4. Rész
Daniel karjaiban ébredek, erős kezei derekam körül. Felnézek rá, figyelem ahogy alszik, tényleg nagyon vonzó férfi. Fejemet mellkasára teszem, kissé hozzá bújok, mozdulatomra erősebben magához szorít, közben a hátamat simogatja. Régen éreztem ilyet férfi karjaiban, jól eső érzés volt, de hirtelen bűntudatom lett. Én ezt nem tehetem. Fel kelek, mintha most ébredtem volna.
- Jó reggelt!
- Mmm jó reggelt! – nyújtózik egy nagyot és kivillan az az átkozott V vonal.
Basszus ez milyen szexi, bárcsak megtapasztalhatnám mi van a nadrágja alatt. Mi?! Elment az eszem?! Férjnél vagyok, újabb arcon csapás, férjnél igen, aki valószínűleg most a mai napot is a szeretőjével tölti. Ez nem is rossz ötlet, mármint ma szembesíthetném a tetteivel ha tudnám hol van. Fel pattanok és közlöm Daniellel hogy mennem kell.
- Rosszat tettem?
- Istenem, dehogy! Régen nem volt velem senki ilyen kedves mint te! Csak tényleg sietnem kell! – próbálom elmagyarázni.
- Megígérem hogy felhívsz ha tudok segíteni. – néz rám kérlelően.
Elolvadok ahogy rámnéz, smaragd zöld szemeivel.
- Ígérem!
Megölelem köszönés képpen és elrohanok. A kocsiból felhívom Robint
- Jó reggelt! – köszön álmosan
- Robin! Ma 100% hogy a szeretőjével találkozik Ed, hogy tudnám kideríteni hol vannak?! Segíts!
- Várj, várj! Fel kell ébrednem!
- Basszus ez fontos, szedd össze magad.
- Már nincs otthon?
- Nem tudom most megyek haza!
- Hol voltál egész éjszaka?
- Danielnél!
- Hogy mi van?
- Nyugi! Semmi nem történt azon kívül hogy megnéztünk egy rakat filmet és utána be aludtam .
- Na jó ezt az információt még kivesézzük, de most az elsődleges problémára Koncentrálok! Megúsztad!
- Oké, gondolkozz, otthonról felhívlak!
- Rendben!
Haza érek, de már üres a lakás. 10 óra van. Gyorsan csinálok egy kávét, nekem se árt magamhoz térni! Leülök a pulthoz a kávémmal, erősen agyalok, de nem igazán van ötletem. Soha nem kellett nyomoznom senki után. Megcsörren a telefonom, Robin.
- Eszembe jutott!
- Igen?
- Igen!
- Oh Robin mond már! – kérem feszülten.
- Jah , bocsánat! Közös bankszámlátok van ugye?!
- Igen!
- Akkor ha felmész a netbankba meg tudod nézni hol és mikor fizettek vele.
- Te egy zseni vagy!
- Tudom!
- Máris nézem, tartsd!
Előkapom a laptopomat és felmegyek a netbankba.
- Meg is van, 20 perce fizettek vele egy Holyday apartmant a nyugati parton!
- Az jó, kb fél óra kocsival. A patkány nem viszi messzire!
- Robin eljössz velem? – kérdem félve
- Persze, máris öltözök!
- 15 perc és ott vagyok érted.
- Oké, szia!
- Szia
Leteszem a telefonom, remegő kézzel emelem a kávéscsészét hogy bele igyak. Istenem, biztos hogy ezt akarom? Ha ezt megteszem a családunk össze omlik. Basszus hiszen neki van szeretője nem nekem! Most már dühös vagyok, nincs bennem félelem. Fel pattanok a székről, és dühösen bevágódok a kocsiba. Hamar Robinhoz érek már a lakása előtt vár.
- Meg van a pontos cím?
- Igen! Nyújtom át a telefonom, kissé remeg a kezem!
- Jól vagy?
- Nem, nagyon nem, de ezen túl kell esnem. Szembesíteni akarom a tettével!
- Rendben édes, én veled vagyok!
- Tudom és köszönöm!
Az utat csendben tesszük meg, nagyon ideges vagyok. Kb fél óra alatt oda is értünk. Szép hely, engem sose hozott ilyen helyre romantikázni. Szemét! Meg álltam, de még mindig a kormányt szorongatom, félek.
- Ha nem akarod nem muszáj! – simogatja meg a kezemet Robin!
- De, ezt most muszáj, csak erőt gyűjtők. – elcsuklik a hangom.
Kiszálltunk és elindulok a recepcióhoz.
- Jó napot! Mr. Marsht keresem. Találkozónk van!
- Jó napot! Máris megnézem! – pötyög párat a számítógépen – Igen meg is van! Mr Marsh a 7 apartmanban van.
- Köszönöm szépen!
Vissza megyek Robinhoz, elmondom hogy hova kell menni. Rövid idő alatt meg is találjuk az apartmant! Különálló, messze van a többi apátimtól, eldugott. Gondolom itt nyugodtan tud „apuci” dugni! Az apartmanhoz érünk , zajokat hallunk az emeleti teraszról. Egy különálló lépcső vezet fel, nem kell bemenni a lakásba.
- Egyedül megyek fel!
- Peni!
- Kérlek!
Robin bólint, és elengedi a kezem. Nagy levegőt veszek és elindulok a lépcsőn felfelé. A gyomrom görcsben van, a lábaim ólom súlyát hordozzák, nehezen lépkedek felfelé. Felértem, és az a látvány ! Felfordult a gyomrom. A szőke bombázó egy nyugágyon a férjem farkán ugrált, és közben azt kiabálta „ apuci büntess még „. Ez undorító.
- Ed?! – szólok oda nekik!
Meg állnak az ugrálásban, Ed felpattan a nő szó szerint lerepül róla. Elindul felém.
- Ott álj meg Ed. Nem merj közelebb jönni! – hangom dühös !
- Peni... Én megmagyarázom!- áll előttem egy szál faszban.
Keresztbe fonom magam előtt a kezemet, és végig mutatok rajta.
- Hallgatlak apuci!
- Ed ki ez a nő? – vinnyog a szőke.
- A felesége drágám, de nem sokáig megnyugodhatsz! – válaszolok Ed helyett.
- Peni, beszéljük ezt meg, kérlek.
- Szerinted ezen van még mit megbeszélni? Komolyan?
- Peni... Kérlek.- csuklik el a hangja
- Ed, elakarok válni.
- Haza jöhetsz a cuccaidért!
- Az az én házam! Nem gondolod hogy csak úgy kiraksz belőle ugye?! – eltűnt a könyörgése, ingerülten néz rám!
- Rendben Ed! – emelem fel a kezem megadásképpen – akkor mi megyünk el Emmával! Ahogy te akarod!
- Nem mentek sehova! Haza megyünk és megbeszéljük! – köpködi a szavakat!
- Ed semmit nem beszélek meg veled, nem érdekel miért, az sem hogy mióta. A tény hogy megtetted ... – elcsuklik a hangom – tönkre tettél mindent! – könnycsepp gördül le az arcomon.
- Édesem annyira sajnálom! – előtört belőle a bűnbánat.
- Otthon találkozunk!
Megfordulok, lent Robin már várt. Vissza megyünk a kocsihoz. Haza viszem Robint.
- Köszönöm hogy velem voltál!
- Édes még jó! Ne menjek haza veled?
- Nem kell. – görbült lefelé a szám – ezt majd megoldom! Tényleg!
- Rendben , de hívja ha bármi van!
- Rendben, köszönöm.
Megleljük egymást és hazafelé hajtok. Az úton párszor elsírom magam. Hát vége van, vége a házasságomnak. Pokoli szar érzés ! Mire haza érek Ed autója már a felhajtón van. Még egy utolsó menetet le kell vele nyomnom, úgy érzem most nehezebb lesz mint az apartman teraszán! Bemegyek a lakásba, Ed a nappaliban járkál fel- le, észrevesz és megáll.
- Peni! – elindul felém, de felemelem a kezem hogy ne. Megtorpan.
- Le ülök meghallgatom amit mondani szeretnél de utána összepakolok nekem és Emnek.
Nem szól semmit engem néz, szemeiben könnycsepp csillan meg.
- Peni én szeretlek, csak .... Csak egy állat vagyok és elbasztam. Kérlek bocsáss meg nekem.
Egyenesen a szemébe nézek.
- Képtelen vagyok rá !
- Ne mondj ilyet, még helyre hozhatjuk!
- Ezt már nem !
- Basszameg , nem is akarod!
- Igazad van Ed, nem akarom! Nem akarok többé veled lenni. Elárultál!
- Igazad van, de engedd hogy helyre hozzam.
- Nem akarom Ed, ezt meg te érsd meg! Soha többet nem tudnék megbízni benned és az nem lenne élet se neked, se nekem! Egyszerűbb lenne békében elválnunk és akkor Emma sem sérülne!
- A lányunk .... Nem érdekel a lányunk hogy ezt hogy viseli? – csattan fel!
- Ne merészeld ezt a fejemhez vágni! Te belegondoltál mikor a kurvád lovagolt a farkadon hogy van egy lányod és egy feleséged?! – most már én is felemeltem a hangomat!
- Nem, mert a feleségem egy örökké fáradt prűd nő lett! – kiabál velem.
- Ha talán nem a farkadat járatod másban és be segítesz nekem, nem hulla fáradtan esek be az ágyba és kitudtam volna elégíteni a drága férjemet! – most már én is ordítok.
- Férfi vagyok Peni, szükségem van a szexre!
- Nekem is mégsem duggattam meg magam mással! Egyelőre!
- Ne próbáld meg Peni! – fenyegetően lép elém.
- Es ugyan miért ne? Tudod mit, megbocsájtok ha én is kefélhetek mással, legyünk kvittek! – tárom szét a kezem.
- Soha- üvölti
- Akkor végeztünk Ed!
Fel állok és elindulok az emeletre, habozok de elindul utánam, ingerült és ideges, elkapja a karomat a falnak nyom.
- Az enyém vagy Peni, senki nem érhet hozzád.
Megütöm, hatalmas pofont keverek le neki, mélyen a szemébe nézek.
- A tiéd voltam, csak a tiéd! Mégsem kellettem! – üvöltöm az arcába.
Látom rajta hogy meglepődik, arra számított hogy behódolok neki, de ennek vége, soha többet!
- Takarodj az utamból! – lököm arrébb.
Előveszek két nagy bőröndöt és elkezdem behányni a ruhákat, először az enyémet majd az Emmáét! Az ajtóban áll és engem figyel. Már nem szólal meg csak engem néz! Elindulok le a két bőrönddel és bedobom a kocsiba őket. Még felé fordulok.
- A bíróságon találkozunk. Ha Emmát akarod látni előtte velem beszélj!
- Peni... – elsírja magát
Beszállok a kocsiba és elindulok. Basszameg, a kormányt verem mérgemben, kurva dühös vagyok rá. A közelben lévő parknál kötök ki. Gondolkodnom kell! Anyuéknál nem tudunk maradni, egy kis szobájuk van ahol Emma szokott aludni az én régi szobám. Kényelmetlen lenne. Robin egyszemélyes lakása van. Marad a szálloda. Remek, Ed marad egyedül a házban mi meg mehetünk szállodába. Elér a sírás, a kocsiban ülök és zokogok. Meg csörren a telefonom, felveszem.
- Igen? – bőgök tovább
- Peni? Jól vagy? – ijed meg Daniel! Ő hívott!
- Nem, egyáltalán nem vagyok jól! – jelentem ki.
- Hol vagy? Mi történt? – kérdezi aggódva
- A Jerrys parknál, és vége a házasságomnak! – csend lesz nem reagál Daniel.
Már éppen tennem le a telefont mikor megszólal.
- Érted megyek, maradj ott.
- A kocsimban ülök. – sírok egyre jobban
- Sietek!
Azzal le is tette a telefont, én pedig elmerültem saját bánatomban. Kinyílik a kocsi ajtó és Daniel áll mellettem.
- Ülj át, majd én vezetek!
Bólintok és átmászok elindul a kocsival nem tudom hova megyünk, de most ezzel nem is igazán tudok foglalkozni. Daniel háza előtt állunk meg. Kiszáll át sétál az én oldalamra, kinyitja az ajtót és a kezét nyújtja hogy segítsen kiszállni.
- Nekem Emmáért kell mennem- hebegem
- Majd! Így nem mehetsz el érte!
Igaza van. Követem a házba nem szólalok meg a földet nézem és a lábát ahogy szedi előttem észre sem veszem hogy megáll, és lefejelem kemény hátát.
- Bocsánat!
- Ülj le hozok neked egy teát!
Felnézek és egy könyvtár jellegű szobában találom magam. Hatalmas volt, tele könyvekkel, egy antiknak tűnő kanapé állt az ablak alatt, milyen jó lehet itt olvasni. Le ültem és csak ámultam, kis idő múlva Denial jött is a teával. Le tette elem, le ült velem szembe.
- Idd meg, jobban leszel!
Fel emelem a csészét, kicsit szorongatom.
- Nem is kérdezel semmit?
- Ha megtenném elmondanád?
- Azt hiszem.. ! – a teát bámulom.
- Rendben! Peni elmondanád mi történt?! – kérdezi lágy hangon.
Az a hang megnyugtatott és mindent elmondtam neki. Nem is értem hogy miért, de tényleg mindent, az apucis dolgot is, azt is ahogy velem bánt mindent, azt hogy gyakorlatilag kidobott a házunkból engem is és Emmát is. A monológom után nem szólt semmit, engem figyelt.
- Nem mondasz semmit? – kezdek kétségbe esni.
- Nem hiszem hogy tudnék olyat amitől mindez elmúlik, de számíthatsz rám, és természetesen itt maradhattok Emmával ameddig csak jónak érzitek.
- Ezt nem fogadhatom el, van saját életed, nem rondítunk bele. – rázom a fejem.
- Peni! Ha azt mondom hogy itt maradtok akkor itt fogtok. – szigorú szemekkel néz rám – hatalmas ez a ház, egyedül elveszek benne! – tárja szét a kezét.
- Köszönöm – rebegem alig hallhatóan.
- Nem kell megköszönnöd! Viszont egyet kérek cserébe!
- Mi lenne az? – kicsit megijedek.
- Az én ügyvédem had intézze a válást, gyors lesz és tiszta!
Az állam leesik, persze hogy van saját ügyvédje, ilyen ház mellett miért ne lenne neki, mekkora hülye vagyok!
- Rendben, de én is kérek valamit! – rám mosolyog
- Hallgatlak!
- Mindent kifizetek, az ügyvédet és azt is hogy itt vagyunk Emmával!
- Az ki van zárva és erről nem nyitok vitát Peni! – fel áll és látom hogy ideges lett.
Oda sétálok hozzá, megölelem.
- Nagyon régen vagy talán soha nem volt hozzám senki ennyire kedves! Tényleg köszönöm.
Állát a fejemen támasztja meg, közben a hátamat simogatja. Majd kissé eltol hogy rá tudjak nézni!
- Menjünk el Emmáért, még vele is beszélned kell.
- Igazad van.
Elindulunk de nem a kocsimhoz megyünk hanem egy garázs félébe. Garázsnak túl nagy, kb 5 autó áll bent egy fekete Jeephez megy, kinyitja az anyósülés felőli ajtót hogy szálljak be. Nem kérdezek semmit, csak beszállok. Elindulunk a szüleimhez.
YOU ARE READING
Többet érdemlek!
Romance" - Gyere édesem bújj ide apucihoz! - morog mély hangon. - Apuci ezt a rossz kislányt meg kell hogy büntesse- suttogja - Mennyire akar apuci megbüntetni?! - simítok végig az arccsontján - Oh csak annyira hogy ez a rossz kislány élvezze ! "
