5. Fejezet

29 2 0
                                    

Jessie Stillman

Egy hét múlva már a reptéren vártuk a járatunkat. Egy kicsit izgultam, mert először találkozni a barátod családjával mindig nehéz, még ha kamu a barátom.

- Minden rendben lesz!- fogta meg a kezemet Kai, ami most tényleg megnyugtatott.

- Örülök, hogy te így gondolod!- mosolyogtam rá.

- Nem gondolom, hanem tudom. Anyuék imádni fognak!- nyomott egy puszit a kezemre.

- Remélem, hogy elnyerem a tetszésüket!- pusziltam meg az arcát.

- Megkérjük a Németországba repülő utasokat, hogy a beszállásukat a G34-es kapunál kezdjék meg!- szólt a hangosbemondó.

- Gyere, nehogy lekéssük a gépet!- nyújtotta a kezét Kai és a saját bőröndjét, és az enyémet is húzta magunk után.

- Remélem Balou bírni fogja a repülést!- mondtam Kai-nak.

- Nyugi, már többször utazott velem haza, és eddig mindig ügyesen bírta.- mosolygott rám Kai.

- Rendben!- néztem ki az ablakon

- Aludhatok a válladon? Egy kicsit fáradt vagyok és biztos, hogy a vállad kényelmesebb, mint ez a hely!- nézett rám boci szemekkel.

- Persze, nyugodtan!- mosolyogtam.

- Köszi!- egy csókot nyomott az ajkamra, majd a fejét a vállamra hajtotta és elnyomta az álom.

Elővettem a telefonom, és csináltam egy képet róla. Megváltoztattam a hátteremet a képre, mert aranyosnak találtam és ráfért már a frissítés a telefonom hátterére. Kb. 2 óra múlva meg is érkeztünk Németországba, és sikeresen landolt a gépünk. Leszálltunk, és elmentünk megkeresni Balou-t, és a bőröndjeinket, amiket feladtunk.

- Szia, Szépségem!- engedtem ki Balou-t a hordozójából.- Ügyes voltál az úton?- kérdeztem tőle, és puszit nyomtam a fejére.

- Látom anyáékat!- kezdett el integetni Kai.

Oda pillantottam és láttam, ahogy elkezdtek közelíteni felénk. Balou a pórázt kirántotta a kezemből, és rohanni kezdett feléjük.

- Anya!- ölelte meg az édesanyját Kai.- Szia Apa!- ölelte meg édesapját is.- Beszeretném mutatni nektek a barátnőmet Jessie-t.- karolta át a derekamat Kai.

- Szia, Anne Havertz, Kai édesanyja!- nyújtotta a kezét Kai anyukája.

- Jó napot, Jessie Stillman!- fogadtam el a kézfogást.

- Jajj, drágám nyugodtan tegezz minket!- legyintett Anne.

- Rendben!- mosolyogtam rá, majd Kai apukája felé fordultam.

- Szia, Ralf Havertz!- mosolygott rám.

- Szia, Jessie Stillman!- mosolyogtam vissza.

- Akkor mehetünk?- kérdezte Kai.

- Igen! Mindenetek megvan?- kérdezte Anne.

- Igen!- mondtuk egyszerre Kai-al. 

Egymásra mosolyogtunk, majd összetettük a kezünket és elindultunk a szülők után.

Just give me a reason Kai Havertz ff.Место, где живут истории. Откройте их для себя