Már ketten ülünk
a fa tövében
annyira zavarban vagyok
nem tudom
mit mondhatnék.
A szívem
vadul kalapál
zúg a fejem
ég az arcom.
Még
ez a csodahely sem oldja
a bennem lévő nyugtalanságot.
Könyörgöm
szólalj meg!
Kiáltom magamban
de nem szól
rápillantok
csak előre néz
és mosolyog.
Mi járhat
a fejében?
- Örülsz?
Baszki
mi ez a kérdés?
Úgy érzem magam
mint egy kisgyerek
aki egy órákig tartó
hiszti után
megkapta végre
azt a kurva nyalókát.
- Igen, örülök.
Csak ennyit felelek.
Szégyellem magam.
Én akartam itt lenni
és azt
hogy ő is itt legyen
mégis olyan
gyáva vagyok.
- Hallottalak...
Kezdtem bele.
- Úgy futottam, mint egy őrült.
- Miért?
- Mert... csak úgy.
Mondtam zavartan.
Nem tudok
ránézni
eszembe jutott
milyen
zavarbaejtően jól nézett ki
azon a napon
és most is
ugyanannyira
bárcsak
lenne bátorságom
megmondani neki.
Érzem
ahogy vörösödik a fejem
ettől
még idegesebb leszek
ha nem látna engem
sokkal bátrabb lennék.
- Tudod... én akartam idejönni
hogy együtt lehessünk.
Vagyis el akartam menekülni
végül itt kötöttem ki
veled.
Mégis olyan zavarban vagyok
nem tudom mit mondhatnék
biztos azt gondolod rólam
milyen mulya vagyok
de szeretném, ha tudnád
elmondhatatlanul boldog vagyok
hogy itt vagy velem
ezen a helyen.
Mondtam visszahúzódóan.
Nem szólt semmit
azt kívántam
bárcsak elnyelne a föld.
Felállt
azt hittem elmegy
de ehelyett
felém nyújtotta a kezét
hogy felsegítsen.
- Indulhatunk?
Kérdezte.
A szívem
a torkomban dobogott
megfogtam a kezét
és nem engedett el
kézenfogva indultunk vissza
az erdő felé.
Az erdő
és a mező között
megjelent egy út
ott állt a motor.
Izgatott lettem
most akkor
útrakelünk?
Olyan hosszúnak tűnik
az odavezető út.
Újra
feltámad a szél
megérzem az illatát
annyira jó.
Eszembe jut
egy emlék
erről az illatról
akkor is
azt éreztem rajta
és még napokon keresztül
bolygatott ez az illat.
Mire odaértünk
már másik ruhában voltam
még észbe se kaptam
de már rám adta a sisakot.
- Ne félj, jó lesz.
Mondta mosolyogva
csillogó szemekkel.
Nem félek
csak egyszerűen
nem tudom elhinni.
Hátat fordított
felkapott
és együtt ültünk fel
reflexszerűen
szorosan
összefontam a karom előtte.
Basszus
lehet így fáj neki
lazítottam az izmaimon
lentebb engedtem a kezeim
de ő
visszahelyezte ugyanoda.
Mindenesetre
nem fogom szorítani
nem akarom őt
megfullasztani.
Olyan
közel vagyunk egymáshoz
összeér a testünk
remélem nem érzi
milyen hevesen kalapál
a szívem.
Ez idő alatt
néha megfogja a kezem
én megsimogatom őt.
Te kis szemét
nézd
milyen érzéseket
váltasz ki belőlem
elcsavartad a fejem.
Lehunyom a szemem
így szeretnék maradni
de ezután
a hangok elcsendesülnek
kinyitom a szemem
újra a hideg ágyban fekszem
egyedül
de
még mindig érzem
ahogy összeértünk
vajon
te is érzed azt
amit én?
