Április 5. hétfő, este 20:49
Ana Breakston
Vivi szavai játszódtak, újra és újra a fejemben. Hirtelen ütött a felismerés, hogy egész idő alatt mennyire magányos voltam és, hogy mennyire szükségem volt valakire.. valakikre, hogy ne zuhanjak még mélyebbre, hogy legyen kikbe kapaszkodnom.
Felhúztam lábaimat, át öleltem térdeimet és ráhajtottam a fejem. Lehunytam szemeimet és a gondolataimba zárkóztam.
-Gyere holnap suliba. - Zökkent ki gondolataimból, Ricsi. - Hidd el szükséged van egy kis kimozdulásra.
-Meghát mindenki nagyon aggódik érted, mert nem tudják mi van veled. - Teszi hozzá, Peti.
-Holnap eljövünk érted reggel, 7:20-kor itt leszünk. Addig döntsd el, hogy jössz vagy tovább szenvedsz elzárkózva mindentől és mindenkitől. - Áll fel Balázs, Vivivel együtt. Némán bólintok, majd én is fel állok.
Kint állunk mindannyian a sötétségben a bejárati ajtó előtt, csak a lámpa és a Hold tompa fénye világít meg minket.
- Akkor holnap reggel itt leszünk!
-Jó éjszakát, Ana! - Köszönnek el, már indulnának, de Dominik egy tapodtat sem mozdul. Mélyen néztünk egymás szemébe, vissza folytot lélegzettel.
-Mielőtt elmennék, szeretnék valamit mondani, csak egy baráti jó tanács! - Mosolyog rám a Hold fényében. - Nem gyengeség segítséget kérni, ne hagyd, hogy a sötét gondolatok magába zárjanak téged. - Pöcköli meg a homlokomat Dominik, mire én szisszenve kapok a fájó pont után. - Jó éjszakát, Ana Breakston! - Köszön el széles mosollyal az arcán, majd a többiekkel együtt megindul haza felé. Percekig álltam ott és meredtem abba az irányba, amerre mentek, de persze, őket már nem láttam. Olyan furcsa érzés kering a gyomromban..
Április 6. kedd, reggel 6:00
Reggel a kanapén találtam magam, itt aludtam el a tegnapi beszélgetés után. Kinyomva a 6 órás ébresztőmet, ültem fel a kanapén. A tegnapi történteken járt az agyam és az elhangzott beszélgetésen.. Félek, emberek közé menni a szociális szorongásom a korábbinál nagyobb lett, de mégis igazuk van, mert nem élhetek bezárkózva egy rohadt gyász, halál esett miatt. Fel álltam egy kicsit nyújtózkodtam, majd felmentem a szobámba. Ki vettem a szekrényemből egy egyszerű szűrke melegítőt, egy bő pólót. Gyorsan felkapkodtam magamra, majd a táskámat megragadva, bele hánytam a tancuccokat. Át szaladtam a fürdőszobába és megmostam a fogamat, és az arcomat is. Szőke hosszú hajamat kifésültem, majd amikor végeztem a fürdőszobába, vissza mentem a szobámba. A táskámat fel kapva megálltam a szobámban lévő tükör előtt. Még mindig haragszom magamra, és még mindig magamat hibáztatom anya halála miatt. Ez megbocsáthatatlan.
Dühösen indultam le a konyhába a kulacsomba töltöttem vizet, majd azt is bedobtam a táskámba. 7:15-kor az ajtóhoz sétáltam és leültem a földre, felvettem a feketecipőmet, és a dzsekimet is, majd át vetve táskámat a vállam felett, felkaptam a kulcsot és az ajtó kilincset megragadva kitártam az ajtót. Még egy utolsót hátra pillantottam és körül néztem.. egy nagyot sóhajtva kiléptem, bezárva magam mögött az ajtót. A reggeli csípős hideg szellőbe kilépve, álltam oda a járdára és vártam Viviéket.
Ahogy mondták, pontban 7:20-kor már megláttam őket a sarkon befordulva felém tartva.
-Jó reggelt! - Köszönt, Vivi egy öleléssel, bizonytalanul, de vissza ölelek. A többieket is megöleltem, viszont Dominiknél egy kicsit megtorpantam, majd ölelésbe vontam. Derekánál öleltem meg, ö pedig lehajolva hozzám, bíztatóan megölelt, majd meg paskolta a hátamat. Elhúzódva tőle, kérdőn néztünk a többiekre, ők csak mosolyogva néztek ránk.
-Mi az? - Kérdezzük szinte egyszerre, Dominikkal egymásra nézünk, majd vissza a többiekre. Vigyorogva egy sort, vállat vonnak, majd mindannyian elindulunk a suli felé. Egész úton beszélgettünk, Dominikot viszonylag, jobban megismertem.
