Jövő és szerelem💖⏳

4. rész: Kínosság és hűség

Majd... ő megakart csókolni de én elvettem a fejemet és kibogzódtam öleléséből.
- Ez meg mi volt Mehmet?? Kb 3 órája ismerlek!- mondtam eléggé kipirulva ahoz, hogy egy görögdinnye belsejével összetévesszenek.
- Jaj, bocsánat, azt hittem tetszek neked!- mondta halkan és látszott rajta hogy szégyeli tettét.
- Mint mondtad bátyádnak én nem vagyok egy ágyas a sok közül! Engem nem lehet csak úgy megcsókolni, azt ki kell érdemelni és főképp nem 3 óra után!!!!- mondtam egy kicsit emelt hanggal.
- Tudom tudom, bocsánat, elfelejtettem! Mi lenne ha inkább megmutatnám a többi virágot? - próbálta kissé rendbehozni a kínos szituációt de nem nagyon sikerült.
- Oké,de.....- erre egy akkora haskorgást lehetett hallani hogy az szerintem még Kínáig is elnyúlt.- Basszus, bocsi!
- Tényleg te semmit nem ettél, amióta itt vagy!!Kövess visszamegyünk a lakrészembe és hozatok ételt, amit csak akarsz!- mondta már kivirultan Mehmet.
- Rendben, köszönöm!
Nagyon éhes voltam mivel aznap csak reggeliztem és most hála az karórámnak tudtam hogy  15:00 volt. Órámra nézve jutott a tudatomig, hogy hol is vagyok.
- A szüleim, Jézusom!!!!- kiáltottam fel, amire Mehmet mellettem konkrétan lefagyott.
- Mi történt velük, miért ilyedtél ennyire meg? - kerdezte a herceg.
-  Már kb 3 órája itt vagyok, ők meg biztos aggódhatnak hogy hol vagyok. Oh, a fenébe szegények, anyum ígyis rohadtul aggódik még ha 10 percre is megyek el mellőle nem hogy 3 órára!!
- Nyugi, megoldjuk! Gyere előbb egyél majd kitaláljuk hogy mit tegyünk.- javasolta Mehmet. A gyomromat megszánva pedig jónak  véltem javaslatát így ettünk egyet. Ahogy törökülésben ültünk a miniatűr asztalnál mindegyre hozták a szolgálók az ételeket. Mandula, gesztenye, levesek, desszertek, stb. ami szemnek- szájnak ingere. Ettük majd már kellett sietném is mert bejött a szultán lakrész őre hogy menjek mert Oszmán vár engem.
- Majd hozd vissza ide Zülfikar!- parancsolta Mehmet a férfinak.
- Igenis hercegem!- válaszolt a lakrészfelelős, de lehetett látni az arcán hogy kicsit mosolyog.
5perc múlva már Oszmán mellett álltam és ötleteit magyarázta nekem. Lala Ömer efendi szemei meg égetően bámultak engem, éreztetve hogy szívesen megfolytana csak merjék mondani valamit amelyik az ő szavával ellentétes.
- Tehát akkor arra gondoltam hogy elfoglalom ezt itt- mutatott a térképre.- de attól tartok hogy a janicsárok elárulnak engem!
- Ne aggódjon nagyuram, nem fogják önt elárulni ha ön is bízik bennük és magabiztosan állnia kell a sarat!-láttam a szultán arcán a megkönnyebbülést.- Viszont, sose hallgasson az efendi szavára, mert akkor biztos bukás éri ön...!
- Hogy mersz ilyet mondani rólam, te lány!!!- szakította meg beszédemet Lala Ömer efendi és rá 2 másodpercre a keze az arcomat súrolta.
- Hogy mer engem felpofozni!!Nem vagyok a cselédje!!! Én szabad ember vagyok!- mondtam mérgesen és éreztem hogy egy könnycsepp csúszik le az arcomon a pofon hatására.
- EFENDI, MOST AZONNAL TŰNJÖN EL A SZEMEM ELŐL!!- ordította le Oszmán az említettet.- Szófia a személyes védelmemet élvezi, ezáltal ha egy hajszála is meggörbül itt kő kövön nem marad!!!- fenyegette meg az efendit.
- Kérem szultánom most inkább  visszatérnék Mehmethez! Ez most nekem sok!
- Ugyan maradj velem, szeretsz olvasni ?- próbált marasztalni Oszmán.
- Igen, szeretek!
- Akkor kérlek maradj és olvass nekem egy keveset!- már már boci szemekkel megtoldva mondandóját.
Nemár, nem tudok ellentmondani ilyennek!!
- Nah jó, maradok, viszont szeretnék egy helyet ahol én is aludhatnék mivel nem akarok Mehmettel egy helyen aludni!- ahogy kimondtam ezt a szultán arcán egy apró, ravasz mosoly.
Így olvastunk kb 3 órát majd szóltam a szultánnak hogy mostmar tényleg mennék.
- Rendben! AGA!!!!!- bejött futtában erre a szóra egy férfi szolgáló.- Vidd kérlek a lányt a Válidém mellett lévő lakosztályba és rendezzétek be ahogy ő szeretné!- mutatott rám Oszmán.
- Köszönöm, Oszmán!- adva neki egy kis mosolyt, erre ő elpirul.
Épp indultam volna ki az agával a szultáni szobából amikor egy lány tört be és meglökött, ezáltal a földön tálalva magamat ezen a napom már 3- jára. Mi van itt ennyire szeretik a földet???
- MÉGIS MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL TE SZAJHA, HOGY MERSZ BEJÖNNI IDE!!!- mondta már már a fejemet is leordítva a helyéről.
- Meylişah, nyugodj meg nem történt semmi egy, kettő ő a tanácsadóm!!!- nyugtatta kissebb- nagyobb sikerrel Oszmán.
- Hogy hogy a tanácsadód?- nézett nagyott a nő.
- Ő a jövőből jött és ez biztos mivel olyanokat mondott nekem amit csak a Lalám tudott!
- Oh, bocsánat akkor- nyújtotta a kezét a lány  nekem és én kaptam is az alkalmon így a földre rántottam őt.- Hééééée!!! Minek húztál le?
- Hogy legalább te is érezd milyen mielőtt mással teszed, Jah és nem vagyok szajha!!- erre meg elnevettem magam amire Oszmán is csatlakozott.
- Nagyon vicces! - mondta a lány gúnyosan de már ő is nevetett.
- Nah jó én szerintem mostmár tényleg megyek. Nagyuram!- hajoltam meg Oszmán előtt.- Meylişah majd még beszéljünk!- mosolyogtam rá a lányra mire ő is rám. Ezután távoztam a teremből és az agával elkezdtük a szobám berendezését.
Kb 2 órája foghattunk neki amikor egy nagyon elegáns nő jelent meg a szóba ajtajában.
- Vigyázz Szafije szultána áll előtted!-
szólalt meg mellettem az aga, de már késő volt.
- Miért nem hajolsz meg te cseléd úrnőd előtt?- vont kérdőre szultána mellett álló férfi mint kit utólag megismertem Bülbül aga volt.
- Ugyan Bülbül,  ő az időutazó lány! Ne foglalkozz vele, mindig nagy a szája!- szolt hozzám Szafije.
- Nem probléma, már megszoktam!- erre elnevette magát a szultána.
- Tehát akkor ez a te szobád lesz?Gyönyörű szoba! Remélem nemsokára gyerekek zsivaja fogja megtölteni!
- Jaj én nem vagyok ágyas szultánám!- mondtam kissé kínosan.- Én a szultán tanácsadója vagyok!
- Tanácsadója?? Micsoda sületlenség!- röhögött ki engem Bülbül.
- Igen jól hallottad Bülbül
aga!-mondta a hátam mögött álló Hatdzsi aki a szóba berendezésében
segített.
Erre meg egy olyan dolog történt amit nem hittem volna.........