Május 2. Vasárnap, délelőtt 10:48
Fenyvesi Dominik
Kb. 2 órája, biztos járhattam az utcákat, Ana után kutatva, hátha meglátom az egyik sarkon, boltban, padon, sikátorban, de a városban nem volt sehol. Többször is hívtam, de nem vette fel a telefon. Ekkor jutott eszembe, hogy Vivi biztosan többet tud, nem úgy mint én.
A telefonomat elő kapva, megnyitottam a Messengert és a keresőbe Vivi nevét beírva a felugró embereket pásztázva néztem, majd megláttam Vivi profilképét, egyből rányomtam és sietősen írtam neki egy üzenetet.
Dominik:
Szia!
Bocs, hogyha zavarlak, de egy óriási kéréssel fordulok hozzád!
Egy ideig vártam a válaszára, de aztán megjelent a három pont ami az írást jelezte.
Vivi:
Szia!
Mond nyugodtan!
Dominik:
Anaval kapcsolatos.
Vivi:
Valami gáz történt?
Dominik:
Valami, olyasmi..
Vivi:
Bökd már ki!
Dominik:
Jó jó.
Az van, hogy reggel, Ana össze veszett az apjával, ezért elment otthontól, nagyon ki volt borulva. 2 órája keresem, de nem találom és nem veszi fel a telefont. Van ötleted, hova mehetett?
Vivi:
Hmmm..
Talán a város melletti kis erdőbe ment. Ott van egy régi romos épület, senki nem járt ott évek óta, teljesen el van hagyatva. Oda szokott elmenni, ha minden szar. Engem is vitt már arra fele.
Dominik:
Köszi. Eltudod küldeni, hogy merre van?
Vivi:
Persze!
Egy percel később már a linket is küldte, úgy, hogy én arra rányomva, megnyitottam és a szemeimmel tanulmányozva bólintottam. Nem volt olyan messze tőlem. A városnak, pont azon szélen voltam, amerre az a romos épület volt található.
Az erdő széléhez érkezve, sóhajtottam, majd elmormogtam magamban egy "Ajánlom, hogy itt legyél, Ana.."-t.
A fák között lépkedve, haladtam egyre beljebb az erdőbe. A gazokat félre rugdosva, vagy letépve az útból, pár perc séta után, megpillantottam a romos épületet, amiről Vivi beszélt. Egyre közelebb haladva az épülethez, vizsgáltam meg a terepet. Egyetlen egy ember sem, tartózkodott a környéken, egyetlen ártatlan lélek se. Az épülethez megérkezve, beléptem a nyitott ajtón, majd lassan, és óvatosan lépegettem egyre beljebb. A törmelékek, csak úgy ropogtak a cipőm alatt, viszont a lépteimen kívül, nem hallottam semmilyen más hangot.
A lépcsőn óvatosan, hallkan felmentem, körbe jártam az egész helyet, de sehol senki. Nem találtam meg Anat, viszont a türelmem egyre jobban fogyott. Megírtam Vivinek, hogy nem találtam meg. Azt mondta kijön Balázzsal és segít keresni.
Május 2. Vasárnap, késő délután 17:11
Órákon keresztül kerestük merre lehet Ana, de Budapesten bárhol lehetett, sőt lehet, hogy már rég nincs is itt a környéken. Este tíz környékén Vivi és Balázs haza mentek, de én tovább kerestem Anat.
Május 2. Vasárnap, este 23:48
Ana Breakston
A buszon ülve beérkeztünk a busz állomásra, de én nem álltam fel. A sofőr, amikor ezt észre vette hátra jött, majd tisztes távolságra megállt előttem.
-Elnézést, hölgyem! Nem szeretne leszállni? Lejárt a műszakom és ez a járat is végzett. Több busz nem vezet vissza a városba. Legközelebb majd csak hajnali 3:25-kor indul vissza a belvárosba. - Szól hozzám türelmetlenül, majd megenyhült az arca - Tudok segíteni? - Én csak némán megráztam a fejem, majd felálltam és leszálltam a buszról. A sofőr meglepődve nézett utánam, majd lezárta a buszt.
