A Vér Kötelez!

4. fejezet

2 Héttel később

- A bárány szív valami fantasztikus! - mondta Reggio herceg.

- Szerencsénk van a szakácsunkkal, excellenciád. - felelte ksi mosollyal Laena. - A szilvatorta olyan finom lesz, hogy összekapunk majd a mozsákon.

- Akkor a csata előtt még jöjjön... - állt fel Reggio herceg. - egy köszöntő! Hódító Aegon-ra, dicső elődötökre. - emelte fel a poharát, mire mindenki kezébe fogta a saját poharát. - Aki szövetkezett velünk Volantis ellen a Vér évszázadában. Segítségünkre sietett Lys-ben Balerion-al, és felgyújtotta az ellen hajóit, megfordítva a csatát.

- Hódító Aegon-ra! - mondta Daemon, miközben felállt.

- Aegon-ra! - ismételte mindenki az asztalnál, majd ittak a poharukból.

- Ezzel rátérnék az üzletre! - beszélt kis csend után Reggio herceg. - Egy ajánlatot tennék, hosszú múltra visszatekintő szövetségünk szellemében.

- Ha az egyik lányunkat, vagy akár az únokahúgomat szeretnéd elvenni méltoság, kihagyhatad volna a történelemleckét! - jegyezte meg szárazon Laena.

- Mi? - kérdezte egyszerre Visenya és Baela, miközben Rhaena csak kuncogott.

- Nem tartom magamat méltónak ilyesmire, Laena úrhölgy! - felelte kis mosollyal Reggio, mire Daemon felnevetett, miközben Visenya undorodott arcára pillantott. - Felszeretnék ajánlani egy állandó otthont itt, Pentosban! Nektek ajándékoznám ezt a helyet, most rögtön, a mezőivel és a földjeivel együtt, a szőllőskertel, az erdővel. A hűbéresek havonta fizetnék adójukat új Targaryen uruknak. Függetlenek lennétek a várostól és a kikötőtől, ahogy ez megillet titeket a rangotok miatt.

- Folytasd! - mondta egy pillanatnyi csend után Daemon.

- Lys és szövetségesei visszatérnek. A Triarkátus nemrégiben összefogott Qoren Martell-lel, Dorne-al. Bármikor észak felé fordulhat tekintetük. A családotoknak vannak sárkányai. Most három, talán lesz négy is a jövőben. - pillantotta Reggio Laena nagy hasára, mire Rhaena és Visenya arcát azonnal bebotította a szomoruság, miközben az asztalra sütötték a tekintetüket. - A célom megvédeni Pentos-t a Triarkátus sóvárgó tekintete elől. Állj Pentos oldalára, ahogy egykor Aegon is, és a hálám csordultig fogja tölteni a kupáitokat.

- Méltóságod, átutazóban vagyunk, már így is túlzottan sokáig maradtunk. - szólt közbe Laena, de megállt amikor Daemon a kezére helyezte a sajátját.

- Nagylelkű ajánlat! - mondta Daemon, miközben vissza nézett Pentos hercegére. - Ígérem, fontolóra vesszük!

- Bármit megtehetünk és örömmel láttnak. - hallotta Visenya Daemon-t, ami miatt a léptei lelassultak.

- Örök vendégek vagyunk! - vitatkozott kissé ingerülten Laena, miközben Viseny elbújt egy kis oszlop mögé és tovább hallgatta a beszélgetést.

- Pontosan! - értett egyett egyszerűen Daemon. - Nem köt minket a felelősség, a politikai csatározás. A változó szövetségek, az öröklési viták nekünk mit sem számítanak.

- Hogy mondhatod ezt? - kérdezte hihetetlenkedve Laena. - Visenya a Vastrón örököse!

- Rhaenyra habozás nélkül nekünk adta a lányát! Nem fogom csak úgy vissza adni, csak azért mert a trón várományosa! - mondta dühösen Daemon, mire Visenya szemei enyhén könnyesek lettek.

- Én is szeretem Visenya-t, Daemon! A sajátom ként tekintek rá! Mégis tudom, hogy Visenya-nak azon a helyen kell nevelkedjen, amely megilleti őt! - tisztázta lágyabb hangon Laena. - De ezek az emberek kihasználnak minket!

- Üdítőenhat! - felelte sóhajtva Daemon. - Nem több üzletnél. Nekünk sárkányaink vannak, nekik aranyuk.

- Többek vagyunk ennél, Daemon! - mondta határozottan Laena, miközben Visenya sok pislogással eltüntette a könnyeit. - Nem holmi dalnokok, vagy mutatványosok egy idegen herceg szolgálatában, mi vagyunk a régi Valyria vére! Nem tartozunk ide!

- Se máshová! Valyria odalett! - vágott vissza Daemon.

- Azt akarom, hogy a gyermekem is ott szülessen meg, ahol én, Hullámtörőn, az atyám kastélyában! Azt akarom, hogy a lányaim a szölőföldjükön nevelkedjenek, a családjuk mellet, ez születési előjoguk lenne! Ahogy Visenya-nak is!

- Visenya családja mi vagyunk! - felelte dühösen Daemon.

- Hiányoznak neki a testvérei! Ahogy Aegon bácsikája és Helaena nénikéje is! - mondta Laena, figyelmen kivül hagyva amit Daemon mondott.

Visenya lélegzet visszafolyta várta Daemon válaszát, de az nem jött.

- És ha meghalok sárkánylovasként érjen majd a vég. Nem valami elhízott vidéki úrnőként! - folytatta Laena és a végén undor csengett a hangjában.

Visenya összevonta a szemöldökét, majd jobban az oszlopnak nyomta magát, amikor lépteket hallott.

Laena lesétált a lépcsőn, észre sem véve Visenya-t.

A hercegnő kis habozás után, el lépet az oszloptól, és közeleb lépdelt Daemon-hoz.

- Daemon bácsi! - szólította halkan Visenya.

Daemon felnézett a könyből és kis mosoly jelent meg az ajkán, ahogy Visenya-ra nézett.

- A halgatózás nem szép dolog, kis sárkány! - mondta szórakozottan a herceg.

- Anyának igaza van! - felelte nyugodtan Visenya, figyelmen kivül hagyva amit Daemon mondott. - Hiányoznak az öcséim! Hiányzik Helaena néni és hiányzik Aegon bácsikám! Hiányzik nagyapa!

- És szerinted te hiányzol nekik? - kérdezte kissé ingerülten Daemon.

- Remélem! - motyogta válaszként a hercegnő. - Egy nap vissza kell mennem Királyvárba, Daemon bácsi! Ha tetszik, ha nem! - mondta határozottan Visenya, majd megfordult és elsétált.

Néhány pillanat múlva Daemon az asztalra csapva felállt, majd dühében mindent lesöpört róla.

Az enyém! - morogta egy halk hang Daemon fejében.