Just give me a reason Kai Havertz ff.

7. Fejezet

Jessie Stillman

A délután folyamán a kertben játszottunk Balou-val. Éppen Kai készült eldobni egy labdát, amikor Anne lépett ki az ajtón.

- Kai!- intett neki- Valaki téged keres az ajtóban.- mondta, majd belépett a házba.

- Mindjárt jövök, jó?- dobta oda nekem a labdát, és bement a házba.

- Hát akkor csak ketten maradtunk!- mutattam a labdát Balou-nak.

Egy párszor eldobtam a labdát neki, majd én is és ő is megunta, így bementünk a házba.

- Gyere Balou!- kiáltottam neki. 

Beengedtem a házba, és ahogy körülnéztem nem találtam senkit a nappaliban, így tovább mentem a konyhába. Beérve megpillantottam a barátomat és egy gyönyörű lányt ülni a széken. Balou egyből felismerte, és boldogan sietett oda hozzá.

- Jessie!- állt fel a székből Kai.- Bemutatom neked Stephanie-t, a volt barátnőmet.

- Szia, örülők a találkozásnak!- szorította meg a kezemet eléggé erősen.

- Szintúgy!- próbáltam mosolyogva mondani.

- Szia életem!- hajolt le Balou-hoz, és végig puszilgatta, és ölelgette.- Jól bánnak veled?- nézett rám, majd Kai-ra emelte a tekintetét.

- Igen- bólintott Kai.

A nap további részében Stephanie beszélgetett Kai szüleivel, és néha rám pillantott. Főleg akkor nézett a tekintetével, amikor Kai a combomra rakta a kezét, vagy amikor Balou inkább hozzám bújt, minthogy hozzá.

Stephanie nem maradt vacsorára.

Miután Kai kikísérte odajött hozzám és megölelt. Meglepődtem, de visszaöleltem és szorosan kapaszkodtam belé.

- Gyere, menjünk aludni! Sok minden történt a mai nap folyamán már.- mosolygott rám.

- Okés, menjünk!- indultam fel a lépcsőn.

Bementem a fürdőbe, és lezuhanyoztam. Amikor törölköztem jutott eszembe, hogy a telefonom az éjjeliszekrényen hagytam. Ha Kai meglát egy sms-t a főnökömtől és rájön, hogy mit tettem, nekem végem lesz. Aztán eszembe jutott, hogy este nem szoktak érdeklődni. Egy kicsit nyugodtabban mentem be a szobába, és Kai az ágyon ült.

- Minden rendben?- kérdeztem, miközben odalépkedtem hozzá.

Hirtelen kapta fel a fejét, és a telefonom volt a kezében. A gyomrom görcsbe rándult, és levegőt is alig kaptam.

- Mik ezek az üzenetek?- tartotta felém a telefonom.

A főnököm írt, hogy tudok-e még valamit Kai-ról. 

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy 2 hónapra elvoltam tűnve. Sajnos minden tanár az utolsó 2 hónapot választotta arra, hogy megváltsuk a világot. Viszont most visszatértem, és van időm és ötletem is írni. Puszi!