Visszatértem
mert azt érzem
teljes a káosz az elmémben.
Hálás vagyok
mert adhattam egy keveset
magamból
ugyanakkor
kaphattam egy keveset
belőled
nem mondom
hogy elég volt
mert belőled sosem elég.
Ahogy Bing mondaná:
legkedvencebb kedvencem.
Segélykiáltások.
Mindegy
hanyadik alkalommal képzelem el
ugyanolyan hatással van rám.
Egyedül
nem finom a bor sem.
Eper
sárgabarack
görögdinnye
málna
egyik sem olyan édes.
Hozzávalók:
rengeteg udvariasság
millió kedvesség
megannyi szenvedély
tömérdek érzelem
tengernyi édesség
csomó meglepetés
és kész is vagy.
Álmokból született
kurva jó valóság.
Vannak időszakok
mikor minden dal
értelmet nyer.
Nem akarom
hogy véget érjen.
Május elsejével
ránk köszöntött a tavasz
éget a nap melege
messze tőlem is
magam előtt látlak
ezzel csak
még melegebb lesz.
Írnék egy mesét
kettőnkről
egy igazi tündérmesét
ahol nincs szomorúság
csak csupa-csupa boldogság
töméntelen vidámsággal tölt el
hogy látom magam előtt
ezt a mesét
olyan így
mintha ebben élhetnék egy pillanatra
és ettől
megnyugszik a lelkem.
Indokolatlanul
ráz a hideg.
Akarlak.
Kicsit olyan ez az érzés
mint az elvonási tünet.
Azt mondtam
minden nehezebb amikor írok
és tényleg így van
ettől eltekintve
ilyenkor olyan
mintha itt lennél velem
szabadjára engedhetem
a gondolataim
a fantáziám
s ettől pedig
a nehezebb kicsit könnyebb lesz
a kevesebb pedig több.
Szeretném
ha megismernél belülről is.
Kérlek
vigyázz magadra!
Vajon
tartogat valami különlegeset
az idei május?
Olyan
mintha a gondolataim
most nem állnának mellettem
üres a fejem
ez az üresség
felettébb hangos
és irritáló.
Szeretnék végre
sétálni a természetben
messze innen mindentől
és mindenkitől
beszippantani a friss
erdei levegőt
hallgatni a víz csobogását
a madarak énekét
élvezni a természet szépségét
Veled.
Valahol
van egy fa a mező közepén
teljesen egyedül
ez a fa mindig virágzik
rózsaszín színekben
olyan az illata
mint a szerelemnek
számomra ez a fa
a mi búvóhelyünk.
Felemészt
a tehetetlenség
a távolság
minden
ami kettőnk közé áll.
Ahány szerelem
annyiféle érzelem
remélem nem meglepő
ha azt mondom
ilyet
még sosem éreztem.
A saját kis világomban
csak ketten létezünk.
Ott látni téged
egyedül
azon gondolkodom
vajon mi járhat a fejedben
szenvedést
és vívódást érzek
várom a napot
mikor újra ott talállak
és lehetőségem adódik megkérdezni:
Csatlakozhatok?
Hogy érzi magát?
Mit csinál?
Jól telt a napja?
Látott valami szépet?
Gondolt rám?
Olyan vagy
mint az esős hetek után
tündöklő
napos idő.
Álmaimban sem gondoltam volna
hogy megismerhetem majd
az érintésed
annyira
lehetetlennek tűnt
még most is érzem magamon.
Sajnos újra azt érzem
kalitkába zártak
mint régen.
