A Vér Kötelez!

1. fejezet

Volantis-ban, 1 héttel később

- Miért nem eszel, Visenya? - kérdezte gyengéden Laena.

- Nem vagyok éhes! - felelte halkan Visenya, miközben a tekintetét az asztalon tartotta. - Otthon nem ilyenkor szoktam enni!

- Akkor mit szoktál ilyenkor csinálni? - kérdezte Laena, miután ő és Daemon összenéztek.

- Jace-el vagy Aegon bácsival szoktam játszani. - vonta meg a vállát, kis mosollyal Visenya.

- Szóval jól kijössz a bácsikáiddal? - érdeklődött Laena, mire Daemon kissé a szemeit forgatta.

- Aegon bácsival jók vagyunk, amikor éppen nem dühös! Ha dühös akkor néha rám szokta vetíteni a dühét! - felelte nyugodtan Visenya és Laena-ra nézett. - Aemond figyelmen kívül szokott hagyni, míg Daeron mindenhová követni szokott. Helaena pedig mindig kedves velem.

- Várj! - vonta össze a szeöldökét Laena. - Aegon durván szokott viselkedni veled?

- Néha! - vonta meg a vállát Visenya. - De csak akkor ha dühös.

- És te nem teszel semmit? - kérdezte zavartan Baela.

- Már megszoktam! - mondta nyugodtan Visenya.

- Pedig nem kellene! - szólalt meg Daemon, mire mindenki rá nézett.

Annak ellenére, hogy mindenki tekintette Daemon-on volt, Daemon nem szólt mást, csak megfogta a poharát és bort ivott.

Visenya bekopogtatott az ajtón majd lassan kinyitotta az ajtót és bedugta a fejét.

- Laena néni! - szólt halkan Visenya.

Laena és Daemon felültek az ágyban és a kis hercegnőre néztek.

- Mi a baj? - kérdezte aggódva Laena.

- Rémálmom volt. - felelte a hercegnő, miközben teljesen belépett a szobába. - Itt aludhatok?

- Persze, kicsim! - válaszolta azonnal Laena, mire Daemon ingerülten felsóhajtott.

Visenya becsukta az ajtót, majd az ágyhoz ment és lassan a közepére mászott.

- Köszönöm, Laena néni! - mondta Visenya, miközben bemászott a takaró alá.

- Bármikor idejöhetsz, édesem! - felelte Laena és lágyan megcsókolta Visenya homlokát, majd vissza feküdt, egyik karjával pedig átölelte a hercegnő kis testét.

Daemon megforgatta a szemeit, majd ő is vissza feküdt és lassan vissza aludt.

Daemon kis súlyra ébredt a mellkasán, miközben érezte a rózsa és az eper illatát.

Pislogva kinyitotta a szemeit és meglepődve vette észre, hogy Visenya feje a mellkasán pihen és nyugodtan alszik.

Oldalra fordítva a fejét látta, hogy Laena már nincs az ágyban.

Visenya kissé megmozdult álmában és a fekete tincsei Daemon arcát cirogatták, és Daemon rájött, hogy Visenya hajának van rózsa és eper illata.

Daemon megpróbálta leemelni magáról Visenya-t, de csak azt érte el, hogy a hercegnő rárakta az egyik lábát.

A herceg ingerülten felsóhajtott, majd az egyik kezével felemelte Visenya kezét, míg a másikkal a lábát fogta meg.

Majd nem törödve azzal, hogy felébredhet, lelökte magáról.

Daemon felállt az ágyról, majd vissza nézett Visenya-ra, aki úgyan olyan nyugodtan aludt.

- Jó reggelt! - köszöntötte mosolyogva Laena a férjét.

- Miért nem ébresztettél? - kérdezte Daemon, miközben leült Laena-val szemben az asztalnál.

- Visenya rajtad aludt és őt még nem akartam felébreszteni! - vont vállat Laena.

- Szerintem az sem ébresztené fel ha kiabálnál hozzá! - jegyezte meg Daemon és kissé a fejét rázta.

- Elég aranyosan néztetek ki együtt! - mondta kuncogva Laena, mire Daemon a szemeit forgatta.

- Nem értem, miért engedted, hogy az ágyunkban aludjon! - panaszkodott a herceg, miközben a tojását vágta ketté.

- Rémálma volt!

- És? - kérdezte érdektelenül Daemon.

- Még csak egy gyerek! Egy nyolc éves kislány! - vonta össze a szemöldökét Laena. - És még csak egy hét telt el, hogy el kellett hagynia a családját!

- A családját? - horkant fel kissé Daemon. - Az elmondása szerint az egyetlen aki nem kiabált vele, az a négy éves Daeron, az öccse, Luke és Helaena!

- Pontosan! - emelte fel a hangját Laena. - Rosszul bánnak vele, ő mégis eltüri! Mégcsak egy kislány! Jobbat érdemel! - mondta határozottan Laena.