A jelenléte
közelsége
érintése
olyan, mint az alkohol
másnap reggel úgy ébredek
mintha egész este ittam volna.
Ölelkezve nézni
ahogy nyugovóra tér a Nap.
Szemtől-szemben látni
a gondolataimban született
fantáziaerdőt.
Túl szép
hogy igaz legyen.
Mellette
nem tudok
józan ésszel gondolkodni.
A sok rossz tapasztalat
élmény után
gátakat szakított fel bennem.
Minden érintése
akárcsak az áramütés.
Kezek
melyek mindig felmelegítenek
egy hűvösebb éjszakán.
Ő akkor is
gyengéden érintette meg a szívem
mikor már
minden omladozott körülöttem.
Emberek
kik akkor is maradnak
ha előttük bezárul az ajtó.
Piszkosul akarlak.
Sokszor azt érzem
olvas a gondolataimban
mikor elképzelek valamit
rögtön megvalósítja.
Jéghideg kezek
nem melegítenek
fel nem tett kérdésekre
nem érkeznek válaszok
hiába kiáltok
aki nem akarja
úgysem hallja meg
késsel simogatnák csak
a vérző szívemet.
Máglyán
élve elégni azért
mert jó érzés számítani.
Hangok
melyek nem szóltak
mikor szükség lett volna rá.
,,Hát engem olyan sokan táncoltatnak
és soha nem volt szívdobogásom
miért dobog az én szívem
milyen embernek
fogtam meg a kezét?''
Természeti katasztrófa után
virradó napsütés.
Mellette
még az esőcseppek sem hidegek.
Elszabadult vágyak
akárcsak a kitörő vulkán.
Nem is a Hold
ragyogta be
a sötét éjszakát.
Hülye.
Mellette
mint a ritka
törékeny porcelán.
Miattad
egyszerre vagyok gyermek
és újra nő.
Fényesebb a Napnál.
Idegen
ismerős
barát
valaki közelibb
olyasvalaki
akit nem tudok már
egyik sorba sem helyezni
végül
azzá vált
akiben egyszerre látok
barátot
társat
szerelmet.
Kincs vagy.
Ahogy telik az idő
kevésbé vagyok képes
szavakba önteni a gondolataim
az érzéseim.
Mindig is
gyűlöltem a novembert
olyan szürke
ködös és lehangoló
de most először érzem azt
hogy várom
ezt a novembert.
Annyira ártatlan
úgy szeretem
amilyen vagy.
Neked köszönhetően
jobb emberré válhatok.
Mindent
tudni akarok rólad.
Tudom
hogy mindig ellenkezek
de mélyen belül
azt szeretném
ha kiszakítanál
ebből a rohadt komfortzónából.
,,A szívem fekete
gyere fess rá
kedves kis színeket:
pirosat
sárgát.''
Rólad szól
minden dal.
Térden állva
könyörgök neked
mindig maradj ilyen.
Eldöntöttem
hogy nem akarok
egy újabb fát
a jelenlegi mellé
de neked ültetnék egyet
pár hónap múlva
a legszebb gyümölcsét adnám kezedbe
milyen gyorsan nő ez a fa, igaz?
Szeretnék veled
szép tájakat látni
szeretném
ugyanazt az illatot érezni
akarom
hogy mindkettőnket
egyszerre árasszanak el
ugyanazok az érzések
érezni veled a szelet
a szabadságot
rabja lenni
valami újnak
és különlegesnek
rálelni az élet értelmére
lehetőségekre
megfogni a megfoghatatlant
elérni az elérhetetlent
érezni azt
hogy melletted
bárki lehetek
vagy éppen
önmagam.
