Április 22. Csütörtök, délelőtt 11:23
Ana Breakston
Tesi órán szigetkört futottunk, bár mondjuk nem is lehetne mondani futásnak, mert mindenki végig sétálta a fiúkkal egyaránt. Döglesztően meleg volt aznap, főleg, hogy már április vége van. A fülledt meleg levegőben sétáltunk, Vivivel a futás helyett a tücskök ciripelésének mezejében. Egy pár perc múlva Balázs, Ricsi és Dominik is csatlakoztak hozzánk. Dominik a jobbomon volt, míg Vivi a balomon, Vivi mellett Balázs sétált kézen fogva vele, Ricsi pedig Dominik mellett botorkált.
-Hu baszki, ez halál! - Nyűglődött, Ricsi.
-Ne is mond, nekem ma még edzésem van! Szerinted? - Dünnyögte, Balázs.
-Áhh, nem hittem volna, hogy ennyire kemény egy tesióra nálatok! - Mondta Dominik, majd átkarolta a vállamat.
-Hát hozzá kell, hogy szokjál, Dominik. Nálunk ilyen egy tavaszi, per nyári tesi óra. - Mondtam vállamat megvonva.
-Rendes csodállak Ana, hogy te ezt kibírod! - Nézett le rám, én csak mosolyogva fölnéztem rá, és a jobb kezemmel átöleltem a derekát.
Tesi után az öltözőben, öltöztünk át a lányokkal, Gréta és Vivi a fiúkról beszélgettek míg én már a cipőmet vettem. Táskámba összepakolva, átvetettem a vállam felett és az öltöző ajtajához indultam. Elköszöntem a lányoktól mivel ez volt a mai nap az utolsó óránk, mert az utsó kettő elmaradt. Kilépve az ajtón becsuktam magam mögött, majd a folyosón elindultam kifele, amikor is valaki megragadta a karomat és behúzott a mosdóba. Dominik volt az.
-Dominik mit csinálsz? Megijesztettél! - Csaptam rá egyet a mellkasára.
-Bocsi, de nem bírtam ki! - Mondta vigyorogva, felcsillanó szemekkel.
-Hah mit akarsz? - Kérdeztem tőle, majd elnevettem magam.
-Téged. - Mondja ki egyszerűen, halál komolyan.
-Mi? - Kérdeztem vissza, hogy jól értelmeztem e, amit mondott.
-Igen. Jól hallottad, téged akarlak! - Mondta majd megnyalta az alsó ajkát.
-Hah Dominik.. - Mondtam és elengedtem magam. A táskát levettem a vállamról, és a földre dobtam, majd Dominik szemébe néztem, ő közelebb hajolva csókolgatni kezdte a nyakamat - Te nem vagy normális.. - Nevettem el magam, majd bele túrtam a hajába.
-Csak érted bolondulok meg.. senki másért.. - Mondta és éreztem a leheletét a nyakamon. A fejem vörössé vált a hirtelen kialakuló szituációtól köztünk. Szívem egyre hevesebben vert a pillangók a hasamban csak úgy repkedtek. Dominik ismét a nyakamhoz hajolt és puszikkal hintette be. Derekamnál fogva közelebb húzott magához, így a teste teljesen rám simult. A fejét elemelve a nyakamtól mélyen belenézett a szemembe.
-Teljesen megőrjítesz, nagyfiú.. - Suttogtam.
-Nagyfiú, mi? - Mosolyodott el, majd közelebb hajolva megcsókolt. Szemét lehunyva lágyan csókolt. Én nem tudtam felfogni, hogy ez hogyan történhetett szemeim kikerekedtek, majd egy idő után, elengedtem magam és szemeimet lehunyva hagytam magam az élvezetnek, majd visszacsókoltam. Mikor elváltunk egymástól mosolyogva a szemébe néztem.
-Még midig azt beszéltük meg, hogy extrák nélkül. - Mondtam nevetve.
-Hm? Tényleg? Én erre nem emlékszem. -Mondta elgondolkodva - Barátok extrákkal, ez így jó.. - Mondta perverzül elmosolyodva..
-Ahha biztos, neked.. - Mondtam, majd Dominik közelebb hajolva újra megcsókolt..
Április 30. Péntek, délelőtt 10:50
Ana Breakston
Már eltelt szinte másfél hónap, anya balesete óta. Már jobban érzem magam, tudok enni valamennyit, de nem olyan jó ízűen. Pár falat lemegy egy nap aztán ennyi. Képzelődni már nem képzelődők és remélem ez így is marad. Dominikel egyre jobb lett a kapcsolatunk, szinte legjobb barátok lettünk, bár azért attól még, hogy azt mondtam extrák nélkül, ő nem adja fel és tovább próbálkozik. Mondjuk a legutóbb behúzott a szertárba tesinél és a nyakamat puszilgatta, néhol meg is szívta. Én csak a szememet forgatva túrtam bele a hajába és mondtam, hogy, "Még mindig azt beszéltük meg, hogy extrák nélkül.." de már kezdem megszokni. Ez baj? Lehet, de nem tudok mit tenni, teljesen megbolondít. Egyre jobban, kezdem megkedvelni. De még mindig nem értem mi az az érzés bennem, amit akkor érzek amikor vele vagyok..
