Just give me a reason Kai Havertz ff.

6. Fejezet

Jessie Stillman

A repülőtérről egy 40 perces autóút várt ránk. Az út során nagyon sokat beszélgettem Kai szüleivel, és jól kijöttem velük. Persze szóba kerültek Kai régi kínos történetei, amiket eddig soha nem mesélt nekem. Aztán a szülők engem kezdtek el kérdezgetni.

- És, hogyan is találkoztatok?- fordult hátra Kai anyukája.

- Egy edzőteremben- válaszolt helyettem Kai.

- Tényleg?- lepődött meg Anne.

- Igen- mosolyogtam Kai-ra és megfogtam a kezét, mert egy kicsit ideges lett az anyja reakciójától. 

Nem értettem, hogy miért lett ideges. Igen, azért valljuk be elég érdekes, hogy egy edzőteremben leled meg életed szerelmét. Nekem se tetszett az ötlet, hogy egy edzőteremben kell megismerkednem vele. 

A nagy elmélyedésemből Kai rántott ki.

- Megjöttünk!- nyomott puszit az arcomra, mielőtt kiszállt volna az autóból.

Kiszálltam én is az autóból és Anne már bele is karolt a karomba, majd beljebb húzott a házba. Beérve levettem a cipőmet, és a cipőtartóra helyeztem, és beljebb lépkedtem a házban. Nagyon otthonosan volt berendezve. Egyszerű, de gyönyörű volt. A nappaliban a képeket nézegettem, amikor Kai is beért a bőröndökkel. Oda mentem hozzá, és kikaptam a kezéből a bőröndöm.

- Na, nem! Azt kérem szépen vissza, kisasszony!- próbálta kivenni a kezemből, de nem engedtem.

- Köszönöm uram, de elbírom én magam is!- mosolyogtam rá- Kérem, inkább mutassa az utat!- nyújtottam ki a kezem.

- Én mutatnám, ha azt a bőröndöt vissza adná nekem!- vette ki a kezemből a bőröndöt, és elindult felfele.

Szemforgatva elindultam utána, az emeletre. Egy kis folyosóra érkeztem, és egy szoba ajtaját láttam nyitva, így vettem az irányt. Bepillantottam, és Kai éppen a bőröndöket rakta le a földre, majd kivette a táskából Balou táljait. Balou már otthonosan Kai ágyén feküdt, és onnan nézte mit csinál a táljával.

- Kell ez a játék?- kérdezte Kai Balou felé mutatva egy sárgarépa alakú plüssjátékot.

- Szerintem nem érti!- mentem közelebb, és Kai vállaira támaszkodtam.

- Bocsánat az autóban történtekért!- nézett fel rám Kai.

- Miért kérsz bocsánatot?- kérdeztem érthetetlenül, mert tényleg nem értettem miért kér bocsánatot a semmiért.

- Igazából, anya reakciója miatt.- húzta el a száját.

- Semmi gond, gondoltam, hogy ilyesmi lesz a reakciójuk.- legyintettem.

- Tényleg?- kérdezte Kai.

- Igen!- mosolyogtam rá, és lehajoltam egy csókra.

- Gyerekek, hamarosan kész lesz az ebéd, ha éhesek vagytok!- kiáltott fel Anne a földszintről.

- Rendben!- szólt vissza Kai.

- Gyere, menjünk ebédelni!- húztam fel Kai-t a földről.

- Rendben!- karolt át Kai, és kezét a csípőmre helyezte.

- Gyere Balou!- szóltam a kuytánknak.

---

Ebéd után leültünk a nappaliba a kanapéra pihenni. A TV szólt a háttérben egy kis zajnak, és közben mindenki a saját dolgával volt elfoglalva. Éppen egy kellemes dallamú dal szólalt meg, amikor Kai felpattant mellőlem, és a kezét nyújtotta felém. Nem értettem mit akar, de felálltam én is, és Kai elkezdett velem a zenére táncolni. Még soha életemben nem táncoltam fiúval. Najó talán amikor végzős voltam.

A zene ritmusára lépkedtünk és én Kai szemeibe néztem. Olyan szerelmesnek éreztem magam abban a pillanatban, ami nem volt jó. Nem szabad szerelmesnek lennem belé, de az érzelmeimnek nem tudok kontrolálni. 

A zenének már rég vége volt, de mi még mindig csak álltunk ott egymás karjaiban. Egymásra meredtünk, és csak néztük egymás arcát, szemét orrát, ahogy veszi a levegőt. A pillanatból Anne rázott ki minket.

- Nézzetek ide!- vett egy elő Kai anyukája egy fényképezőgépet, ami kinyomtatja a képet egyszerre- Kész is!- nyújtotta nekem.- Nagyon aranyosak vagytok rajta!- dicsért meg minket.

- Köszönjük!- mondta Kai, és egy csókot nyomott az arcomra, majd a számra.

Legbelül szomorú voltam, mert tudtam, hogy egy napon el kell majd engednem ezeket az embereket.

A képet beleraktam a telefontokomba, hogy mindig velem legyen.