Többet érdemlek!

6 rész

                                6 rész

Hulla fáradt vagyok, nehezen de kinyitom a szemem, a telefonomat keresem hogy meg nézzem mennyi az idő. Basszus 11 óra, hogy aludhattam eddig? És Emma miért nem költött fel? Jézusom Emma, hol van Emma ? Kipattanok az ágyból, gyorsan magamra kapok egy pólót és egy rövidnadrágot, majd lerohanok. Mis Rees segít megtalálni a lányomat.

- A kertbe vannak!

- Köszönöm !

A kert felé veszem az irányt, basszus hogy nézzek Daniel szemébe a tegnapi után?! Kifelé haladva hallom Emma boldog kacaját, mit csinálnak ezek? A medencében játszanak mind a ketten, a lányom boldog. Istenem legalább ő boldog, semmi más nem érdekel csak az ő boldogsága. Észrevesznek ahogy  őket figyelem.

- Jó reggelt álomszuszék!- szól Daniel.

El szégyellem magam, intek. 

- Szia anya!

- Szia édesem!

- Reggelizz meg nyugodtan minden az asztalon van.

A medence mellett egy asztal volt megterítve, tele volt minden finomsággal! Nem tudnám megmondani mikor reggeliztem utoljára, sose volt rá időm. Leültem, magam elé bámultam, nem volt étvágyam, még mindig a szívemet és a lelkemet gyászoltam. Danielt figyeltem ahogy a lányommal játszott.  Bárcsak ilyen életünk lett volna, bárcsak elég lennék valakinek. Bárcsak őszintén szeretne minket valaki, Ednek vajon csak kényelmes megoldás voltunk ? Vagy így alakult és kész? A telefonom csörgése terített vissza  . Ed az.

- Szia

- Szia édes! – ez fúj!

- Mit akarsz Ed?

- Emmával szeretnék beszélni!

- Most éppen játszik!

- Peni ! Ő az én lányom is bazdmeg! – kiabál velem a telefonba!

- Tudom Ed, de tényleg nem tudom adni, mert egy medencében játszik !

- Mi a fasz? Hol vagytok?

- Egy barátnál?

- Máris a faszidnál vagytok, és a lányunkat is oda vitted?

- Ed nem akarok veszekedni, fáradt vagyok. Ha Em végzett a játékkal vissza hív! Jó?

- Jó!

Csend lesz nem szól semmit.

- Akkor szia Ed!

- Várj Peni! – hallom ahogy nagyot sóhajt!

- Igen Ed?

- Hiányzol, mind a ketten hiányoztok.

- Később hív Em! Szia.

Le tettem, minden étvágyam elment, fel álltam és elindultam a kert távolabbi részére hogy kisírjam magam! Ez már sose lesz jobb? Megérdemlem hogy én szenvedjek? Biztosan meg, az én hibám hogy megcsalt, nem foglalkoztam vele eleget. Leülök a fűbe, szomorúan nézegetem a virágokat, és igen, sajnálom magam. Daniel ül le mellém. Basszus!

- Jól vagy ?

- Igen! – mosolygok rá közben érzem ahogy folyik a könnyen!

- Peni!

- Tényleg jól vagyok, és sajnálom a tegnap estét, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni! – tépkedem az ujjaim közé kerülő fűszálakat.

- Nekem kellemes volt, semmi kellemetlen nem volt benne, de nem fogom kihasználni a bizonytalanságodat Peni! – néz rám!

Most akkor mégsem tart rondának? Már semmit nem értek! Tényleg korai volt, teljesen el vagyok veszve! 

- Emma azt mondta nem akar most az apjával beszélni! Gondoltuk hogy vele beszéltél! – simítja meg hátam.

- Igen! – félmosolyt erőltetek magamra.

- Kitaláltunk valamit Emmel! – mosolyog rám

- Mit?

- Te elmész egy SPAba , vita nincs. Rád fér a pihenés. Mi meg csavargunk ma Emmel!

- Daniel..

- Azt mondtam vita nincs. Készülődj már foglaltunk neked időpontot. Várnak!

Majd feláll a kezét nyújtja hogy én is felkelljek. Engedelmeskedtem, elkészültem és el vittek kocsival. Kitettek a SPA előtt, majd tovább hajtottak. Honnan tud ő egyáltalán SPAt? Ez egy női SPA, ide nem járnak férfiak. Besétálok a recepciónál egy kedves nő áll.

- Jó napot! Marsh Penelope, időpontra jöttem. – mosolygok rá

- Ah igen Mr Eswood vendége! – ezzel a tudattal végignéz rajtam kérdőn. 

- Baj van? – nem hagyhatom szó nélkül.

- Nem! Annyira sajnálom, elnézést hölgyem csak maga olyan más mint ... Semmi!

- Kérem folytassa nyugodtan. – most már kíváncsi lettem.

- Más mint Emyli, a menyasszonya!

- Mi? –ez most komoly? - nem vagyok Mr. Eswood barátnője. – ezt nem hiszem el. – Mennem kell!

- De hölgyem az időpontja?!

- Lemondom! – mondom dühösen!

Ezzel ki is viharzok. Most ez komoly? Minden férfi késztetést érez hogy hülyének nézzen? Komolyan ennyit érdemlek! Oh megint sírni fogok, basszus! Azt hittem ő más, hogy ő őszinte, kedves, és talán érdekelném, de amint kiderült menyasszonya van! Hol a menyasszonya? A házban csak ő van, hol lehet Emyli? Ah elegem van mindenből. Le intek egy taxit és a közeli partra vitetem magam. Szeretem az óceánt, megnyugtat a hangja.  Leülök a homokba, kikapcsolom a telefonom,  a lábamat mélyen beletúrom a homokba, és a kék háborgó habokat nézem, gyönyörű látvány, örökké itt tudnék maradni, minden gondom eltűnne! Kezd sötétedni basszus egész nap itt voltam. Bekapcsolom a mobilamat,

13 nem fogadott hívás  Daniel
7 nem fogadott hívás Ed. 
3 üzenete érkezett: Ed

Oh basszus, hívok egy taxit majd megnyitom az üzeneteket.

Ed: Hol a faszomba vagy, a lányommal akarok beszélni!

Ed: Azonnal hívj vissza! Peni ezt nem teheted meg velem! A férjed vagyok és a lányunk apja!

Ed: Mond meg a pasidnak, hogy engem ne merjen hívogatni azért mert őt is leszarod!

Oh remek, bármit megadnék ha eltűnhetnék, ha csak foghatnám magam és a világ másik részére mehetnék, hogy soha többet senki ne találjon rám, de nem tehetem. Van egy lányom és egy romokban heverő életem.  Megadom Daniel címét a taxisnak, nem az én otthonom, nincs otthonom, elszorul a szívem. Megérkezek, Mis Rees van az előtérben.

- Jó estét Peni! Emma már alszik, nagyon kifáradt! – mosolyog

- Köszönöm Mis Rees!

Elindulok a szobámba,  egy forró zuhanyra vágyok, beállok alá, jól esik, mikor végzek törölközőt tekerek magam köré és bemegyek a szobámba a hálóingemet, az ágyon hagytam. Daniel járkál a szobámba fel- le. Ennek meg mi baja? Rám emeli a tekintetét

- Peni mégis hol a fenében voltál? – kérdezi ingerülten

- Pihenni, hisz ezt akartad nem?! – vállat rántok.

- Igen, de nem a SPAba voltál! – most már majdnem kiabál velem.

- Én csak nem akartam gondot közted és a menyasszonyod között hogy engem is oda vittél, ezért elmentem máshová.

Nem mond semmit. Hát igaz, menyasszonya van.

- Ha most nem haragszol nagyon fáradt vagyok. – nézek a szemébe.

- Peni! – szólal meg halkan.

Közelebb lép hozzám, végig simít a meztelen karomon, libabőrös leszek. Engem néz, a karomat, a mellkasomat, halad felfelé a szemeivel, számon meg álla tekintete, a szívem nagyot dobban. Automatikusan megnyalom alsó ajkamat tudatalatt teszem, de tudatosan vágyom rá hogy érezzem gyengéd ajkait. Belenézek smaragdzöld szemeibe, mély sóhaj hagyja el száját, majd váratlanul számra tapad. Egyik keze a nyakamon a másik a derekamon úgy húzott  közelebb magához. A csókja szenvedélyes volt, de gyengéd.  Karjaiba kapaszkodok, felvezetem tarkójára úgy húzom közelebb. Mindenét érezni akarom, istenem bár érezném. Észbe kapok, menyasszonya van, ezt nem tehetem, én nem leszek a másik. Eltolom magam tőle, kínzó érzés de meg kell tennem.

- Nem tehetem Daniel! – suttogom.

Nem válaszol, sarkon fordul és kimegy a szobámból. Kínzó magány telepszik a sötét szobára. Tennem kell valamit, össze kell szednem magam, ez így nem mehet tovább. Erős nő vagyok, mindig boldogultam egyedül ezután is így lesz. Elhatároztam hogy holnap felkeresem az ügyvédet, essünk túl rajta minél hamarabb, és persze a házunk is kérdés. Ágyba bújtam, holnap mindent újra kezdek, és helyre hozok.
Elszántan kelek, mától magammal és a lányommal foglalkozom. Helyre hozom az életünket. Rohanok Emma szobájába, hiszen ma iskola van. Emma szobája üres, lehet hogy már lement reggelizni. Leérek az étkezőbe, ott reggelizik Daniellel, vígan beszélgetnek.

- Jó reggelt ! – lépek oda az asztalhoz.

- Jó reggelt – köszönnek kórusba.

- Kicsim ha kész vagy induljunk, mert időben bekell érnem.

- Én elviszem, egy helyre megyünk. Te pedig kényelmesen be tudsz érni. – néz rám Daniel.

- Ez kedves, de ezt nem kérhetem tőled!
- Nem kérted!  Én tettem egy kijelentést! – mosolyog rám

- Na hercegnő én kész vagyok, te?

- Én is.

- Akkor mehetünk.

- Rendben! Szia anya! – rohan kifelé!

- Szia, este találkozunk! – majd puszit nyomott arcomra.

Megdobbant a szívem. Nagyon jó érzés volt, olyanok voltunk mint egy család.

- Daniel!

- Igen? – fordul vissza.

- Az ügyvéddel beszélnék ma, minél hamarabb túl akarok lenni.

- Én már szóltam neki, de elküldöm a számát és ma el is mehetsz hozzá!

- Rendben, köszönöm.  

Rám mosolygott és már ott sem volt. Egyedül maradtam ismét. Nem igazán volt étvágyam úgyhogy ittam egy kávét, aztán kényelmesen elindultam dolgozni. Nem is tudom mikor volt ilyen utoljára, kényelmesen rohanás nélkül elindulni dolgozni. Útközben felhívtam az ügyvédet, délután találkozunk és megbeszéljük a részleteket. A munka gyorsan telt, Robinnal mindent kiveséztünk. Ed felháborító viselkedését és persze Danielt is, a csókjainkat, és hogy hol lehet a menyasszonya. Robin szerint ne foglalkozzak ezzel, ha nincs vele akkor úgyis valami gáz van, „és mégis csak veled smárol” magyarázatot adta.  Igaz, de belehalnék ha én lennék a másik. Az ügyvéddel jól ment minden, megbeszéltük a részleteket, a gyerektartást, a házat és a vagyont. Nem kérek asszony tartást, nem akarok tőle semmit magamnak. A gyerektartást is egy külön számlára szeretném ami majd Em egyetemi alapja lesz. Meg érkezünk Danielhez, nappaliban játszik Emmel.

- Sziasztok ! – köszönök nekik

- Szia anya! – rohan a karjaimba

- Milyen napod volt édesem?

- Szuper! - Csillog a szeme

- És neked? – kérdi Daniel

- Elment, inkább hosszú!

- Fáradt vagy?

- Nem igazán! – mosolygok rá

Edet sosem érdekelte a napom. Az ő munkája volt az elsődleges én csak el bohóckodtam az irodában.

- Akkor vacsorázzunk! Mit szólnátok ha a kertben vacsoráznánk?!

- Igen! – ugrál Em.

- Akkor menjünk!

Emmát a karjaiba veszi engem pedig kézen fogva vezet ki a kertbe, ahogy kiérünk le esik az állam, gyönyörűen meg van terítve, úszó ledek vannak a medencében , gyertyák a fűben. Álomszép volt.

- Ez mire fel?- kérdem ámulva

- Neked, mert meg érdemled!

- Hihetetlen vagy Daniel – és a nyakába borulok.

- Gyertek együnk.

Önfeledten nevettünk, viccelődtünk, elmeséltem mi volta az ügyvéddel,  úgy vacsoráztunk mint egy család, egy igazi család. Későre járt, Emmát sikerült ágyba dugnom.

- Jó éjt édesem! – puszilom meg a homlokát

- Anya!

- Igen édes?

- Baj ha szeretem Danielt?

- Miért lenne az?

- Nem tudom, apán kívül még nem szerettem más felnőttet.

- Nem baj édesem, Daniel nagyon kedves velünk.

- Te szereted őt? Úgy ahogy apát régen?

Basszus erre mit lehet felelni. Hogy lehet hogy így van, vagy hogy kizárt. Magam sem tudom mit érzek, de az tény hogy kedvelem.

- Persze hogy szeretem, hisz a barátunk.

- Nem úgy anya! Mint a felnőttek!

- Ezt talán pár év múlva megbeszéljük ! – nevetem el magam

- Ezt most nem értem !

- Nem baj kicsim, majd megfogod! Jó éjt.

Becsukom az ajtót és neki támaszkodok. Jó lenne ha tisztába lennék az érzéseimmel, de annyira káosz van most odabent hogy semmi sem biztos. Elmegyek le zuhanyzóm, az ágyam mellett állok éppen a bugyim felkerült amikor nyílik az ajtó. Baszki félig meztelen vagyok.

- Oh jókor jöttem ! – vigyorog rám Daniel.

- Basszus nem tudsz kopogni!? - Nyúlok a pólómért de elkapja a kezemet.

- Kérlek még ne vedd fel?! – könyörgés van a szemében

- Ugye nem gondolod hogy félmeztelenül fogok állni előtted ?!

- Akkor feküdj le! – és már dőlt is le az ágyra

- Daniel mit csinálsz?

- Nem fogok semmi olyat amit nem akarsz!

A nyakamra tapad, olyan gyengéden érinti hogy halkan felnyögök. Egyik kezére támaszkodik a fejem mellett a másik keze mindenhol ott van, mindenhol érzem! Baszki, mindent akarok! Lábaimat a dereka köré fonom, hajába kapaszkodok, fejemet fel emelem szabad utat adni neki a nyakamhoz. Az érzékeny bőrömet harapdálta, szívogatja, felfelé halad az államon, majd a számra tapad és olyan hevesen, vággyal fűtve csókol hogy szinte elolvadok alatta. Levegőhiány miatt  elválunk, egyenesen a szemembe néz.

- Elmenjek?

- Ne! – lehelem

- Nem akarom hogy később megbánd, azt akarom hogy teljesen add nekem magad.

- Daniel ... Én ...

- Tudom! Nem vagy készen rám és ezt nem fogom kihasználni, megígérem.

- Oh Daniel !

Magamhoz húzom, újabb csókba vonom, egyben biztos vagyok, érezni akarom, ha csak karjaiban is de most ott akarok lenni. Elválnak ajkaink és elindul lefelé a nyakamon, a mellkasomat cirógatta ajkaival, majd elért a melleimhez, egyiket kezeivel masszírozta,  másikat a szájába vette. Istenem a gyomromban lévő pillangók felkúsztak a torkomban hangos nyögés kíséretében.  Annyira élveztem. Többre vágytam, őt akartam. Erősebben magamhoz húztam, alig kaptam levegőt, már ettől majd én elélveztem, a fellegekben jártam. Kezét levezette a lábam közé, gyengéden simogatta érzékeny pontomat, én pedig elkezdtem a csípőmet felétolni,  jobban érezni akartam.

- Annyira nedves vagy – mély morgásként hangzanak szavai .

Ujjai félretolják a bugyim, belémsimít. Az érzéstől hátra feszítem a fejem és a lepedőbe kapaszkodok. Tovább dédelgeti a nyakam és az ajkaimat, megőrit. Ujjai gyengéden simogatnak, nedvességemet szétkeni nyílásom körül, majd egyik ujjával belémhatol.   .

- Istenem ! – lihegem hangos nyögés kíséretében

- Gyönyörű vagy ! – lihegi ő is

Lassú mozdulatokkal siklik bennem, úgy érzem mintha belülről kezdenék el olvadni. Majd becsúsztatja másik ujját is elönt a mámor. Hevesen ajkaira tapadok megakadályozva hangos nyögéseimet. Gyorsabb tempóban siklanak bennem az ujjai, görcsbe rándul a hasam, lábaimat megfeszítem, érzem ahogy gerincem ívben feszül, és elönt az édes mámor, ahogy kezd megnyugodni a testem lassú mozdulatok után kihúzza ujjait. Gyengéden meg csókolt, majd mellém feküdt, hasamat cirogatta.

- Gyönyörű voltál miközben elélveztél tőlem!

Égett a képem,  éreztem hogy vörösödök, el szégyeltem magam.

- Nincs mit szégyelned! – simít végig az arcomon.

- De van! Én férjnél vagyok, neked menyasszonyod van, és a pláne csak nekem volt jó. – lehunyom a szeme.

Basszus milyen jó volt.

- Kijavítanálak ha szabad! – mosolyog rám, és tovább simogat ujjaival a hasamon.

- Hallgatlak ! – nézek rá.

- Először is már csak papíron vagy házas, másodszor pedig én akartam hogy most csak neked legyen jó.

- A harmadik? – kérdem félve

- Az bonyolult! - Gördül a hátára.

Oda fordulok, államat a mellkasára teszem.

- Mond el!

- Elégedj meg annyival hogy bonyolult!

- Rendben! – közelsem volt az, nem akarok a másik lenni.

Hozzá bújok, szótlanul fekszünk az ágyamban, majd elaludtam.