Just give me a reason Kai Havertz ff.

8. Fejezet

- Megtudom magyarázni!- néztem Kai arcára.

- Tudod mit?- állt fel- Nem érdekel!- kezdett el járkálni a szobában.

- Kérlek Kai én nem akartalak megbántani!- kezdtek könnyek gyűlni a szemeimbe.

- Tényleg? Képzeld Jessie sikerült!- emelte feljebb a hangját.- Szóval akkor én végig csak egy fogadás voltam? Vagy fogalmazzak másképp? Mondjuk egy terv? Egy csali?- lépett közelebb.

- Nem, vagyis, de, de már máshogy érzek!- folyt ki az első könnycsepp, amit gyorsan töröltem le.

- Hogy tud az ember máshogy érezni egy fogadás után?- kérdezte.

- Nem tudom.- hajtottam le a fejem.- Nem akartam ezt az egészet! Én...- nem tudtam kimondani, hogy csak azért játszottam el az egészet, mert pénzre volt szükségem.

- Te?- kérdezte Kai.

- Én azért csináltam ezt az egészet, mert pénzre volt szükségem. A főnököm sok pénzt ajánlott nekem, ha eljátszom a barátnődet és elmondok neki titkokat, veled vagy a csapattal kapcsolatban. Az elején is visszautasítottam, de a pénz miatt viszont elfogadtam. Sajnálom, hogy az érzéseiddel játszottam!- fordultam meg, és kezdtem el pakolni a bőröndömbe.

- Szerintem maradnod kellett volna az első gondolatodnál, hogy nem fogadod el, és szépen békénhagysz engem!- emelte feljebb a hangját.

- Sajnálom, tényleg! Hányszor kell még bocsánatot kérnem tőled?- kérdeztem.

- Ide a bocsánatkérés nem elég! Becsaptál, és minden titkot rólam és a csapatról elmondtál egy újságnak! Ezt sosem fogom megbocsátani! Örülhetsz annak, hogy ezt nem fogom feljelenteni sehol se! Te Jessie egy önző ember vagy! Nem törődsz senkivel se, csakis magaddal! Egy jó ember nem csinál ilyet, és főleg nem pénzért!- mondta, és közben közelebb lépett, és az utolsó mondatot a fülembe súgva mondta.

Igaza van, nem szabadott volna elfogadnom ezt az egészet. Viszont abban nincs igaza, hogy csak is magamra gondolok, mert ezt az egészet a családom miatt csináltam végig. Ők jelentik nekem a mindent.

- Nem, nincs igazad abban, hogy csak magammal törődök!- emeltem most már én is felljebb a hangom- Ezt az egészet a családom miatt kezdtem el és mentem bele!- fejeztem be a mondanivalómat és a bőröndömmel együtt kiléptem a szobából.

- Várj!- kiáltott utánam Kai, felé fordultam- Akkor itt, most ennek vége örökre Jessie!- mondta, majd betette a szobájának ajtaját.

- Igen, örökre- suttogtam magam elé.

Sietve mentem le az emeletről, majd remegő kézzel hívtam egy taxit magamnak. A taxi hamar megérkezett, amint beültem és elmondtam hova vigyen, gyorsan foglaltam egy jegyet hazafelé. Azután nem kellett sok idő, és a könnyeim már folytak is. Nem tudtam abbahagyni a sírást.

- Kisasszony, ott az ülés mellett van zsebkendő.- mondta kedvesen a taxi sofőr.

- Köszönöm!- mosolyogtam rá.

- Szakítás?- kérdezte.

- Igen, olyasmi- válaszoltam, és belegondolva nem kéne szomorúnak lennem, de még is az vagyok.

Sziasztooookk! Nem tudom, hogy kivan még itt, viszont köszönöm, ha elolvastad a mai kis kicsi fejezetet. Megpróbálok visszatérni, így elég sok idő után! :) 

Szerintetek, hogy fog folytatódni a történet?