•Szigorúan Csak Barátok• [✓]

×Twenty-three×

Hidd el; tudom hogy szeretsz engem Leelixie__❤️

*+*+*+*+*+*+*+*+*+*+*+*+*+*+*+*

Jisung szemszög

Jól éreztem-e magamat? Rettentően. Nem volt rossz az este de ami Minho és Jennie között történt. Tudni akartam hogy mit csináltak de tudtam hogy csak nekem lenne rossz.

Karina már rég aludt mikor én fogtam magam és lementem a konyhába. Az utam közben megláttam hogy a nappaliba ég a kis lámpa ezért először oda mentem.

-Min? -nézek Minho alvó lényére meglepetten. Oda sétáltam mellé majd elkezdtem felkelteni. -Minho?

-Jisung? -néz rám álmosan.

-Mit csinálsz itt lent? Menj fel a szobába. Teljesen el fogsz gémberedni ha itt alszol.

-Menj aludni Jisung. -mondja majd lehunyta a szemeit.

-Minho~ mi a baj? -kérdésemre kinyitja a szemét majd szomorúan néz rám.

-Nem tudok nélküled aludni. -ezen meglepődöm majd homlokára teszem a kezem. Minho lázas! Tudtam hogy nem szabad eljönnünk. Felálltam mellőle majd mentem volna ki de Minho visszahúzott a kezemnél fogva. -Ne menj el.

-Csak hozok neked gyógyszert. Mindjárt jövök. -elengedi a kezemet mire én azonnal szaladok is a konyhába. Töltök egy üvegbe vizet majd sietve kezdem el keresni a gyógyszereket. Amint találtam fájdalom és lázcsillapítót futottam is vissza Minhohoz. -Ezeket vedd be. -oda adtam neki a gyógyszert amit szépen be is vett majd csillogó szemekkel kezdett el nézni engem.

-Mit adtál nekem? Remélem valami mérget.

-Nem akarlak megmérgezni! Lázas vagy szóval aludj. -betakartam egy takaróval és mentem volna hogy lekapcsoljam a lampát de Minho hirtelen átölelt hátulról. -Min...

-Lázasan szerelmes vagyok.

-Ennek semmi értelme Minho. Most pedig feküdjél vissza. -mondom neki de az istenért sem akar elengedni. -Kérlek Minho. Nem akarom hogy betegebb legyél.

-Tudod hogy mit mondtam Jis. Nekem te vagy a gyógyszer minden fájdalmamra.

-Rendben! -fordulok meg az ölelésében. -veled maradok de akkor alszol. -erre bólint majd visszahúz a kanapéra. -Nem fogunk elférni. -sóhajtok egy nagyot mire Minho magára ránt. -Így meg összefoglak nyomni.

-Ne hisztizz már Jisung. -mondja nyügösen. -Elférünk csak ne mocorogj a farkamon. -Minho az oldalára fekszik így nekem is hagy helyet a kanapén. Nagyot sóhajtva én is elfekszem.

-Ha az este folyamán leesek akk...

-Jisung~ -néz rám mérgesen Minho. -Maradj csöndben kérlek. Foglak szóval nem fogsz leesni.

-Bízok benned Minho de ha hozzám mersz érni intim helyeken levágom a farkad.

-Rendben Jisung. De utána ne sírj hogy nincs mit beléd tennem.

(...♡...)

-Aww~ olyan kis édesek. -hallom meg Felix hangját mire lassan kinyitom a szemeimet. Mindenki minket néz kivéve Changbin -valószínűleg még alszik-. -Ébren vagy Hannie?

-Mint látod. -mondom mormogva. Soha többé nem alszok Minhoval egy kanapén. Félig megint rajtam fekszik így ki az akinek leszakadt a háta? Hát nyílván hogy nekem. -Valaki mentsen meg. -nyújtom ki a kezemet de mindenki fogja magát és nevetve kimegy a nappaliból. -Felix~ -nézek rá szenvedve de ő is mosolyogva hagy magamra. Fasza. Többet sem segítek neki.

Minho még aludt ami amúgy nagyon aranyos volt. Feje még meleg volt így még inkább ki akartam mászni mellőle. Hozni szerettem volna neki vizes borogatást de ez most lehetetlen. Egyszer akarok kedves lenni akkor sem tehetem meg.

Mikor Changbin felkelt -tíz perc után- végre segített nekem kimászni Minho alól ami miatt a többiek félni kezdtek tőlem.

-Hagytatok engem ott megrohadni? -nézek rájuk mérgesen.

-Mi csak... -kezdi el Chan. -Szóval... mi hagytuk hogy Minho úgy keljen fel ahogy eddig is. Tudod nem jó kizőkkenteni a megszokottból.

-Ő nem egy baba hogy megszokott napirendje legyen. Amúgy is Lee Felix. -nézek ra csúnyán mire összehúzza magát. -Miért hallottam este ahogy azt nyögöd. Na várj hagy imitáljam. -megköszörülöm a torkom majd utánozni kezdem Felixet. -„Oh Hyunjinie! Ahh olyhan jó vagy!" -ezen mindenki nevetni kezd kivéve Felixet. Igazából nem hallottam őket de ne hogy már ilyen hülyének nézzen. Látom ám hogy mind a kettejük nyaka teli van szívás foltokkal.

-Jisung?! -szalad be idegesen a konyhába Minho mire mindenki csöndben maradt.

-Fasznak kellsz ki az ágyból. Betegebb akarsz lenni? -mondom neki mérgesen majd visszatessékelem a nappaliba.

-Miért nyögted Hyunjin nevét?

-Ajh Minho. Csak imitáltam Felixet. -látszik rajta hogy nem hisz nekem. -Istenem. -sóhajtok egy nagyot majd Minho ajkaira csókolok. Min birtoklóan szorít magához a derekamnál fogva míg én hajába túrok. -Elhiszed nekem hogy ne...

-Csak én vagyok neked ugye? -ezen meglepődöm majd bólintok. -Mond ki Jis.

-Basszameg Minho! -csattanok fel hirtelen. -Nem hiszed el hogy nem tudok másra gondolni csak rád? Folyamatosan te jársz az eszemben még akkor is mikor mással fekszem le.

-Értem. Szeretsz engem.

-Dehogy! M-mármint igen de nem. -zavarba jöttem a fölényes mosolyát látva ezért inkább befogtam.

-Szeretsz.

-Igen! Szeretlek. De csak mint egy szeretőt. -erre Minho bólogatni kezd majd nyom egy puszit a homlokomra.

-Najó! Elég volt ebből. Ne az én házamban faljátok fel egymást az undorító szerelmetekkel. -mondja Changbin. -Hyunjin! -szól ki az említettnek mire az be jön a nappaliba. -Ha nem takarítod le az ágyat akkor esküszöm hogy többet nem jöhetsz ide be.

-Nem fogsz hiányozni. -Hyunjin megvonja a vállát majd nevetve kiszalad.

-Egyszer megütöm ezt a gyereket. -motyogja az orra alatt majd arébb lökve minket ül le a kanapéra. -Ti meg otthon ápolgassátok egymást ha este már nem tudtátok.

(...♡...)

Egy héttel később

Elvileg ma este megyünk Minhoval és Yoraval a szüleikhez. Hogy izgulok-e? Nagyon! Igazából nem az miatt hogy találkozom Minho szüleivel hanem azért mert úgy kell majd bemutatkoznom mint Minho párja. Kissé feszülten érzem magamat ez miatt de Yora próbál nyugtatni folyamatosan ami -nem hatásos- de aranyos tőle.

-Jisung nyugi már. -szól rám Minho aki eddig meg sem szólalt. Egyszerűen nem tudok mellette megmaradni mert folyamatosan zavarba jövök még attól is hogy rámnéz ezért az autóban hátra ültem Yora mellé.

-Könnyen beszéltek. Én rohadtul nem vagyok jó színész. Főleg nem úgy hogy azt kell eljátszanom hogy egy párkapcsolatban vagyok. -akadok ki mire Yora ad egy üveg vizet.

-Jisung ha nem is vagy jó színész a szüleink be fogják venni. Annyi eszük sincs mint egy tyúknak. -mondja nevetve Yora. -Amúgy meg körülbelül így is úgy néztek ki mintha együtt lennétek szóval nem kell megerőltetni magatokat.

-Yora szerintem fogd be. -mondja Minho majd a piros lámpánál hátra fordul hozzám. -Te pedig úgy színtén fogd be vagy pedig én tömöm be a szádat. De előre megmondom hogy nem a farkammal. -teljesen elpirultam amin mind a ketten jót nevettek ám én legszívesebben elástam volna magamat.

-Minho!