5. Rész
A szüleim szinte örültek a hírnek, persze nem Emma előtt. Nem gondoltam hogy ők is ennyire nem kedvelik Edet. Emma rosszul fogadta, a szobájában sir, nem akarja hogy bemenjek hozzá. Az ajtó előtt állok, és próbálok nem sírni. Daniel apával és anyával beszélgetnek, rögtön meg kedvelték, meg sem kérdezték miért vele jöttem, vagy hogy miért hozzá költözünk ideiglenesen. Emmára várok.
- Emma! Kicsim kérlek had mennyek be! – csuklik el a hangom- Anya nagyon szeret!
- Tudom anya! Csak most nem akarok beszélni!
Összeszorul a szívem, miattam van az egész! Hátamat neki támasztom a falnak, lecsúszok és leülök a földre, az arcomat a tenyerembe temetem. Daniel áll meg előttem le néz rám, majd bekopog Emmhez.
- Hercegnő ! Én vagyok! Be mehetek?
Em nem válaszol, kinyílik az ajtó és beengedi. Daniel besétál és biztató mosolyt intéz felém. Hihetetlen ez a pasas, gyengéd, kedves, és Emmel is törődik. Meg érdemlem én ezt? Az ajtóban állok, hogy halljam mit beszélgetnek. Tudom nem szép dolog, de mégiscsak az én lányom.
- Jól vagy hercegnő?
- Igen.
- Akkor miért nem engeded be anyát? Tudod hogy nagyon szeret!
- Tudom, és nem is haragszom rá, csak .... – hallom hogy elpityeredek.
Istenem édes kicsi angyalom, Annyira sajnálom.
- Nekem elmondhatod, és ha tudok akkor segítek! – Daniel hangja lágy.
- Én, én, én, tudtam arról a néniről!
Mi a fasz? Az a patkány bemutatta a lányunknak?! És még én vagyok a szar ember?!
- Apa azt mondta nem mondhatom el anyának, mert akkor anya dühös lenne és akkor őt nem látom többet! – elsírja magát – anya most haragszik rám?
- Biztosra veszem hogy nem! Rád soha nem haragudna ezért! Apára már inkább, mert nem engedte hogy őszinte legyél vele. Anyukád és apukád is mindennél jobban szeret téged, ez nem fog változni, csak már ők nem szerelmesek egymásba, inkább barátként szeretik egymást! Érted?!
- Igen! – szipog Em – nálad fogunk lakni?
- Igen, és megígérem hogy jó lesz!
- Daniel !
- Igen?
- És te hogy szereted anyát?
Azt hiszem itt sokkot kaptam. A lányom nem semmi.
- Mint a felnőtteket!
Mi?! Ez mit jelent?! Kedvel?! Vagy barátok vagyunk?! Vagy mi a tököm?! Baszki! Kinyílik az ajtó én meg Daniel karjaiba esek. Mosolyt villantok rá, viszonozza a karjaiban tartva.
- Upsz, véletlen volt – vigyorgok.
- Aham, gondolom! – szexi mosolyát villantja meg, én meg el tudnék olvadni.
- Anya!
- Igen édesem? – mászok ki Daniel karjaiból.
- Bocsánat hogy nem szóltam a néniről! – szégyelli el magát.
- Édesem én egyáltalán nem haragszom rád! Én azt szeretném ha te boldog lennél! – ölelem szorosan magamhoz.
- Nos hölgyeim ! Mehetünk haza?!
Haza, nem a mi otthonunk, de jól hangzik. Em a karjaiba ugrik, átkarolja a nyakát és sétálnak kifelé. Anyukám olvadozik, apán minta büszkeséget látnék. Mi folyik itt?! Elindulok utánuk, elköszönünk anyuéktól és Danielhez megyünk. Em ámul, rohangál le- fel mindent fel akar fedezni.
- Em kicsim nem illik ezt, gyere onnan ki- megyek utána.
Egy hatalmas hálóban állunk, az ágy giga nagy, ekkorát még soha nem láttam, a szoba szépen modern stílusban van berendezve. Daniel illatát érzem meg a hátam mögött.
- Megtaláltátok az én szobámat!
Hátra fordulok, hogy lássam az arcát. Sunyin mosolyog.
- Daniel hatalmas ágyad van! – jegyzi meg Em.
- Igen, elég nagy főleg este egyedül! – végig a szemembe néz, én meg libabőrös leszek.
- Ha félsz csak szólj anyának, ő gyorsan el tud altatni! - Oh kislányom!
- Lehet hogy majd megkérem! – csábítóan mosolyog, és rám kacsint.
Teljesen lángol a fejem, baszki !
- Akkor én most megyek, megnézem Mis Reest hogy tudok- e segíteni neki!
Már rohanok is le hogy megkeressem, ezek ketten ki fognak nyírni! A saját lányom is beéget! Mis Reesnek nem kellett segítség, de inkább vele maradtam, majd kész lett a vacsora, amit egész jó hangulatban el is fogyasztottunk. Emet lefektettem aludni, de én nem tudtam aludni. Lementem a könyvtár szobába, ez a hely megnyugtató. Lekucorodtam az antik kis kanapéra, az ablakon néztem ki. Gyönyörű volt az éjszaka. A holdat néztem milyen szép, amikor kinyílt az ajtó. Daniel ált előttem, hosszú vékony vászon pizsama nadrágban, felső teste csupasz. A hasa kockás, jóformán meg lehet számolni a kockákat, karjai izomtól duzzadó, és ismét az a V vonal. Jézusom, egész testemen libabőrös lettem. Észrevett .
- Peni jól vagy?
- Aham- ennél többre nem futja jelenleg tőlem.
- Akkor miért nem alszol?
- Aham- mi a fasz? Mint egy debil.
Elmosolyodik, élvezi hogy hülyét csinál belőlem. Oda sétál és közvetlenül mellém ül le. Kezét a combomra teszi, tovább vigyorog.
- Peni, miért nem alszol? – teli fogsorral vigyorog.
- Ne- nem tudom! – dadogok!
- Zavarba hoztalak? – most már nevet rajtam!
- Aham- ismét ennyi telik tőlem.
- Komolyan ilyen hatással vagyok rád? – kifejezetten élvezi a helyzetet.
Bólintok, és érzem hogy lángba borul az arcom, de sajnos a hasamban is érzek valamit. Nyugi Peni, te ilyeneket nem erezhetsz! És miért is nem?! Gyakorlatilag csak papíron vagyok férjnél, szimplán papíron. És emberből vagyok, egy ilyen férfitől ki ne menne át debilbe.
- Te miért ne- nem alszol? – baszki Peni ne dadogj már!
- Rosszul szoktam aludni. Abban reménykedtem hogy segítesz, és elaltatsz! – kacsint rám.
- Te most szórakozol velem? – bukik ki belőlem
- Nem szórakozok Peni ! – fura csillogás van a szemében.
Kezei a combomon, kissé fentebb siklik.
- Nem tennék olyat amit nem akarsz!
Oh basszus ha tudnád most mit akarok. Jobb lenne visszamennem a szobámba. Felállok hogy a szobámba menjek, de megfogja a kezem, ennek hatására az ölében landolok. Mélyen egymás szemébe nézünk, a légzésem felgyorsul a közelségétől. Kezem izmos mellkasán, észre sem veszem, és felsiklanak tarkójára, közelebb hajoltam, semmi másra nem tudtam gondolni, csak érezni akartam. Orrunk összeért, Daniel mellkasa gyorsabban mozgott, a szemem és a szám között járt tekintete. Szólni akartam, de nem sikerült. Meg csókolt. Édes mámor futott végig a testemen, érzéki és hihetetlen gyengéd volt. Puha ajkai az enyémet súrolták, fenekem alá nyúlt magára ültetett, szembe kerültem vele, derekamat karolta, magához szorította kellő finomsággal. Jézusom mindenem lángol. Tarkójába kapaszkodtam, hajába túrtam, erősebben húztam magamhoz, a lelkem tombolt, akartam, de nem lehet. Arra eszmélek hogy Daniel elhúzódik kissé tőlem, szaporán kapkodja a levegőt.
- Menjünk aludni!
Most nem akar engem?! Jézusom rámáztam, úgy hogy nem akar semmit tőlem! Felpattanok róla, annyira szégyellem magam. A sírás kerülget, neki sem kellek!
- Jó éjt! – majd kirohanok, egyenesen a szobámba.
Bevetem magam az ágyba, a könnyeim megindulnak. A férjemnek sem kellettem és neki sem. Tudom hogy nem vagyok egy bomba nő mint az a szőke picsa aki a férjemen lovagolt. Basszus és rámáztam Danielre, hogy tehettem ilyet, még most is rendes volt, hogy nem hányta el magát tőlem. A férjem is engem hibáztat mindenért, mi van ha igaza van?! Istenem az életem kész káosz, és csőd! Könnyeim patakokban folynak, nem tudom megállítani őket. Álomba sírom magam.
YOU ARE READING
Többet érdemlek!
Romance" - Gyere édesem bújj ide apucihoz! - morog mély hangon. - Apuci ezt a rossz kislányt meg kell hogy büntesse- suttogja - Mennyire akar apuci megbüntetni?! - simítok végig az arccsontján - Oh csak annyira hogy ez a rossz kislány élvezze ! "
