Egymásnak teremtve~George Russell

Utolsó 1 hónap/25.

Zara Wolff

2021. május 23.(hétfő)

Hajnali kettő van és én úgy döntöttem, hogy megvárom George-ot.
Igaz ő mondta nekem, hogy inkább pihenjek, de én sem akartam meg a picúr sem. El sem hiszem, hogy kicsit több mint 1 hónap múlva már hárman leszünk. Kimentem a konyhába, hogy csináljak egy kis teát, amikor is meghallottam, hogy nyílik az ajtó. George belépett rajta és kicsit meglepődött amint meglátott.

-George annyira örülök, hogy végre itthon vagy. Már hiányoztál. -ahogy tudtam megöleltem.

-Már ti is nagyon hiányoztatok. De valamit megbeszéltünk. Azt, hogy te pihenni fogsz mire hazaérek.-nézett rám egy kicsit csúnyán.

-Veled akartam aludni.

-Jólvan, most az egyszer nem baj. A picur hogy van?-bökött a hasamra.

-Bulit tart odabent. Szó szerint mondom.

-Anyja fia. Te szeretsz bulizni.

-Na ez sértő volt. Te is szeretsz bulizni, ne is tagadd.

-De nem annyira, mint te. Mindegy is most már menjünk aludni. Látom, hogy te is fáradt vagy és én is az vagyok. -mondta, majd elindultunk a hálószobába.

-A fiad nem az. Úgyhogy neki ez nem fog tetszeni. -bebújtam mellé az ágyba és csak boldog voltam, hogy végre itthon van. Nem kellett sok idő mindketten elaludtunk.

4 óra múlva

George Russell

Kivételesen korábban keltem, mint Zara. Még csak 6 óra volt, úgyhogy kikeltem az ágyból és elindultam a konyhába. Kikészítettem mindent ami kellett a reggelihez és elkezdtem megcsinálni. Csináltam egy adag rántottát és nagy tál gyümölcs salátát. Mostanában ezeket szokta enni Zara reggelire. Mire mindent befejeztem megjelent ő a konyhába.

-Jó reggelt szerelmem. Hogy aludtál?

-Jó reggelt. Most hogy már itt voltál mellettem így jól. De a fiad megint kezdi a bulizást. -odajött hozzám és én lehajoltam hozzá, majd hosszasan megcsókoltam.

-Csináljunk valamit délután vagy inkább maradjunk itthon és pihenjünk?

-Menjünk le sétálni a parkba. Olyan rég voltunk már ott. De előtte eszek, mert én is éhes vagyok meg a picúr is az.

Reggeli után elkészülődtünk. Vagyis én megvoltam 5 perc alatt, de Zarának majdnem 20 perc kellett. Sikeresen elindultunk a park felé. Út közben néhányan kértek tőlünk képet és olyan jó volt látni, hogy nem hagyják ki Zarát sem. Mikor megérkeztünk direkt egy eldugottabb részre mentünk, hogy tudjunk kicsit kettesben lenni.

-De fura lesz, hogy lassan nem lesz ilyen közös pillanataink, hogy csak kettesben, mert már a pici itt lesz.

-Hát igen. De cserébe már mindenki várja. Meg tudod jól, hogyha szeretnénk kicsit kettesben lenni akkor majd megkérjük Saráékat, hogy vigyázzanak rá.-mondtam, majd összekulcsoltam a kezünket.

-Jó az igaz, de akkor is. Már semmi nem lesz olyan, mint régen.-ezután meghallottuk, hogy csipog a telefonja.

-Ki az?

-Pierre. Mióta kibékültünk és jó barátok lettünk azóta állandóan érdeklődik felőlünk. Most is azt kérdezte, hogy hogy vagyunk meg hogy, örülök e hogy, végre itthon vagy.

-Jó látni, hogy jól kijösztök egymással. Eléggé megváltozott.

-Igen, mióta szakított azzal a barátnőjével tényleg megváltozott. -hajtotta a vállamra a fejét.

-Lassan menjünk haza?-kérdezem és Zara csak bólogatott.

-Amúgy tudod min gondolkodtam?

-Na mondjad.

-Veszünk egy kiskutyát? Mindig is szerettem volna egyet.-nézett rám bociszemekkel Zara.

-Majd ezt még otthon megbeszéljük.-mosolyogtam rá, majd adtam egy puszit a homlokára.

Tiktok:lecluv