Egymásnak teremtve~George Russell

Bébiszitterkedés/28.

Nyck de vries

2022. szeptember 14.(szerda)

-Akkor majd szóljatok ha jönni kell értetek!

-Rendben. Még egyszer köszi, hogy vigyáztok Dylan-re amíg mi ünneplünk.-még egyszer megköszönte Zara és George, majd elköszöntünk és én haza indultam.

Hazafelé még gyors bementem a boltba pár dolgot venni. Miután végeztem elindultam és nemsokára otthon is voltam. Amint beléptem a lakásba egyből meghallottam ahogy Sara énekel. Biztos Dylan-t próbálja elaltatni. Letettem a szatyrokat a konyhába, majd bementem a nappaliba, ahol megtaláltam őket.

-Szia, szerelmem.-köszöntem neki, majd odahajoltam hozzá és megcsókoltam.

-Szia. Minden rendben? Kicsit fura vagy most nekem.

-Persze minden jó csak még mindig alig tudom elhinni, hogy szülők leszünk.

-Hát igen ezt még én sem fogtam fel rendesen. De remélem, hogy majd ő is ilyen jó baba lesz, mint Dylan, mert ha nem akkor bajban leszünk.-ezen csak halkan elnevettem magam, majd lenéztem az alvó keresztfiúnkra.

-Olyan aranyos és pici még.

-Mindjárt visszajövök csak lerakom hagy aludjon. -óvatosan felált és bement a hálószobába. Miután visszajött lefeküdt az ölembe.

-Mikor kell menni vizsgálatra?

-2 hét múlva. Azon a héten lesz Szingapúri verseny hétvége, de már szóltam Toto-nak, hogy 1 nappal később tudunk menni.

-Szuper. Van most kedved valamit csinálni? Vagy inkább csak pihenni szeretnél?

-Tudod mi lenne a jó? Ha együtt főznénk.-mondta mosolyogva.

-Te biztos akarsz látni engem a konyhában? Csak úgy őszintén kérdezem.-ezen csak elnevette magát.

-Na gyere. Jó móka lesz.-állt fel Sara, majd a kezét nyújtotta felém.

-Na jó, de csak azért, mert ennyire szeretnéd. Csak úgy mondom, hogy te választottad a káoszt.

Bementünk a konyhába és kitaláltuk, hogy sajtos tésztát fogunk csinálni. Előkészítettünk mindent hozzá és elkezdtük csinálni. Nagyon jól szórakoztunk közben. Táncoltunk, nevettünk és énekeltünk. Persze halkan. Egyszer csak arra figyeltünk fel, hogy a szobában Dylan sír. Gyors bementem érte és felvettem. Egészen hamar megnyugodott. Kimentünk Sarához, majd én leültem a picivel míg Sara folytatta a főzést.

-Nyck kérlek megeteted Dylan-t. Itt a tápszere a pulton.

-Persze. Na gyere te nagy fiú együnk valami finomat.- szépen megette, majd utána büfizett is. De aztán megérzetem valamit.- Sara, szerintem tisztába kéne tenni.

-Akkor menj és tedd tisztába.

-Most ezt nem mondod komolyan. Azt se tudom, hogy hogy kell.

-Ne mond már, hogy még nem cseréltél ki pelenkát.- csak megráztam a fejem. - Na jó gyere megmutatom.

Sara kihozta a szobából a szükséges dolgokat, majd neki láttunk. Mindent megmutatott, hogy hogy kell csinálni. Ő többet volt Zarával mikor a pici megszületett. Így ő ezeket már jobban tudja.

-Most már menni fog?-kérdezte.

-Igen. Vagyis remélem. Nagyon remélem. -és ebben a pillanatban szólalt meg a telefonom. George hívott.

-Menni kell értük?-csak bólintottam. -Jólvan. Siessetek vissza.

Kimentem a kocsihoz, majd elindultam értük. Odaértem és igazából nem kellett rájuk sokat várnom csak pár percet. Beszálltunk, majd vissza is indultunk a házunkhoz. Útközben mindent is elmeséltek. Még olyan dolgokat is amire nem voltam kíváncsi. Meg azért meglátszódott, hogy Zara kicsit többet ivott, mint George. Amint megérkeztünk kiszálltunk az autóból majd bementünk.

-Megjöttünk!

-Sziasztok!-jött Sara köszönni Dylan-nal a kezében.

-Hát itt az én kisfiam.-Zara amint meglátta a fiát egyből kijózanodott.- Minden rendben volt?

-Teljes mértékben. Egy kis angyal volt. Meg amúgy szinte végig aludta az itteni időt.

-Na akkor mostantól ide fogjuk hozni aludni-mondta George.

Még egy óráig maradtak és az alatt az idő alatt sokat beszélgettünk, nevettünk. Majd hazavittem őket. A házuk előtt még egyszer megköszönték, hogy vigyáztunk rá. Utána én is hazaértem és már mi nem csináltunk semmit csak vacsiztunk egyet, majd lefeküdtünk aludni. Egy kicsit fárasztó napunk volt, de mindketten nagyon élveztük. Legalább kicsit gyakorolhattuk a szülőséget.

Tiktok:lecluv