Just give me a reason Kai Havertz ff.

3. Fejezet

3 hónnappal később

- Nem tudom, hogy meddig fogom még bírni.- mondtam a telefonba Hannának.

- Csajszi, már csak 9 hónapot kell kibírnod nem?- kérdezte.

- Igen, de egyre nehezebb.- dőlök le az ágyra.

- Miért?- értetlenkedett Hanna.

- Mert,- nem tudtam befejezni, mert Kai dugta be a fejét, az ajtón.- Hanna, most le kell tennem.- mondtam, és kinyomtam a telefont.

- Szia!- jött közelebb, és egy csókot is adott.

- Szia! Milyen volt az edzés?- kérdeztem, és közben elindultam, hogy felvegyem az edzős ruhám.

- Jó, volt.- mondta semlegesen.

- Mi a baj?- léptem közelebb hozzá, amikor felöltöztem.

- A média- sóhajtotta, és a gyomrom görcsbe rándult.

- Mi történt?- kérdeztem.

- Valahogyan rájöttek olyan dolgokra, is amiket soha nem mondunk ki kamerák előtt.- indult el a fürdőbe.

- És, nem lehet tudni, hogy hogyan?- tetettem a tudatlant.

- Nem, de most ez ne is érdekeljen téged.- mondta, és puszit adott az arcomra, majd végigmért.- Hova készülsz?- kérdezte, és átölelte a derekam.

- Edzeni, egy kicsit.- mosolyogtam rá.

- Jövök én is megvársz?- nézett bociszemekkel rám.

- Persze, de siess!- adtam egy gyors csókot neki, majd megpaskoltam a fenekét.

- Na!- fordult hátra.

- Gyerünk siess!- hessegettem.

Miután Kai is felöltözött, elindultunk az edzőterem felé, ahol először találkoztunk. Mikor megérkeztünk, elmentünk az öltözőkbe, és leraktuk a táskáinkat a szekrényekbe. Feltöltöttem a kulacsomat vízzel, majd felkötöttem a hajam, és késznek nyilvánítottam magam. Kimentem az öltözőből, és láttam, hogy Kai már el is kezdte. Rámosolyogtam, amikor elmentem mellette. Elkezdtem bemelegíteni, majd felálltam a futópadra. Beraktam a fülembe a fülhallgatómat, és egy pörgős lejátszási listát indítottam el. A zene ritmusára léptem, az egyre gyorsabban gyorsuló szalagon.

Miután mindketten végeztünk, megbeszéltük, hogy le zuhanyozunk, és kint találkozunk az épület előtt. Így is tettem. Lezuhanyoztam, majd felvettem egy lazább szettet, ami egy szürkemelegítőnadrágból, és egy fekete pólóból, és egy egyszerű cipőből állt. Miután végeztem kimentem az épület elé, de láttam, hogy Kai egy nálam szebb lánnyal beszélget. A mellkasomban egy számomra érdekes érzést éreztem, és nem tudom, hogy miért. Mintha féltékeny lennék, mikor nem kéne annak lennem.

- Szia, végeztél?- kérdezte Kai, amikor közelebb mentem.

- Igen, mehetünk!- öleltem át a derekát.

- Oké, akkor megyünk is. Szia Ana!- intett a lányka aki, ha szemmel lehetne ölni, már én rég halott lennék.

Beszálltunk az autóba, majd elindultunk haza.

- Tudod, nem baj, ha féltékeny vagy.- mondta Kai, és rám pillantott.

- Nem voltam féltékeny!- mondtam.

- De, az voltál.- parkolt le a ház előtt, és teljes testtel felém fordult.

- Nem voltam az!- mondtam, majd kipattantam az autóból.

Vagy lehet, hogy az voltam? Nem, nem lehetek az. 9 hónap múlva, már nem leszek az életébe, és én se leszek az övében. Egy kicsit fájó belegondolni, hogy tönkre fogom tenni. Vagy inkább saját magamat fogom, de egy szerződést is alá kellett írnom, hogy csak egy év, és semmi több.

Sziasztok! Remélem tetszett nektek ez a rész is! Vote/Komment