•Szigorúan Csak Barátok• [✓]

×Thirty-one×

*+*+*+*+*+*+*+*+*+*+*+*+*+*+*+*

Minho pov

Ebben a négy napban Jisungal naponta értünk egymáshoz szexuálisan. Volt hogy egy nap háromszor is szexeltünk. Kicsit olyan volt mintha nászúton lennénk de ez nem zavart. Viszont történt egy kis baleset az utolsó nap.

-Jisung~ sajnálom. -ölelem magamhoz de ő ellök magától. Nem megy el az ágyból de nem is engedi hogy hozzáérjek. Pedig csak szeretgetni szeretném. -Tényleg nagyon sajnálom. Igen tudom lehettem volna óvatosabb de őszintén sajnálom. -mondom neki de mivel nem válaszol ezért inkább hagyom és kimegyek a konyhába.

Tegnap este történt ez az egész. Jisung ki kötözött meglovagolt és még nagyon sok mindent csináltunk. Mindem jó volt addig míg felnem vetette az ötletet hogy csináljunk valami igazán extrémet. Nem egyeztem bele mert én nem voltam képes fájdalmat okozni Jisungnak. És ezen összevesztünk.

Jisung kiabált velem hogy miért nem vagyok képes egyszer azt csinálni amit ő szeretne. Tudtam hogy nem úgy gondolja a dolgokat de akkor még is csak mérges voltam én is ezért elkezdtem vitatkozni vele.

„-Akkor kapd be a lófaszt!" -mondtam neki idegesen mire az volt a válasza;

„-Inkább azt mint hogy a tiédet vegyem a számba!"

Rosszúl esett és pont ezért lettem olyan ideges. A falhoz nyomtam -nem éppen gyengén- majd az ajkait kezdtem szó szerint felfalni. Jisungnak ez látszólag nagyon bejött de én nem akartam ilyen lenni vele. Viszont akkor még is olyan ideges és szomorú voltam a szavai miatt hogy olyat tettem amit alapból sosem csináltam volna.

„-Elhiheted nekem nem fogsz hiányozni." -mondtam neki majd felemeltem a derekánál fogva majd az ágyra basztam. Jisung mondta hogy várjak mert beverte a derekát de nem foglalkoztam vele. Helyette... keményen megdugtam.

Rettentően mérges voltam mert azt tettem amire kért -durva voltam vele- még sem úgy nyögött ahogy eddig. Nem azt nyögte hogy imád engem vagy hogy jó vagyok hanem folyamatosan azt hajtogatta hogy álljak meg és hogy várjak. Nem foglalkoztam vele mert úgy gondoltam hogy minek akar ilyeneket csinálni ha utána meg azt akarja hogy álljak meg.

Hogy őszinte legyek... még csak nem is élveztem. Sírni tudtam volna az miatt hogy ezt teszem vele. Azt akartam hogy megértse; nem akarok ilyet lenni pont vele.

Már nem bírtam tovább ezért kihúztam magamat belőle majd felöltöztem. Halkan sírni kezdtem de nem akartam hogy Jisung lássa ezért kimentem az erkélyre. Zokogtam mind addig míg meg nem hallottam hogy Jisung keservesen felsír így azonnal visszamentem a szobába.

Rám sem nézett csak nézte a csípőjét ami teljesen piros volt. Ekkor tudatosult bennem hogy Jisung mondta hogy beverte valahova mikor az ágyra dobtam. Csak sírt majd kiabálni kezdett velem mikor megakartam nézni hogy minden rendben van-e.

A fejemhez vágott mindent amit eddig ellene csináltam. Felhozta Jenniet Shint és még Yorat is. Egy rossz szava nem volt a húgomról de azt mondta hogy még őt sem érdemlem meg nem hogy Jisungot.

Miután rákiabáltam sírva hogy fejezze be és hagyja hogy segítsek -nehezen- de engedte hogy elvigyem az orvoshoz. Nem szólt hozzám viszont az orvosnál arra kért hogy beszéljek én. Azt sem tudtam mit mondjak az orvosnak hogy mitől fáj neki. Aztán kiderült hogy csak zúzódás és valószínűleg -amit nem mondtam az orvosnak- de a kemény szexünk is rátett a fájdalmára.

És most itt vagyunk. Nem beszél velem engem pedig megöl a bűntudat. Sírni kezdtem a konyhában míg csináltam a reggelit. Szét akartam verni mindent dühömben annyira utáltam magamat. Nem akartam egyedül hagyni Jisungot de nem is voltam képes vele egy házban lenni.

Folyamatosan az jutott eszembe ahogy rámnézett mikor segíteni akartam neki. Az a megvetés a szemében... teljesen összetört.

-Min? -hátra fordulok és meglátom Jisung fáradt lényét. Nem bírok tovább rá nézni ezért visszafordulok a reggelihez. -Mit csinálsz? -kérdezi mikor leteszem az asztalra a reggelit majd kimegyek a házból.

Nekem ez nem megy. Fáj ránézni. Úgy érzem mintha megerőszakoltam volna őt. Pont én tettem vele ilyet. Én aki teljes szívéből szereti.

-Minho? -jön ki utánam Jisung egy szál pólóban papucs nélkül.

-Menj vissza. Megfázol... -mondom neki halkan de baszik rám és tovább jön felém.

-A megfázás lenne a legkisebb gondom. -mondja mire potyogni kezdenek a könnyeim. Nekem ez nem megy!

-Menj már innen az istenit! -nézek rá mire meglepődve majd ijedten szalad hozzám. -Menj innen. -mondom halkan mikor magához ölel. -Jisung engedj már el. -sírok tovább majd Jisung a karomat a dereka köre csavarja mert én meg sem mozdultam.

-Szeretlek. -mondja mire nyakába temetem az arcomat és még jobban sírni kezdek. -Nem tettél semmi rosszat Minho.

-D-de igen. B-bántottalak téged. -mondom halkan mire Jisung megrázza a fejét. -Úgy sajnálom Jisung.

-Ne sajnáld. -ölel magához szorosabban. -Tudom hogy sosem akartál bántani engem. Fáj ugyan a csípőm de az nem miattad hanem az én balfaszságom miatt. Sosem tudnék haragudni rád ilyen apró dolog miatt.

-De haragudnod kéne Jisung. Majdnem hogy... é-én m-megerőszakoltalak. Én úgy sajnálom Jisung!

-Jézusom Minho! -tól el magától. -Nem tettél ilyet. -simít az arcomra.

-Bántottalak.

-Nem! Nem bántottál és nem is erőszakoltál meg. Én sajnálom hogy olyat kértem tőled amit tudom hogy nem akarsz. Tudom hogy sosem akarnál bántani én pedig erre kértelek ami nagyon nagy hiba. Sajnálom Minho hogy ilyet kértem. Ne magadat hibáztatsd és kérlek ne sírj. -ujjával letörli a könnyeimet viszont azok újra potyogni kezdenek mikor Jisung azt mondja; -Nem akartam bevallani magamnak de mostmár belátom hogy igenis szeretlek téged. Nem mint egy barátot és nem is úgy mint egy szeretőt. Úgy szeretlek téged mint egy szerelmet. Szeretnék veled lenni az életem végéig Lee Minho. -mondata végére teljesen piros lett az arca amin elmosolyodtam. -Sajnálom ez nagyon nyálas volt.

-Nem nem. Ez rettentő aranyos volt.  -ölelem magamhoz. -Én is nagyon szeretlek téged Jisungie és még egyszer sajnálom amit tettem.

-Szeretném ha a párom lennél Min. -néz rám mire én elmosolyodok. -Lennél a párom Minho?

-Mi? -nézek rá meglepődve. -Ezt komolyan pont Han Jisung kérdezi tőlem az után hogy olyat tettem vele? -nézek rá hitetlenkedve még is mosolyogva.

-Szoval akkor a pasim vagy. -mosolyog büszkén Jisung.

-Nem~ -nézek rá nevetve. -Még nem egyeztem bele.

-Nincs más választásod vagy pedig elrabollak és kényszerből kell velem élned. -mondja majd magához húz. -Szeretlek. -néz rám csillogó szemekkel majd óvatosan ajkaimra csókol.

-Én is szeretlek és persze hogy leszek a párod. -erre Jisung boldogan ugrálva szalad egy kört a medence körül majd megáll.

-Lee Minho a párom! Csak is az enyém! -kiabálja el magát majd rám néz. Én jót nevetek ezen majd a felém futó Jisungot a karomba emelem.

-Szeretlek. -mondom neki majd puszit nyomok a szájjára.

-Mond még egyszer.

-Szeretlek. -még egy puszi a szájjára.

-Még egyszer Minho. -kéri mire nevetve nyomok puszit ajkaira.

-Szeretlek Han Jisung. Érted? Mindennél jobban szeretlek téged.

-Én is nagyon szeretlek. -mondja majd a közös karkötőnket kezdi el nézni. -Remélem egyszer lesz ilyen gyűrűben is. -mondja pirongva mire bólintok...