Egymásnak teremtve~George Russell

A szezon kezdete/1.

Zara Wolff

2021. március 24. (szerda)

El sem hiszem, hogy így eltelt az idő. Nemrég kezdődött el a téli szünet, de máris eltelt és itt ülök a repülőn apával. Az utunk a szezon első futam helyszínére vezet, azaz Bahrain-be. Már alig várom, hogy találkozhassak végre Lewissel és Alexszel. Na meg persze Pierre-rel. Alig találkoztam velük a szünet alatt. Már csak 2 óra és ott vagyuk. Apa megkérte Lewis-t, hogy jöjjön értünk, így legalább vele hamarabb találkozhatok, mint a többiekkel. Persze úgy készültem hogy mindhármójuknak hoztam egy kis ajándékot.

Most szólt a pilóta, hogy 30 perc és leszállunk. Amint a gép landolt apával leszálltunk és magunkhoz vettük a csomagjainkat, majd elindultunk megkeresni Lewis-t. Amint megláttam, a csomagjaimat ott hagytam apánál és elkezdtem felé rohanni.

-Lewiiis!!-kiáltottam, majd a nyakába ugrottam.-Már úgy hiányoztál.

-Szia törpe, te is hiányoztál.-még egy darabig öleltük egymást, de mire apa ideért hozzánk elváltunk egymástól.-Helló Toto, hogy telt a szünet?-majd kezet fogtak.

-Szia Lewis, hát hogy is mondjam, fárasztó volt. Zara minden kis aprósággal lefárasztott.-panaszolta nagy beleéléssel.

-Ez nem is igaz.-tettettem felháborodást.-Jut eszembe, ezt neked hoztam.-és ezzel a lendülettel odaadtam Lewisnak egy ajándék zacskót.-Utó szülinapi ajándék.

-Köszönöm szépen.-megköszönte Lewis, majd ki is nyitotta.-Wow, Zara ezek gyönyörűek.-a kis zacskó két rajzot tartalmazott.Az egyik róla készült, a másik meg Roscoe-ról.

-Nagyon szívesen. Ha már grafikát tanultam évekig akkor ki is használom.-mondtam, majd megöleltem Lewis-t.

Miután elengedtük egymást elindultunk az autóhoz. Betettük a csomagokat a csomagtartóba és utána útnak is indultunk. Nem volt olyan hosszú az út, de én nagyon élveztem. Sokat énekeltem, amin apa és Lewis néha kicsit nevetett. Amint odaértünk a hotelhez, kiszálltunk a kocsiból és a csomagjainkkal elindultunk be.

-Egy pillanat és jövök, elkérem a szoba kulcsainkat.-mondta nekem apa. Bólogattam egyet majd el is lépett mellőlem. Amíg várakoztam észrevettem egy ismerős fiút. Úgy gondoltam odamegyek hozzá.

-Alex!!-kiáltottam, majd amikor ő is észrevett szorosan megöleltük egymást.

-Zara! Már úgy hiányoztál!-elengedett és megcsináltuk a közöz kézfogásunkat.-Hogy vagy?

-Már te is nagyon hiányoztál! Amúgy egész jól vagyok, köszi. És te?

-Én is megvagyok.-engedett el felém egy nagy mosolyt.

-Lily? Ő most nem jött veled?-kérdezősködtem, mert már rég láttam.

-De majd holnap fog jönni. Ha van kedved eljöhetsz velem a reptérre érte.

-Majd meglátom hogy hogy lesz dolgom. De ha van időm akkor szívesen elmegyek veled.-mosolyodtam rá, majd oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy apa integet, hogy megvannak a kulcsot.-Ha nem haragszol, nekem most mennem kell, de majd még később beszélhetünk.

-Csak nyugottan. Majd akkor később. Szia.

-Okés, szia.-elköszöntünk egymástól és már mentem is oda apához.

Megkaptam a szobakulcsaimat apától és már indultunk is a lift felé. Alexnak még nem adtam oda az ajándékát. Majd akkor ha Lily is itt lesz. Amikor a lift megállt a mi szintünkön, akkor kiszálltunk belőle és elindultunk a saját szobáink felé. Amint beléptem a szobámba ugyanaz a gyönyörű látvány fogadok mint mindig amikor eljöttem a futamra. A bőröndömet letettem az ágyam elé és kivettem belőle egy kényelmesebb ruhát, majd a fürdő felé vettem az irányt. Gyors lefürödtem, majd úgy gondoltam hogy ideje lenne találkozni Pierre-vel, úgyhogy már vettem a kezembe telefonomat, de mielőtt írhattam volna neki, valaki kopogott az ajtómon. Felálltam az ágyról és elindultam az ajtóhoz hogy kinyissam. Mikor kinyitottam ott állt előttem ő egy csokor virággal a kezében. Amint megláttam egyből a nyakába ugrottam.