Sors Alakjai (Sors Alakjai I.)

Negyvenedik Fejezet - Fagyi? [3/2]

– Te tudtál választani? – csodálkozott Conah.

– Nem, de most jelen pillanatban azt mondom, hogy Chan – mondta EunKyung, mire Conah arcáról lerítt, hogy meglepődött. – Csak nem? – kérdezte vidáman.

– Dehogynem. Nekem is Chan – mondta vigyorogva az angyal.

– Bias wrecker?

– Örülj, hogy biast tudtam választani, nemhogy bias wreckert! Az jó válasz, ha azt mondom, hogy mindenki? – kérdezte kétségbeesett arccal.

– Jó válasz. Én is így vagyok vele. Bár azért Felix vetekszik néha Chan-nel.

– Ne is mondd! A srácnak mélyebb hangja, van mint nekem, és akkor még én vagyok az angyal, akiknek általában mélyebb a hangjuk, mint az embereké! Aztán a másik pillanatban meg csak megszólal, hogy TALKER-SSHI – próbálta Conah utánozni a magas hangot, amit Felix is használt ennél az ikonikus pillanatnál.

– Az ausztrál vér. Az egyik kegyetlen jól énekel és csodás a hangja, a másik nem tudja eldönteni, hogy valami tündér keresztapa vagy egy démon, a harmadik meg olyan dramatikus, mint amilyet még egy amerikai szappanoperában sem látsz. – EunKyung tettetett elborzadással rázta a fejét.

– Harmadik? – értetlenkedett Conah.

– HyunJin – vágta rá EunKyung, amit az angyal nevetése követett.

– A drámakirálynő, hogy nem következtettem rá? – csapott a homlokára. – Ezért most MinHo elküldene engem is az AirFryerbe, mint HyunJint.

– Nem kell ehhez MinHo, szívesen megteszem én is. – EunKyung már nem bírta visszatartani, belőle is kirobbant a nevetés. Ekkor kezdődött el egy másik kedvenc száma, ezúttal nem a Stray Kidstől, hanem az ATEEZtől a Wonderland.

EunKyung a szöveget HongJoonggal együtt kiáltotta. A következő sorhoz Conah is csatlakozott.

Nem érdekelte egyiküket sem, hogy mit gondolhatnak róluk azok, akik esetleg elmennek az autó mellett, ez a zene minden egyes másodpercet megért. EunKyung a szöveg folyamatos éneklése, avagy éppen rappelése mellett a koreogárifáit is úgy táncolta, amennyire a az autóban csak tudta.

– Imádom ezt a számot – jelentette ki kissé lihegve EunKyung. Eléggé durva a koreográfia még úgy is, hogy nem teljes egészében csinálta. Mondjuk rátett az is, hogy nyár volt és dög meleg. – Szerintem most levezettem minden feszültséget – jegyezte meg, ahogy a következő szám egy nyugisabb volt, pontosabban BTS Pied Piper. Legalábbis annak nyugis, aki nem értette a szöveget.

– Ti meg mit csináltok? – kérdezte azonnal számonkérő hangon Vincenzo, pedig még csak épphogy kinyitotta az ajtót.

– Élvezzük az életet – vágta rá EunKyung.

– Hát, azt látom. De megmagyaráznád, hogy miért dobáltad magad az autóban nem rég, miközben hallani lehetett, ahogy koreaiul kiabálsz?

– Nem szeretném megmagyarázni – tartott egy szünetet –, de szerintem az elég, hogy az egyik kedvenc számom ment a rádióban. Ebből szerintem ki lehet következtetni, hogy annak a szövegét kiabáltam, és annak a koreográfiáját igyekeztem táncolni.

– Még jó, hogy ebből nem látott semmit senki, mert sötétített az üveg....

– Akkor te hogy láttad? – Ha mások nem látták, akkor ő hogyan? EunKyungnak nem fért a fejébe.

– Szerintem ezt már sikerült tisztáznunk – mondta, miközben beült az autóba. Nem volt nála semmi. Akkor miért kellett neki 10 percre eltűnnie? – Jobban látok, mint egy ember, de nem olyan jól, mint egy angyal vagy vámpír.