Május 1. Szombat, este 19:21
Ana Breakston
Amióta anya meghalt, furcsán érzem magam. Üresnek, mint akinek nem maradt semmije, aki teljesem elveszett, csak úgy zuhanok a végtelen sötétébe és nem állok meg. Azóta nem találom a helyem a világba. Sokszor érzek fájdalmat a szívemben és sokszor gondolok még arra a napra, amikor mindent elszúrtam.. aznap minden megváltozott. Azóta reménykedem abban, hogy ez csak egy rossz álom, és egyszer valahára felébredek belőle.. de kinek beszélek én, ez hülyeség. mert ez kibaszottul nem egy álom. Sokszor akartam anya után menni, de valami vagy valaki mindig visszatartott. A gondolataim teljesen elemésztenek, miközben én küzdök a túlélésért. Néha nem értem mi van velem, vagy hogy mi történik.. Annyira szeretnék végre igazán boldog lenni és elfeledni a történteket a veszekedést apa és köztem. Annyira szeretnék végre, újra apa lánya lenni, de még mindig haragszom rá amiatt, hogy ott hagyott a szarban. Ő igyekszik helyre hoznia dolgokat, ezért ide költözött hozzám a családjával. Anya.. én annyira sajnálom.. lehet, hogy már soha nem találkozunk csak, akkor, amikor mindennek vége, de szeretném ha tudnád, hogy én mindig szerettelek és soha nem haragudtam rád, mert nem volt miért.. És amiket mondtam rólad, azokat sem gondoltam komolyan..
-Ana? - Szólított meg apa, kizökkentve a gondolat menetemből.
-Hm?
-Minden rendben? - Kérdezte egyre csak a tekintetével fürkészve engem.
-Persze. - Mondtam, megvonva a vállam.
-Még nem is ettél a vacsorából, csak turkálsz a villáddal. - Mondta a tányéromra biccentve.
-Nem vagyok éhes. - Tettem le a villát az asztalra, majd felálltam.
-Egyél egy pár falatot, egész nap nem láttalak enni semmit! - Mondta Alexa. Én megtorpantam, majd vissza fordultam.
-Már megbocsátsd Alexa, - kezdtem - de nem vagy az anyám, aki megmondaná mit és mikor tegyek meg, nem te vagy az, aki az irányítópult mögött ül és irányít! Nem te vagy az, akit igazán tudnék szeretni, mert az, akit az égvilágon mindenkinél jobban szerettem, még az életemnél is jobban, ő már nincs! Szóval bocsáss meg, ha nem vagyok tökéletes a számodra, Alexa és nem teszem azt amit mondasz, mert te nem jelentesz számomra többet, mint egy közönséges ember! - Hadartam megvetően nézve rá - Szóval, hagyjál és ne akarj az anyám lenni! - Mondtam, még mindig őt nézve. Alexa meglepődve nézett rám, majd apura nézett egy "És most?" pillantással. Meglehetően feldúlt volt Alexa az elhangzottak miatt. Apa a kezét megfogva rázta meg fejét oda súgva neki, hogy "Hagyjad, még felkell dolgoznia.." Alexa megértően bólintott, a tekintetem lesiklott Dominikre, aki az egész jelenetet végig nézte és már az elejétől kezdve megakadt a villa a szájában és mostanra volt alkalma kivenni onnan. Érdeklődve pillantgatott körbe az asztalnál ülőkre, majd a tekintetünk összetalálkozott. Úgy éreztem mintha percekig álltam volna ott tétlenül, de ez nem volt több félpercnél, amikor is sarkon fordultam és felmentem a szobámba. Az ágyamhoz lépve leültem és, csak magam elé meredtem.
-Alexa, soha nem lesz az anyám! - Szorítottam ökölbe a kezemet, ezután felálltam és úgy döntöttem elmegyek fürödni. A pizsamámat felkapva az ágyról a fiókomhoz mentem és kivettem onnan egy fehérneműt, a mellkasomhoz szorítva, kiléptem a szobából és a folyosó végén lévő fürdőszobába igyekeztem. A fürdőszobába belépve, magam mögött becsukva az ajtót, kulcsra zártam. A cuccaimat a mosógép tetejére raktam, majd szépen lassacskán kezdtem el, levenni a ruha darabokat magamról, közben mély levegőket véve, próbáltam csillapítani az idegességemet.
Mikor, már nem volt rajtam semmi, meg engedtem a vizet hadd melegedjen, addig a hajgumit kivettem hosszú szőke hajamból és a mosdókagyló szélére raktam. Kifésültem a hajam, majd beléptem a zuhanykabinba, majd becsuktam magam után a kabinajtót. A zuhanyrózsát felakasztottam a tartójára és hagytam, hogy a fejemtől kezdve az egész testemen végig follyon a víz..
