2 rész.
Reggel fáradtan és szomorúan ébredek, Ed még alszik mellettem. Eszembe jut a tegnap éjszaka, és elszorul a szívem. Felkelek elindulok a konyhába a szokásos rutint csinálom, reggeli majd Emma, öltözködés. A reggelinél ülünk, Em és Ed beszélgetnek, mosolyogva figyelem őket. Mikor végeztek elpakolok utánuk, Em felszalad a táskájáért amíg pakolok, Ed lép mögém és a fenekembe markol durván, felszisszenek, csókot lehel a nyakamba.
- Ma későn jövök, ne várjatok meg a vacsorával.
- Rendben édes ! – válaszolok kissé megkönnyebbülve hogy ma este nem kell átélnem a tegnapot.
Elindulok Emmel a suliba. Most Mr. Eswood kint várja a gyerekeket, a kiéhezett anyukák meg rátapadnak, elnevetem magam, ezt meghallja és ránk néz. Baszki, ez hangos volt. Elindul felénk.
- Jó napot! Hogy vagy ma Em? – néz kedvesen Emmára
- Köszönöm jól, és Mr. Eswood?
- Én is jól köszönöm, szaladj be, megyek utánad én is. – kéri Emet.
Em engedelmeskedik megölel és már rohan is be.
- Maga jól van Mis..... ?
- Oh baszki még be sem mutatkoztam, Penelope Marsh. – pirulok el. – oh és elnézést a baszkiért! – most már vörös a fejem.
Elneveti magát, szexi ahogy nevet, de sajnos rajtam nevet. Remek.
- Ugyan semmi gond, nem hallotta senki csak maga meg én! – kacsint rám.
- Igaz, akkor is bocsánat. – mosolygok rá. – mennem kell dolgozni. Viszlát.
- Viszlát Mis Marsh.
Nem javítom ki hogy férjnél vagyok, nem tudom miért. Az anyukák szúrós szemekkel néznek rám, nem tudom mi bajuk van, beszállok a kocsiba és útnak indulok a melóba. Amint beérek megkeresem Robint.
- Robin, beszélnünk kell! Most!
Látja rajtam hogy komoly, bólint és elindulunk a megszokott kávézóba. Kikérjük a kávét, és leülünk.
- Mond már! Megijesztesz! – néz rám kétségbeesve!
- Jól van! – körbe nézek, nehogy hallja valaki, kicsit közelebb hajolok. – tegnap szexeltünk Eddel!
- Na ez szuper! – lelkendezik
- Nem. Nem volt az! – csuklik el a hangom.
- Mi történt Peni? – fogja meg a kezem
- Jaj Robin, ez ... ez borzasztó volt. Mérges lettem rá mert nem figyelt Emre, ezért nem vettem fel a badyt, amit amúgy megvettem! De fel akartam húzni, ezért egy fekete csipkés francia bugyiban és egy vékony toppban libegtem be a hálóba, és hát sikerrel is jártam. – harapom be a számat.
- Igen és? Ne idegesíts már!
- Hát először azt mondta bujjál oda apucihoz! – elhallgatott.
- Apucihoz? – néz rám kérdőn.
- Igen, azt hittem poén, nem foglalkoztam ezzel, de mondtam neki hogy majd később, lemegyek olvasni. Utánam jött, és amiket mondott, meg ahogy hozzám ért, jaj Robin! – könnyek szöknek a szemembe.
- Jézusom Peni bántott?
- Nem, nem bántott, de durva volt, apucizott, meg hogy rossz kislány voltam és meg kell büntetnie.
- Baszki! – néz rám dühösen.
- Robin, a férjem durván megdugott, semmi gyengédség nem volt benne! – már suttogtam.
- Soha nem csinált még ilyet? – gondolkodik.
- Nem.
- Hasonlót sem?
- Nem.
Látom hogy zakatol az agya, a kávéját bámulja.
- Elmondod végre? – nézek rá rosszallóan.
- Nem hiszem hogy örülnek neki.
- Mond már!
- Nem lehet hogy szeretője van akivel így bánik? Fél éve nem ért hozzád, és lehet hogy ezt szokta meg a fél év alatt.
Le döbbenek, ez még nem jutott az eszembe, de van benne valami. Jézusom mi van ha igaza van, megcsal a férjem.
- Peni én csak gondolkodtam, ez egyáltalán nem biztos!
- De mivan ha igazad van?!
- Nem tudom édes!
Basszus mi van ha tényleg! Visszamentünk dolgozni, de egész nap ezen kattogtam. A munkaidő végén elindultunk Robinnal hazafelé.
- Nem megyünk el valahova este, csak inni egy kicsit és kikapcsolódni?
- Jó lenne, de előbb meg kell kérdeznem Elizt tud-e vigyázni Emmára.
- Oké hívd fel gyorsan, megvárom - lelkesedik Robin.
Felhivom Elizt, és rá ér szerencsére.
- Elintézve! Ma iszunk! – vigyorgok Robinra.
- Szuper, akkor 7kor találkozunk a Moon bárban.
- Oh olyan régen voltunk már ott, az volt a törzs helyünk! – lelkendezek!
- Igen, Ed előtt! – fintorodik el.
Rá mosolygok, tudom hogy soha nem kedvelte igazán Edet. Elválunk és megyek Emmáért az iskolába. Bemegyek a terembe, még az asztalánál rajzol, Mr Eswood az asztala oldalának dőlve egy anyukával beszélt. Akaratlanul is végig néztem rajta. Széles váll, keskeny csípő, elképzelem a V vonalát és libabőrös leszek, izmos karja megfeszül ahogy keresztbe fonja maga előtt, megfeszülnek izmai, állati jó pasi. Észreveszi ahogy őt nézem, rám mosolyog, én meg megint vörös leszek. Vissza mosolygok, biccentek a fejemmel és elindulok Em asztalához, leguggolok mellé, megsimogatom az arcát.
- Mehetünk édesem?
- Igen anya csak ezt befejezem jó?
- Persze drágám!
Daniel torkát köszörüli mögöttem, megrezzenek, majdnem felborulok de megint elkap. A kezemet fogja, felránt, neki csapódok, erős mellkasának. Megérzem férfias illatát.
- Nem akartam megijeszteni
- Csak meglepődtem.- pirulok el még mindig izmos karjaiba kapaszkodva.
Hátralépek kettőt, elengedve őt.
- Kész vagyok anya! – szól Emma
- Rendben akkor mehetünk – mosolygok rá
- Viszlát Mr Eswood – nézek rá elpirulva.
- Viszlát Mr Eswood – Emma is köszön neki.
Beszállunk a kocsiba, Em csacsog a napjáról.
- Kicsim ma este Eliz vigyáz rád, anya kicsit elmegy, apa meg sokáig dolgozik. Ugye nem gond?
- Dehogy anya szeretem Elizt, jó vele játszani.
- Ennek örülök.
Hazaérünk, elkészítem Em vacsoráját, majd én is elkészülök, közben többször próbáltam Edet elérni hogy elmegyek, sikertelenül. Így írtam neki egy üzenetet. Fél 7 körül meg is jött Eliz, én pedig elindultam taxival. 7 előtt értem a Moon bárhoz, Robin már várt.
- Ez az! Na igyunk valamit! – köszön Robin.
Nevetek és bemegyünk. Leülünk egy asztalhoz, és sorra hozatjuk a koktélokat. 10 óra körül szóltam Robinnak hogy most már ideje menni. Nehezen de beleegyezik, a bárhoz megy fizetni, figyelem ahogy flörtöl a pultossal, hihetetlen egy nőszemély, elnevetem magam. Vissza libeg és elindul előttem, hirtelen mozdulattal megtorpan, neki ütköztem.
- Mi a fasz?! – fejelem le a hátát.
Nem válaszolt, megdermedt. Elé léptem és arra néztem amerre ő, mi a fasztól kapott sokkot. És megláttam. Ed ült egy asztalnál, egy szőke bombázóval, nevetgéltek, egymás kezét fogták, majd gusztustalanul smároltak. Lefagytam, csak őket néztem, nem vették észre. Nem tudom elhinni, hát mégis igaz amitől féltem. Magamhoz térek, elindulok ki, olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam. Kiérve nem állok meg, csak megyek, zakatol az agyam, mit tegyek, mi lesz most, és Em? Jézusom, nem kapok levegőt, szorít a mellkasom, szédülök. Egy parkban találom magam és meg támaszkodok egy fában. Kapkodom a levegőt, úgy érzem mindjárt megfulladok. Hirtelen egy kezet érzek a vállamon, reflexből hátra lendítem a kezem, sikeresen le is keverek egyett az illetőnek. Még mindig kapkodom a levegőt, de meg nézem kit ütöttem meg, bár Ed lenne az, pechemre nem ő volt hanem Daniel. Baszki.
- Basszus annyira sajnálom, csak megijedtem – nyúlok az arcához.
- Semmi gond, jogos volt – fogja az arcát, tuti fáj neki- hátulról támadtam. – mosolyog rám.
Még mindig szarul vagyok, nem tudom vissza tartani magam, kitör belőlem a sírás.
- Tényleg sajnálom! – hüppögök a bőgéstől.
- Ezért nem kell sírnia, tényleg nem fáj! – próbál megnyugtatni.
- Ennek örülök! – kissé elmosolyodok, de a könnyeim még mindig folynak.
Daniel közelebb jön, átölel, hagyom , erre most szükségem van. A hátamat simogatja, állát a fejemre hajtja.
- Nyugodj meg, semmi baj!
- Köszönöm! – átölelem a derekát.
- Haza vigyelek? – emeli fel az államat hogy rá nézzek.
- Haza kellene mennem, csak nem tudom hogyan tovább! – hangosan gondolkodom.
- Ezt hogy érted? – nem érti
- Semmi,.... Semmi! – legyintek a kezemmel.
A végszóra Robin is megérkezik, kérdőn néz rám Daniel karjaiban. Észbe kapok és hátrébb lépek tőle.
- Öm ő Mr. Daniel Eswood Emma osztályfőnöke. – mutatok Daniel felé.
- Örülök – bólint felé Robin – most menjünk ezt meg kell beszélnünk hogyan tovább!
Bólintok és elindulok Robin felé.
- Viszlát és mégegyszer bocsánat.
- Semmi nem történt. Viszlát.
Elindulunk közben Robin hív egy taxit, teljes csendben ülök, Robin engem néz. Majd megszólal.
- Mi lesz most?
- Nem tudom.
- Peni ugye nem akarod neki elnézni ezt?
- Dehogy, csak nem tudom hogyan tovább!
- Rakd ki és ennyi!
- Nem simán ennyi, ott van Emma és az eddig 8 évünk, és nem fogja ennyivel megúszni. Szembesíteni akarom.
- Huh ez jól hangzik, rám mindenben számíthatsz.
- Köszönöm!
Haza érek, a nappaliban ülök, a sötétben, gondolkodom. Kocsi áll le a felhajtón. Megjött. Gyorsan eldőlök a kanapén alvást színlelve, képtelen lennék mellé feküdni. Bejön az ajtón hallom hogy ledobja a kulcsát, elindul az emeletre, valószínűleg észre sem vette hogy nem vagyok a hálóban, hallom a zuhanyt. Majd csend, és kis idő múlva elindul a lépcsőn lefelé, behunyom a szemem. Érzem hogy meg áll előttem, hajamat kisimítja az arcomból. Suttogva szólongat.
- Édes, hahó, alszol?
Nem bazdmeg, szerinted behunyt szemekkel mi a faszt csinál egy ember a kanapén?! Nem válaszolok, csak hagyj békén! Fel adja, majd vissza megy az emeletre gondolom lefekszik.
DU LIEST GERADE
Többet érdemlek!
Romantik" - Gyere édesem bújj ide apucihoz! - morog mély hangon. - Apuci ezt a rossz kislányt meg kell hogy büntesse- suttogja - Mennyire akar apuci megbüntetni?! - simítok végig az arccsontján - Oh csak annyira hogy ez a rossz kislány élvezze ! "
