltek el és visszaülhettünk Hópehelyre. Egy másfél óra múlva már Isztambulban voltunk Oszmán lakostályában és vártuk hogy minden családtag megjelenjen. Már csak Köszem és Mehmetet vártuk meg persze Száfijét ,de szerintem őt egyikünk sem látta volna szívesen. Csapódott az ajtó és a Válidé szultána vagyis Köszem lépett be majd odasietett Oszmánhoz. - Fiam, jól vagy? Halottam hogy rátok támadtak!- kérdezte aggódva fiát a nő majd rám nézve valami új érzést fedeztem fel az eddig hárpiának titulált szemeiben; hála volt ez. - Allah mentsen a bajból minket! Ugye jól vagy Szofi ?- jött be épp az ajton Mehmet és biztos ezáltal halotta anyja szavait. Odajött hozzám majd szorosan megölelt. - Jól vagyok ÉN is és Szofi is, Mehmet, köszönjük kérdésedet!- nézett rá szúrós szemekkel bátyja. - Gondoltam hogy te jól vagy Oszmán. Téged sajnos még az ördög se visz el pedig ideje lenne már!- feleselte vissza Mehmet mire karommal kissé hasba vágtam ezzel utalva arra hogy kissé válogassa meg szavait. Ő erre csak megforgatta szemeit és Válidéje mellé állt. - Szóval fiam azért hívtunk ide téged mert a katonák egyre jobban zúgolódnak és téged akarnának a trónon látni!- Mehmet erre majd hogy nem az égig szállt úgy megörült. Ez nem volt elmondható Oszmánrol akin érezhető volt a feszültség.- Beszédet kell tarts arról hogy bátyádat tiszteled és nem állsz ki az árulok és azok mellett akik Oszmant el akarják távolítani apátok trónjáról! - Nah ezt már nem Válidém! Tudod jól hogy nem kedveljük egymást Oszmánnal és ezt mindenki tudja! Színjáték lenne amire mindenki rájönne! - mondta Mehmet ingerülten, amire csodák csodájára Oszmán bólintott egyetértése jeléül. - Válidém, Mehmetnek annak ellenére hogy nem szívesen mondom ezt de igaza van! Katonákat kell hogy toborozzunk és közben az árulók neveit kideríteni majd kivégeztetni őket! - Egyet értek ezzel úrnőm!- mondtam higgadtan- Ha Mehmet beszédet mondana az mindenki szemében úgy jönne le hogy hamisat mond, nem saját akarata szerint és Oszmánt még jobban megutálnák. A szultána ezután egyet bólintott és azt a savanyú képű Zülfikárt hívatta. Zülfikár ekkor egy lányt ráncigált be a szobába aki mint utólag kiderült kém volt az árulóknak. - Kit szolgálsz asszony?- kérdezte ingerülten Oszmán majd Zülfikár raszoritott a lány torkára ezzel eszembe juttatva a velem történteket. Kissé megszédültem amit a hátam mögött álló Mehmet észre is vett és mellém állt. Megtagatta a derekamat és magához húzott hogy lenyugtasson ami félig- meddig sikerült is. - Énnnnnhhh csak ishhhh az igazshhhhhágszolghhhháltatást segítem!- sziszegte a nő a foga között miközben arca egyre jobban lett piros a levegőhiány miatt. Majd mire Oszmán mondott volna valamit a nő leköpte őt. A szultán féktelen haragra gerjedt és mielőtt ránézhetett volna Zülfikárra, az elővette tőrét és belevágta azt a nő kezébe aki erre felsikított. Le sokkolt az eset. Az elkövetkező percekre alig emlékszem, mintha nem hallottam volna semmit sem. Csak azt figyeltem hogy a nő vergődik miközben Zülfikár megnyúzza a kezét és levágja az ujjait egyenként. Csak fojt és fojt a vér míg Oszmán, Köszem és Mehmet kérdezték a nőt a megbízója hollétéről. Egyszer csak a nő torka szakadttából felorditott és elmondta a nevet: Száfije szultána. A nőnek ezután elvágták a torkát mire én teljesen szétestem lelkileg. Éreztem ahogy a lábam összecsuklik majd mielőtt a földre estem volna valaki elkapott és fölemelt menyasszony pózban. Belenéztem az illető szemébe és Mehmet barnás szemeit láttam magam előtt.
' Gyönyörű szemei vannak!' - gondoltam magamban mire megprobáltam megsimítani az arcát de karom erőtlen volt és ekkor szemeim lecsukodtak és minden elsötétedett előttem...... ___________________________________________
Nah itt az új rész, remélem tetszik nektek! Indul a kalamajka legjava! Oszmán szédítő míg az ország próbál keresztbe tenni nekik! Vajon mi fog történni?🤔
🌹Puszika nektek és további jó olvasást! 🥰❤🌹
U.i: Így utólag boldog Valentin napot! Ez a kedvenc unnepem szóval remélem tetszik az enyhe spicy rész!😉
